Kezdőoldal » Szórakozás » Könyvek » Ti voltatok már úgy, hogy...

Ti voltatok már úgy, hogy egszerűen nem tudtátok abbahagyni az írást (pl. egy történetét), és csak írtatok, írtatok és írtatok?

Figyelt kérdés

Mert engem vasárnap óta elkapott ez az érzés, és amióta tegnap reggel nekiláttam a történetnek, egyszerűen nem tudom otthagyni, nem tudok mást csinálni, és SZÓ SZERINT NEM TUDTAM FELKELNI a számítógéptől.


És meg is vagyok lőve emiatt, mert hamarosan ZH-zok egy matekos/infós tárgyból, és bár alig tudok valamit, egyszerűen nem tudom abbahagyni a történetet, és akkor is, ha nem azt írom, fejben az újabb és újabb jelenetek rajzolódnak ki.


Végül már azt mondtam, hogy éjjféltől megpróbálok tanulni legalább annyit, hogy ne kínosan ülljek másfél órát a papír felett, de egyszerűen nem ment. Egész éjszaka is írtam, mint egy gép, ahhoz képest hogy utálok gépelni és írni is ráadásul, mert lassabban is megy, mint másnak.


Az sem érdekel, hogy elolvassák-e majd mások a történetem, és azt is tudom, hogy nem tudok írni, mert eddig se volt soha ilyen (na jó, elvétve volt) ilyen próbálkozásom, mert tényleg utálok írni, és csak az elképzelt jeleneteket írom le kb. szóról szóra, szóval lehet, hogy pocsék lesz, de nem tud érdekelni.


Magamnak írom és egy fél óránál tovább már nem tudom otthagyni.


MITŐL LEHET EZ ???!!! =O


Bármelyikőtöknek, volt már ilyen tapasztalata?! És szerinte mitől volt ez?!



2014. máj. 6. 10:38
 1/7 anonim ***** válasza:
Hát... amikor tanulnia kell az embernek, minden más izgalmasabb. :DD
2014. máj. 6. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 Tengor ***** válasza:

Voltam már így, mondjuk nem történetet, hanem programot írtam. Elég érdekes másnap bemenni melóba, hol megint csak azon jár az agyad, hogy hazamenj és folytasd :)

Hogy mitől van nem tudom, hévnek lehetne hívni v. alkotás után vágynak?

2014. máj. 6. 10:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:

A tanulásra koncentrálni igen, alapból is nehéz, se ez már szerintem nem csak az. [#1] =( Annak indult talán, de ilyen szintig még nem tudtam elveszteni a figyelmem, ráadásul úgy, hogy olyasmit csinálok, ami úm. nem az én mesterségem.

Mert tudom, hogy röggtön utána is folytatni akarom majd, és már úgy érzem hogy ez beteges. Mert úgy élem már át az egész képzeletem szülötte történetet, hogy az természetellenes, olyan beleéléssel..... Majdhogynem már azt érzem és élem át, amit a "szereplőim" az adott helyzetben, pedig az egész egy kib....-tt fikció, ráadásként még nemhogy legalább a másé lenne, de a saját hülyeségem......


És most is már mindent bezártam, és csak a PDF-ek vannak előttem - kivéve, hogy most itt szélsebesen igyekszem válaszolni -, de egyszerűen még mindig azok a FIKTÍV érzések, érzelmek és benyomások vannak előttem, amiket önkéntelenül is már megformáltam magamban, hogy az egyes jeleneteket szavakba tudjam önteni.


Olyan, mintha valami őrült a legbarbárabb módon áthuzalozta volna a tudatom, mindent félrekötve, és mentális és szpichológiai őrültet kreált belőlem.


Már komolyan úgy érzem, hogy baj van velem...

DE HOGY LEHET, HOGY ILYEN RÖVID IDŐ ALATT MEGŐRÜLJÖN VALAKI???!!!

KÖNYÖRGÖM, MI EZ?????

2014. máj. 6. 11:01
 4/7 Warren Scott ***** válasza:

Nincs semmi bajod.

Ahogy író kollégákkal ezt emlegetni szoktuk, szimplán csak elkapott a gépszíj.

Jött egy ötleted, leírtad, jó érzés volt és rákattantál :D

Ezt hívják az írás örömének.


Az impulzív írók rendszeresen "szenvednek" vagy ettől, vagy pedig attól, hogy ezt az állapotot próbálják megismételni.

Nálam úgy működik, hogy ha elég élmény halmozódik fel bennem, ingerem támad rá, hogy valamit írnom kell de azonnal, és aztán végkimerülésig írok.


üdv a klubban ;)

2014. máj. 6. 11:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 A kérdező kommentje:

Akkor ez még talán nem lenne baj, ha ez máskor, de legfőképp MÁS TÖRTÉNETTEL esett volna meg.


Kisöcsém egyszer egyébként elővett egy filmet, amiben az akkori kedvenc színésze volt főszereplő és író - többször is megnézte, annak az eleje, nem annyira közelről, de hasonlított ahhoz, amit most élek át.


Abban a srác elkezdett írni egy könyvet az álmai "kényszerítése" miatt, lényegében saját magának, amiben kb. 200 oldalon keresztül egy karakter leírását vitte végig. Aztán egy nap arra ébredt, hogy az általa megírt karakterrel él együtt, mint szeretője, amiről hamar belátta - nem csak ő -, hogy nagyon is valóság.


Ilyen szempontból mondjuk - csak a vicc kedvéért belegondolva -, lehet, hogy veszélyes lenne, ha az én szereplőm életre kellne, mert a story alatt érzelmileg, ill. tudatában lényegében egy mélyen meghúzódó, nagy-hatóerejű robbanótöltet, amit egy olyasvalaki kapcsol be, vagy hatástalanít - mert lehet, még ez sem egyértelmű -, akiről, ha létezett volna, magam sem tudnám eldönteni, hogy evilági "ember"-e, vagy sem.

2014. máj. 6. 15:35
 6/7 A kérdező kommentje:
amit egy olyasvalaki kapcsol be VÉGÜL ..... mert tegyük hozzá, ezt azért nem hűbelebalázs módjára teszi.... ki tudja, lehet, hogy már a kezdetektől ravaszul ki volt dolgozva rá a terve.....
2014. máj. 6. 15:37
 7/7 anonim ***** válasza:
Èn most, ebben a minutumban is ennek a fanatizmusomnak èlek. Az írás, akár a drog kellemetlen addikció ès az elvonási tünete a dózis bármi áron törtènő emelèse. Aki ettől a szenvedèlytől függ, az akár az egèsz èjszakáját feladja Èrte, hogy minduntalan csak Neki hódoljon.14/L
2014. máj. 7. 03:46
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!