Tudnátok olyan könyvet mondani, ahol a főszereplőt kiközösítik, mint pl. az Abigélben?

Az egyik kedvenc könyvem:

Bakó Ágnes: Arcok a belga tükörben

"Csete Jutka egy orvosházaspár tizennégy éves kislánya. Szép, irigyelt és magányos. Abban a tudatban él, hogy szülei titkolnak előtte valamit, hogy apjának útjában van és nem szereti. A családi légkör fagyos, apja és közte nem szűnik a feszültség. Úgy érzi, hogy nagyanyján kívül senki sem szereti, és senki mástól nem várhat megértést. Szégyenből, dacból nem érintkezik osztálytársaival, akik ezért gőgösnek, ellenszenvesnek tartják.

Megtudja-e, hogy mi az oka édesapja viselkedésének? Megszeretik-e osztálytársai? Rátalál-e legjobb barátjára Gerendás Janiban, aki nem titkolja rajongását?

Erről szól ez a finom lélekrajzú ifjúsági regény."

Patrick Ness/Siobhan Dowd: Szólít A Szörny

Nem olyan, mint amire először gondol az ember. De a főszereplő először láthatatlan, aztán meg... Inkább nem mondom el, olvasd el :D