Valaki össze tudná nekem foglalni (elmondva a főbb infókat) a Kőszívű ember fiai című regény ezen fejezeteit? (lent felsorolva)

A másik kettő

A következő fejezet Bécsben játszódott, itt Richárddal ismerkedhettünk meg.

"Egy fiatal huszártiszt halad fel a vendéglő első emeletének lépcsőin; szép, délceg ifjú, széles vállain, telt idomain megfeszül az öltöny, telt piros arcához hetykén kipödrött, hegyes bajuszt visel, akkoriban még az egész hadsereg tisztikaránál csak a huszárok kizárólagos jogát; sipkája büszkén lehúzva szemére. Olyan kevély a fejhordozása, mintha az egész világon ő volna egyedül huszár és kapitány."

Párbajra indult, de útközben találkozott Lánghy Bertalannal, a pappal. Richárdnak elmondta, hogy ő a lánya miatt jutott ide, aki egy nemes fiába lett szerelmes és egy gyászbeszéd miatt, amit Baradlay úr temetésén mondott el. Richárd tudta, hogy kinek a temetéséről beszélt a pap, de nem árulta el, hogy ő a fia. Hazament Richárd a szállására, ahol öreg szolgája vacsorával várta.

"Hatvanesztendős volt már a legény, még mindig közlegény, és még mindig legény. A negyedik kapitulációt szolgálta már, s viselte a réz emlékérmet, amit a napóleoni hadjáratok vitézei kaptak; bajusza most is háromszor megcsavarintva, mint egy pár roppant dugóhúzó, hirdeti gazdája régi dicsőségét; minden szál haja ép még és fekete, s lábszárai büszkék arra, hogy meg lehet ismerni rajtok azt az embert, aki lóháton járta meg Párizst, Nápolyt és Moszkvát."

Öccse, Jenő is megérkezett:"A legifjabb Baradlay nyúlánk, gyönge termetű fiú volt; sima, gyermeteg arc, elkényszeredett nyájassággal vonásain, fejét nem büszkeségből, de az orrára csíptetett szemüveg miatt tartotta magasra." Elmesélte, hogy anyjuktól kapott levelet és pénzt, hogy ezután fényűzőbben élhessen. De ő ezt nem akarta, mert hivatalnokként ez nem tenne jót neki. Inkább odaadta Richárdnak a pénz felét, mivel anyjuk a testvérétől megvonta támogatását, hogy jobb útra térjen. Ezért cserébe Jenő azt kérte Richárdtól, hogy kísérje el Plankenhorsték estélyére, mivel szerelmes Plankenhorst Alfonsine-ba.

Mindenféle emberek

Plankenhorsték meghívottak voltak ugyan a legnagyobb estélyekre, de senki nem mutatott komoly érdeklődést irántuk a felsőbb körökből. Az ő estélyeikre inkább fiatal katonatisztek, testőrök, hivatalnokok jártak. Egy estélyt rendeztek, amin Jenő megpróbált Alfonsine közelébe kerülni.

"Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi arc, alak. Finom, tökéletes vonások, nemes hajadoni tekintet; báj és kellem minden arcjátéka. De milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon belül! Ez a két ragyogó, égszínkék szem balcsillagzat volt; minőről azt mondta az asztrológ: "Aki e csillag alatt útra indul, elvesz az! "

A fiúk találkoztak egy úrral, akit Richárd visszategezett A beszélgetés után Jenő felvilágosította bátyját, hogy akit ő letegezett, az Rideghváry, aki lehet, hogy a mostohaapjuk lesz. Richárdot csak egy szobalány érdekelte, akinek megcsípte az arcát, s ezért a lány ráütött a kezére. Öccsétől megtudta, hogy a lány nem egy szobalány volt, hanem egy szegény nemes lánya, Liedenwall Edit, akit itt lakott a házban és cselédként bántak vele. Edit teljesen elbűvölte Richárdot szépségével, tisztaságával.

A bakfis

Richárd az estély után szívesen járt Plankenhorsték-hoz, hogy minél többször láthassa Editet. Ez Alfonsine-nak nem tetszett, ezért egy cselt eszelt ki a szobalányával. Ez a csel abból állt, hogy Editnek adtak szép ruhát, megtanították énekelni, és zongorázni. Szerveztek egy találkozót, amire meghívták Baradlayt, és együtt hagyták őket kettesben a kastélyban, de Richárd nem használta ki ezt a helyzetet. Beszélgetésük után egy levélben megkérte Edit kezét, amit a lány később odaadott Antoinette bárónénak. Alfonsine és az anyja dühöngött, hogy a tervük kudarcba fulladt és mondta Alfonsine-nak, hogy nem minden férfi olyan, mint Palvicz Ottó.

A zsibárus

Richárd miután megkérte Edit kezét levélben, hazatérése után elhatározta, hogy minden tárgyat, amely más nőkre emlékeztette, elégetteti szolgájával. Pál úr mindent bedobott a tűzbe egy kép kivételével. Ez a festmény egy híres hölgyről készült, Danae-ról, amelyet a szolga eladott egy zsibárusnak, Salamonnak. Richárd elment hozzá, hogy visszaszerezze azt a képet. Salamon nem adta vissza, hanem el akarta cserélni egy másikra. Ekkor a sok festmény között megtalálta a saját arcképét, így elvileg a csere megtörtént. A következő szobában fegyverek voltak. Itt Richárd kiszemelt egy kardot, amit kipróbált, kettévágott vele egy puskacsövet és ezzel bebizonyította, hogy az nem Crivelli kard, hanem Al-Bochacen. Ezért a tettért annyira odavolt a zsibárus, hogy a Richárdot ábrázoló képet nem akarta oda adni. Hosszú egyezkedés után Richárd megvette a kardot a hölgyről készült festményért és egy aranyért.