Hogy tetszik a könyvem egyik (párbeszédes) része? Őszinte válaszokat várok, vélemények és természetesen tanácsok is jöhetnek. Bármikor örülök a válaszoknak.

Amikor csocsózok, mindig minden kiürül a fejemből, és csak a játékon jár az eszem. Az eredmény kilenc-kilenc, tehát szorosan állunk. Éppen kikell védnem egy rugást, mikor, hirtelen, valaki átölel. Nem tudtam kivédeni a labdát, ezért Add nyer. Azt kiáltja, hogy: Juhú! Nyertem! Hahaha!, és közben felugrik. Én közben próbálok szabadúlni az ölelés alol, de nem megy. Add furcsán néz rám. És még három távolabb álló lány is.

- Öm...mit csinálsz Ons?- kérdi Add, felvonva az egyik szemöldökét.

- Próbálok szabadúlni.- felelem.- De nem sikerül...Ki van a hátam mögött, Add?

- Hát...nem tudom.

- Ok.- mondom, és akkor beleharapok a személy kezébe. Erre felszisszen és elenged. Én gyorsan kiszaladok előle, és odamegyek Addhez. Egy fiú áll velünk szemben, nem tudom, hogy ki az. Csak tippelek. Rám mosolyog, de a mosolyból vigyor lessz, majd elkacagja magát.- Ki vagy, és miért öleltél meg?- kérdem.

- Hogy, hogy ki vagyok?- kérdi értetlenkedve.- Hisz már ismersz.

- Nem igaz. Ha csak...

- Ha csak?

- Ha csak nem te vagy Ray.- mondom lehangoltan.

- Milyen ügyes vagy.

- De mi a frászért kell engem ölelgetni?!

- Há, miért ne?

- Talán mert éppen miattad elvesztettem egy meccset? Talán mert nem is ismerlek?...

- Jaj, Ray, hagyd már azt a szegényt.- Lép oda a fiú mellé az egyik „rám olyan nagyon furcsán néző” lány. Hihetetlenűl szűk mini szoknya van rajta, meg egy masnis hasig érő, amiből kilátszik a meltartójának majdnem a fele. Fúj, gondolom. Szőke, göndör haja van, felkötve egy lófarokba.- Én sem értem, hogy miért ölelted meg, de most nem is számít...- folytatja a lány, és a karjait Ray nyaka köré fonja. Alig van meg a két arasz az arcuk között.

- Hagyj most, Nis.- Ray eltolja a lányt.- Nem kell mindig idejönnöd, aikor beszélgetek egy lánnyal.- Egy perc mulva hozzá teszi:- Na, tünés.- Gyengéden meglöki a lányt, aki erre elvánszorog.

- Tehát elvesztettél miattam egy meccset? Hm, hm -mondja Ray, immár felém fordúlva.- Nem túl jó. De tudod, megbűvölt a hajad színe.

- Ha-ha. Add, keresünk egy másik asztalt?

- Ha akarod - feleli ő.

- Na, nem kell elmenekülni - szolal meg Ray.- Játszodj velem egyet.

- Miért?- kérdem unottan.

- Ha te nyersz- folytatja, oda sem figyelve a kérdésemre – akkor többé soha se foglak akaratod ellenére megölelni. Ha viszont én nyerek, akkor – hirtelen elvigyorodik - akkor megcsókolhatlak.

- Na tudod mit?- mondom, és elindulok egy másik csocsópálya felé – Nem vagyok hülye.

- Ezt, hogy érted? Nem is tudod, hogy, hogy játszok.- Jön utánnam.

- Igen, pont ezért nem megyek bele.

- De nem örülnél, hogyha többé nem vesztenél meccset?

- De igen, de annak nem örülnék, hogyha meg kéne csókoljalak.

- Á, de nincs is rá esély. Nagyon szar vagyok a cuccban.

- Akkor miért akarsz játszani?

- Mert ez az egyetlen kilátás arra nézve, hogy ajkaimmal...

- És azt miért akarod? Ha jól értelmeztem az előző dolgot, van barátnőd. Szálj már le rólam.

- És ha nem értelmezted jól?

- Akkor hülye vagyok. A vak is láthatta a dolgot.

- Nem hiszem. Ugyanis a vak abszolút semmit sem lát.

- Jol van, na, most ez mindegy. De hagyj már békén.- Most már ott állunk az új asztal mellett. Ray az egyik kezével megfogja a kapús fogantyúját, a másikkal meg elkapja a vállam, és magához húz.

- Nisha nem a barátnőm.- suttogja.

- Akkor miért suttogsz?- utánozom az ő hangnemét, majd jóhangosan így folytatom- Mondjad szép hangosan: Nisha nem a bar...- Hirtelen pofonvág. - Na, mégiscsak az?- kérdem, mostmár normális hangosságuan.

- Jobban szerettem azt a lányt, aki még megérinteni is félt.- mondja.

- Nem tudom kiről beszélsz, de én nem féltelek megérinteni, hanem nem szeretek idegeneket fogdosni.

- Nem fogdosnod kellet, hanem belémkapaszkodnod.

- És a belékapaszkodásban benne van az, hogy fogni. Nem lehet valamibe belekapaszkodni, ha nem fogjuk meg.

- De belémkapaszkodni, és engem fogdosni, az két különböző dolog.

- Nem igaz. Ez olyan, mint az, hogy nem minden madár tyúk, de minden tyúk madár. Vagyis: aki fogdos valamit, az nem mindig kapaszkodik abba a valamibe, viszont ha kapaszkodik valamibe, akkor, mindig, egyúttal fogdossa is azt a valamit.

- Ez egy hibás megállapítás. A fogdosás ugyanis nem ugyan az, mint a megfogás. A fogdosás azt jelenti, hogy egy tárgyat vagy személyt töbször megérint, a megfogás, vagy fogás, pedig azt jelenti, hogy egyszer megfog valamit, és annyi.

- De...

- Jhaj, Ons, olyanok vagytok, mint két civakodó testvér - szakít félbe Add.

- Tényleg...Hát akkor menjünk fel...Legalább is én felmegyek, jösz te is?

- Igen.

- Héj, de gyere, játszodjunk egy meccset!- kiált Ray, de én nem törődök vele. Felmegyünk, és ahogy becsukjuk az ajtót magunk mögöt