Anne Rice Vámpírkrónikáiból ki a kedvenc szereplőtök?

Hmmm... hát jó kérdés. Armand. :D De nem igazán tudnám megindokolni, hogy miért pont ő. Valószínűleg emlékeztet valakire a valós életből kicsit.

Nehéz, mert van akinek elég más a jelleme egy-egy történetben, például szerintem Lestat teljesen másmilyennek tűnik az első és a második kötetben.

Meg sokszor egy szinte jelentéktelen mellékszereplő válik fontossá, és csak később ismerjük meg a történetét, addigra meg már van egy értékítéletünk róla esetleg, vagy össze sem rakjuk a teljes képet.

Kevésbé fő szereplőkből a motoros csaj tetszett még nagyon, ha jól emlékszem, az a Kárhozottak királynője elején van, de már nagyon rég olvastam, úgyhogy ebben sem vagyok biztos. Nagyon jól le volt írva.

Egyébként pedig Rice nagyon jól tudja manipulálni az embert. Ez nekem főleg a Mayfair történeteknél jött át, ha még nem olvastad, ajánlom azt is. :)

Egyértelműen Lestat. Mivel vele tudom leginkább azonosítani magam, ugyanilyen életvidám és örök optimista vagyok én is, aki mindig keres valamit, mindig tud örülni. Mondjuk ez inkább a kezdeti Lestat-ra vonatkozik úgy a Memnoch-al való kalandjáig, a végefelé nagyon eltolódik a vallás felé.(Mint maga Anne Rice is.) Az az ömlengés amit a Vérhozsánna elején levág pl. elég gáz.

Szeretm még Louis-t is, mert olyan örök álmodozó, nem fellengzős, egyszerű és emberi. Mégis ő az egyetlen, aki válogatás nélkül mer vadászni, ártatlanokra is, így számomra ő a tökéletes vámpír, aki nem próbálja mentegetni magát.

Gabrielle-t azért szeretem, mert semmi nem érdekli, el van magában, teljesen független.

Arman-ot mert mindig meg tud újulni, mindenhez tud alkalmazkodni.

Pandora-t azért, mert erős független nő volt már életében is, és mindenben meglátja a szépet.

Davidet a tudása, a bölcsessége, és az eleganciája miatt.

Nekem amúgy ez a sorozat úgy a Merrick-ig tetszett igazán, utána valahogy nem ragadtak meg az új karakterek. Sem Quinn, sem Mona, sem a családjuk. Épp ezért sajnálom nagyon, hogy pont azt nem tudjuk meg, hogy mi lett végül a "régi arcokkal", az eredeti szereplőkkel, akiket fent írtam.

Marius, és rettenetesen rosszul érint, hogy mennyire mellékszereplőként van kezelve, holott szinte minden egyes krónikák-szereplővel van valamilyen kapcsolata, és a vámpírok nagyrészére olyan jóságos atyai szeretettel tekint ami alapvetően a többiekből szerintem hiányzik. Emellett, annak ellenére, hogy nem hisztériázik állandóan mint a dramaqueen Lestat, hogy ő mennyire gonosz, szerintem az ő vállán nehezedik leginkább teherként a saját természete (mármint hogy embereket kell gyilkolnia a saját életéért), amit sosem tud majd elfogadni igazán.

És lenyűgöz, a szeretete, a bölcsessége, az esze, az egész személyisége, a jóindulat, ahogy másokat kezel... Ő egy nagyon méltatlanul alábecsült és félretett szereplője a krónikáknak, szerintem, holott születése óta minden generáció legalább egy nagy vámpírját ő pátyolgatta.