Tudtok mondani olyan verseket, amik nem túl filozofikusak, de valamiért nagyon megfogott/megérintett titeket?

Nagy László - Ki viszi át a szerelmet

Janus Pannonius - Egy Dunántúli mandulafáról

és nekem személyes kedvencem, szerintem a legszebb vers a földön: Radnóti: Nem Tudhatom

biztos van olyan vers, hogy Babits Mihály: Fekete tenger?

amúgy:

Nézek s ezer arcom visszanéz(korábbi változat)

Ez itt a világ és benne én, –

tömbök, rudak, atomok:

nézek s ezer arcom visszanéz

s fordul, ha fordulok.

Én vagyok ő, az ezer arc,

utánoz, széthajigált:

a tartalom az én, az egy,

s a forma milliárd.

Szét, – óh hova? Hol nem? Mi lehet,

ami nélkülem is él?

Ott: fénytávlatok! – – Hátam mögött

összezsugorodik a tér.

Ott, ott! oda –: fekete bikák

dübörögnek a menny piacán:

szívem a vihar harangja – – szemem

ma kút, holnap kazán,

és forog a tükör: fordulok:

hullámzó inak-erek

pántjain bennem zúg a Pacific

s nagy, néma glecserek

csúsznak szemembe – tenyerem

fensik és kősivatag –

s belőlem ballagnak ki a

holdas országutak.

Minden vagyok én, semmi vagyok én,

és változás – –

– Fölnézek a holdra: az vagyok,

hipnotikus varázs,

és játék! –: játszom veletek,

gazellák, őzikék:

valakit nagyon szeretek – –

s tán fáradok – – – Ma még

szeretek, óh, – még vagyok, én,

én, kürtös hatalom:

ki ellenem tusakodik,

molyként szétmorzsolom:

– ma még – – mert forog a tükör és

még érdekel ez a Sok,

nézek s ezer arcom visszanéz

s fordúl, ha fordulok,

de holnap – – A tükörből – talán –

kilépek – pattan az ég – –

s csengő sikollyal összetörik

a nagy szappanbuborék.

Elgondolkodtató, de nem az életről gondolkodik.

Csokonai Vitéz Mihály - Óda az árnyékszékhez

Áprily Lajos: A kertbe ment, Útravaló

Várnai Zseni: Katona fiamnak

Gyóni Géza: Cézár, én nem megyek

Heinrich Heine: Memento

Radnóti: Erőltetett menet

Shakespeare: 75. szonett

Hódsághy Béla: Fenyőfát vettem