Mi az első benyomásotok erről a szövegrészletről?

Elkezdtem írni egy novellát, ez az első részlete, arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire élvezhető, felkelti az érdeklődéseteket? 1 éves vagyok, régebben is irogattam, d emost kezdtem el jobban foglalkozni a témával :)

(lehetséges benne még egy két nyelvtani baki is, ha tudjátok kérlek jelezzétek!

Direkt csak ennyit másolok be, ezután jönne a fordulat, a novella beindulása.

-----------------------------

- Gyere el napkeltekor a régi erődhöz, és mindent megkapsz amiről csak álmodtál! – mondta a fehér csuklyás alak, hangja reszketeg volt, bizonyára öreg, gondolta Péter.

- Mindent? - kérdezte, de választ nem kapott rá, és az álmából is felriadt. Az ágyában ült, éjszaka volt még. Nem tudta mire vélni a hallottakat, az alak arcát se látta, feketeség volt csupán a helyén.

- Szerzetes volt? Mit akarhatott vajon tőlem, netán csak egy buta álom volt? – Tűnődött Péter az eseten. – Elmenjek? Végülis nincs mit vesztenem, ma-holnap úgyis az utcára jutok. Ha mégsem találok ott senkit, legalább egy jót kirándulok, az sose árt! – Befordult a fal felé és mély édes álomba lépett.

Másnap reggel már korán reggel, napfelkelte előtt egy órával talpon volt. Kezébe kapta a kis batyuját, jól megtömte kenyérrel és borral, majd hátára vetette és útnak indult. Sötét volt még mikor kilépett az utcára, csupán néhány korán kelő paraszttal találkozott, jó reggelt kívánt nekik majd tovább is állt. Hosszú volt az út a romos erődig, az útját a városban néhány pislákoló lámpa segítette, viszont az erdőben csak a hold mutatta neki az utat. Tiszta volt az idő, a csillagok szépen kirajzolódtak az égen, és enyhe szél suttogását érezte a fák közül. Hosszú perceket sétált, mikor a nap elkezdett felfelé mászni, megpillantotta a kis dombot is, rajta díszőrként a tornyot. Nagy levegőt vett és felbaktatott a buckán. Felérve meglepetten vette észre, hogy senki se fogadta.

- Hát ezért tettem meg ezt a hosszú utat? – mérgelődött, de azért körbejárta a vén bástyát. Széles, termetes építmény volt, biztos, hogy régen nagy hasznot nyújtott az itt élőknek a betörő fosztogatók ellen. Mára viszont csak az egerek és galambok látogatták meg néhanapján. Egy percbe is beletelt mire teljesen körbeért, de mikor visszaért az ajtóhoz, kirázta a hideg. Egy fehér ruhás alak állt vele szemben, hátat fordítva neki.

- Jó reggelt, bátyám uram! - szólította meg az idegent Péter.

- Már vártalak, drága barátom! Bizonyára hosszú volt az utad, de reméljük nem hiába tetted meg ezt a kis erőfeszítést. – válaszolta ugyanaz a csuklyás férfi akit az álmában látott.

- Ki vagy te, aki az álmon keresztűl szólsz az emberekhez? Miért hívtál hát ide, és mi az a minden amit ígértél nekem?

- Hohó! Először csak egy kérdést tegyél fel, drága barátom! Az én nevem Senki, aki ez erdőket, hegyeket, völgyeket járja. – A rejtélyes férfi felemelte csuklyáját, feltárva boldogságot sugárzó arcát.

- Nem tévedtem, valóban öregember – gondolta Péter – Mit szándékozol nekem adni? – kérdezte kicsit várakozva.

- Ezt édes fiam! – a Senki nevezetű öreg öltözéke zsebébe nyúlt és egy kopottas fa dobozkát húzott elő belőle. – Tedd el jól, kamatozni fog ha jól bánsz vele! Ez mindenem, amit neked adhatok, ne pazarold el, édes fiam! - dörmögte, és Péter kezébe nyomta a dobozkát. Kinyitotta és meglepett, tágra nyílt szemekkel csodálta annak tartalmát.

- De hisz ez.. – dadogta – ez egy..

- Igen egy gyémánt, a legszebb mit a föld eddig a hátán hordott.

Péter kivette az értékes drágaságot a dobozbl kezébe tette és tüzetesebben szemügyre vette a narancssárgás színezetű követ.

- Köszönöm! – kiáltotta és elinalt a helyszínről, maga után hagyva az útra készített élelmét.

...

--------------------------

[spoiler]

Péter a gyémántot eladja, aranyért cseréli el, amit elherdál, kocsma, bordély, ruhák, ékszerek egy csajnak stb. De másnap mindene elvész, A itóka kiömlik; a ruha elszakad és molyok rágják; a csaj eltánik minden fellelhető értékével. Péter összeszedi minden megmaradt rétékét, és visszamegy a dombra, ott ezeket az öregnek adja, mondván inkább szeretne egy olyan ember lenni aki olyan könnyen lemond a vagyontárgyairől mint az öreg.