Trónak Harca 4évad 7rész végén mikor azt mondja Dorne hercege Tyrionnak, hogy én leszek a bajnokod, azt a részt hol találom meg a tűz és a jég dala melyik kötetében és abból lehetne egy pontos idézetet írni hogy ott ezt hogyan írják le?

Varjak Lakomája. A könyvben még Tyrion tárgyalásán kijelenti, hogy a bajnoka lesz:

...

- Beismered, hogy megmérgezted a királyt?

- Szó sincs róla! - folytatta Tyrion. - Joffrey halálában ártatlan vagyok. Sokkal szörnyűbb bűn terheli a lelkemet. - Még egy lépést tett az apja felé. - Megszülettem. Életben maradtam. A bűnöm, hogy törpe vagyok, bevallom! Hiába bocsátott meg nekem jó apám oly sokszor, én makacsul kitartottam e romlottságomban!

- Ez ostobaság, Tyrion - jelentette ki Lord Tywin. - Erről az ügyről beszélj! Nem azért állsz bíráid előtt, mert törpe vagy.

- Ebben nagyon tévedsz, uram. Egész életemben bírák előtt álltam, mert törpe vagyok.

- Nincs semmi mondanivalód a védelmedben?

- Semmi, csak ez: nem én tettem. Most mégis azt kívánom, bár én tettem volna. - Szembefordult a teremmel, és végignézett a sápadt arcokon. - Bár lenne elég mérgem mindegyikőtök számára! Szinte sajnálom, hogy nem vagyok az a szörnyeteg, akinek láttatni szeretnétek. Ártatlan vagyok, de itt nem számíthatok igazságra. Nem hagytok nekem más választást, mint hogy az Istenekhez forduljak. Ítéletet követelek párbaj által!

- Elment az eszed? - kérdezte az apja.

- Nem, most jött meg. Párbajítéletet követelek!

Drága nővére nem is lehetett volna elégedettebb.

- Joga van hozzá, uraim - emlékeztette a bírákat. - Ítéljenek az Istenek! Ser Gregor Clegane képviseli Joffreyt. Tegnapelőtt éjjel tért vissza a városba, hogy szolgálatomra bocsássa a kardját.

Lord Tywin arca olyan sötét lett, hogy Tyrion egy pillanatra azt hitte, ő maga is mérgezett bort ivott. Olyan dühös volt, hogy meg sem tudott szólalni, csak ököllel az asztalra csapott. Mace Tyrell tette fel a kérdést Tyrionnak:

- Van bajnokod, hogy megvédje ártatlanságodat?

- Van neki, uraim - állt fel Oberyn, Dorne hercege. - Engem meggyőzött a törpe.

A lárma fülsiketítő volt. Tyrionnak különösen tetszett a Cersei szemében felvillanó pillanatnyi bizonytalanság. Csak azután csendesedett el a trónterem, hogy száz aranyköpönyeges erőteljesen dobolni kezdett a lándzsája végével a padlón. Addigra Lord Tywin Lannister is összeszedte magát.

Ez nem a börtönös jelenet volt még.

"Aznap éjjel, ahogy az ablak mellett üldögélt és iszogatott, hangokat hallott a szobája ajtaja

előtt. Ser Kevan jött el a válaszomért - gondolta rögtön, de aki belépett, nem a nagybátyja volt.

Tyrion felállt, és gúnyosan meghajolt Oberyn herceg előtt.

- A bírák felkereshetik a vádlottakat?

- A hercegek oda mennek, ahová akarnak. Legalábbis ezt mondtam az őreidnek. - A Vörös

Vipera helyet foglalt.

- Az apám nem fog örülni ennek.

- Tywin Lannister boldogságának előmozdítása soha nem szerepelt előkelő helyen teendőim

listáján. Dorne-i bort iszol?

- Arborit.

Oberyn elfintorodott.

- Vörös víz. Te mérgezted meg?

- Nem. És te?

A herceg elmosolyodott.

- Minden törpének olyan éles a nyelve, mint a tiéd? Valaki még ki találja vágni.

- Nem te vagy az első, aki ezt mondja nekem. Lehet, hogy nekem magamnak kellene kivágnom,

állandóan csak bajba sodor.

- Láttam. Azt hiszem, mégiscsak iszom egy kicsit Lord Redwyne szőlőlevéből.

- Ahogy óhajtod. - Tyrion töltött neki egy kupával.

A férfi belekortyolt, megforgatta a szájában, majd lenyelte.

- Pillanatnyilag megfelel. Holnap küldetek fel neked egy kis erős dorne-i bort. - Még egyet

kortyolt. - Megtaláltam azt az aranyhajú szajhát, aki után kutattam.

- Tehát megtaláltad Chatayát?

- Chatayánál lefektettem a fekete bőrű leányzót. Alayayát, azt hiszem, így hívják. Lenyűgöző,

a hátán húzódó csíkok ellenére. De a szajha, akiről beszéltem, a nővéred.

- Elcsábított már? - kérdezte Tyrion minden meglepetés nélkül.

Oberyn hangosan nevetett.

- Nem, de megteszi, ha megfizetem az árát. A királyné még házasságra is utalt. Őfelségének új

férjre van szüksége, és ugyan ki lehetne jobb egy dorne-i hercegnél? Ellaria szerint el kellene fogadnom az ajánlatot. Elég, ha elképzeli az ágyunkban Cerseit, máris nedves lesz a buja nőszemély.

Még a törpe krajcárját sem kellene megfizetnünk. A nővéred nem kér tőlem egyebet, csak

egy fejet, amely kissé túlméretezett, és hiányzik róla az orr.

- És? - kérdezte Tyrion.

Oberyn herceg lötyögtette egy ideig a borát, majd így felelt:

- Amikor az Ifjú Sárkány sok-sok évvel ezelőtt meghódította Dorne-t, Napföld megadása után

Égikert urára bízott bennünket. Ez a Tyrell erődről erődre vonult a seregével, üldözte a lázadókat,

és biztosította, hogy a térdünk behajlítva maradjon. Megjelent a hadával, elfoglalt egy kastélyt,

ott töltött egy hónapot, majd továbbállt a következő kastélyhoz. Szokása volt kidobni az urakat

saját szobájukból, és beköltözni az ágyukba. Egy éjjel súlyos bársonyfüggöny alatt találta magát.

A párnája mellett egy zsinór lógott, hátha megkíván egy leányt. Ennek a Lord Tyrellnek igen tetszettek

Dorne asszonyai, no de ki is hibáztathatná ezért? Így hát meghúzta a zsinórt, és ekkor

szétnyílt fölötte a függöny, és száz vörös skorpió hullott a fejére. A halála tüzet gyújtott, amely

hamarosan végigsöpört egész Dorne-on, és két hét alatt semmissé tette az Ifjú Sárkány minden

győzelmét. A térdeplő emberek felálltak, és mi újra szabadok voltunk.

- Ismerem a mesét - mondta Tyrion. - És?

- Csak ennyi. Ha valaha is találok egy zsinórt az ágyam mellett és meghúzom, inkább a skorpiók

potyogjanak rám, mint a királyné teljes mezítelen gyönyörűségében.

Tyrion elvigyorodott.

- Akkor ez legalább közös bennünk.

- Igaz, sok mindent köszönhetek a nővérednek. Ha ő nem vádol meg téged a lakomán, most

talán te ítélkeznél felettem, s nem fordítva. - A herceg szeme sötéten csillogott. - Végül is ki tudna

többet a mérgekről, mint Dorne Vörös Viperája, nemde? Kinek van több oka távol tartani a

Tyrelleket a koronától? Most, hogy Joffrey a sírban fekszik, a dorne-i törvények szerint a Vastrónusnak

a húgára, Myrcellára kellene szállnia, aki egészen véletlenül, hála neked, az unokaöcsém

jegyese.

- A dorne-i törvények itt nem érvényesek. - Tyriont annyira lekötötték a saját problémái, hogy

el sem gondolkodott az öröklés kérdésén. - Az apám Tomment fogja megkoronázni, ebben biztos

lehetsz.

- Megkoronázhatja Tomment itt, Királyvárban. Ám ez nem azt jelenti, hogy a fivérem nem

koronázhatja meg Myrcellát odalent Napföldön. Vajon indítana az apád háborút az unokahúgod

ellen az unokaöcséd kedvéért? Hát a nővéred? - Vállat vont. - Lehet, hogy mégiscsak feleségül

kellene vennem Cersei királynét azzal a feltétellel, hogy a fia helyett a lányát támogatja. Gondolod,

hogy megtenné?

Soha - akarta mondani Tyrion, de a szó a torkán akadt. Cerseit mindig is bántotta, hogy a neme

kirekeszti a hatalomból. Ha a dorne-i törvények érvényesek volnának nyugaton, a nővére saját

jogán Kaszter-hegy örököse lenne. Ő és Jaime ugyan ikrek voltak, de Cersei jött előbb világra,

és ennyi elég lenne hozzá. Azzal, hogy Myrcella ügye mellé áll, a saját ügyét támogatná.

- Nem tudom, hogyan választana a nővérem Tommen és Myrcella között - ismerte el. - De

nem is számít. Az apám sohasem adja meg neki a választás lehetőségét.

- Az apád - jegyezte meg Oberyn herceg -, meglehet, nem él örökké.

Volt valami a hangjában, amitől Tyrion nyakán felállt a szőr. Hirtelen eszébe jutott Elia és

mindaz, amit Oberyn mondott, miközben átvonultak a hamuvá égett földeken. A fejet akarja,

amelyik kimondta a szavakat, nemcsak a kezet, amely lecsapott a karddal.

- Nem bölcs dolog ilyen áruló szavakat használni a Vörös Toronyban, hercegem. A kismadarak

figyelnek.

- Hadd figyeljenek! Talán árulás kimondani, hogy valaki halandó? A régi Valyriában úgy

mondták: valar morghulis. Mindenkinek meg kell halnia. Majd jött a Végzet, s bebizonyította,

hogy így igaz. - A dorne-i az ablakhoz ment, és kibámult az éjszakába. - Azt beszélik, nincsenek

tanúid a számunkra.

- Azt reméltem, egy pillantás szépséges arcomra mindannyiatokat meggyőz az ártatlanságomról.

- Ebben tévedsz, uram. Égikert Kövér Virágja meg van győződve a bűnösségedről, és eltökélte,

hogy elveszejt. Az ő drágalátos Margaeryje is abból a kehelyből ivott, ahogy erre vagy félszáz

alkalommal felhívta a figyelmünket.

- És te? - kérdezte Tyrion.

- Az emberek ritkán azok, aminek látszanak. Te annyira bűnösnek tűnsz, hogy biztos vagyok

az ártatlanságodban. Ennek ellenére valószínűleg elítélnek. Az igazságot szűken mérik a hegységnek

ezen az oldalán. Eliának, Aegonnak vagy Rhaenysnek semmi sem jutott belőle. Miért jutna

hát neked? Talán Joffrey igazi gyilkosát megette egy medve. Úgy látom, elég gyakran előfordul

ez itt Királyvárban. Ó, várj csak, most jut eszembe, a medve Harrenhalban volt!

- Hát erről szól a játék? - Tyrion megvakarta sebhelyes orrát. Semmit sem veszít, ha elmondja

Oberynnek az igazat. - Tényleg volt egy medve Harrenhalban, és tényleg megölte Ser Amory

Lorchot.

- Milyen kár érte! - sóhajtott a Vörös Vipera. - Na meg érted! Minden orratlan ember ilyen

rosszul hazudik?

- Nem hazudok. Ser Amory rángatta ki Rhaenys hercegnőt az apja ágya alól, és ő szúrta halálra.

Volt vele néhány fegyveres is, de az ő nevüket nem tudom. - Előrehajolt. - Aegon herceg fejét

viszont Ser Gregor Clegane csapta oda a falhoz, és ő erőszakolta meg a húgodat, Eliát, miközben

a csecsemő vére és agyveleje még mindig ott volt a kezén.

- Hát ez meg mi? Igazság egy Lannistertől? - mosolygott Oberyn hidegen. - Az apád adta a

parancsot, ugye?

- Nem. - Habozás nélkül mondta ki a hazugságot, s közben nem kérdezte magától, miért tette.

A dorne-i felhúzta egyik vékony fekete szemöldökét.

- Milyen kötelességtudó fiú. És milyen harmatgyenge hazugság. Lord Tywin volt az, aki átadta

a húgom gyermekeit Robert királynak vörös Lannister-köpönyegekbe csavarva.

- Talán az apámmal kellene beszélgetned erről. Ő volt ott. Én a Hegyben tartózkodtam, s még

olyan fiatal voltam, hogy nem tudtam, az a valami a lábaim között a pisilésen kívül másra is jó.

- Igen, de most itt vagy, és mondjuk úgy, nehézségeid adódtak. Hiába oly szembeszökő az ártatlanságod,

mint a sebhely az arcodon, nem fog megmenteni téged. Ahogyan az apád sem. - A

dorne-i herceg elmosolyodott. - De én megmenthetlek.

- Te? - Tyrion végigmérte. - Te csak egy vagy a három bírám közül. Hogy menthetnél meg

engem?

- Nem mint a bírád. Mint a bajnokod."