Szerintetek bukna a történet "embertelen" vonásokkal?
A történetemben a szereplők antropomorfak, de leginkább a tudati síkon mutatkozik ez meg. A külsejük, hogy is mondjam, eléggé extravagáns. Persze minden lényemet az alapevolúció mozgatja, szóval teljesen felesleges szerveik nincsenek, de nem egészen szépek az emberi szemnek. A történetemben egyébként nem is szerepelnének emberek, mert ők helyettesítenék őket. A történetben amúgy rengeteg harc folyna a hatalomért, és az élet értelmét is kutatná. Nem lenne jó, vagy rossz örök harca...
Inkább a törzsfejlődést szerettem volna új megvilágításba helyezni, és megmutatni azt, hogy minden értelemmel és önképpel rendelkező lény hasonlóan egocentrikus lenne, mint mi.
A legnagyobb problémám az, hogy az emberek fő mozgatórugója a szex, és mint olyan, hatással van minden dologra, így a kitalált történetekre és a művészetre is, de ugyebár az ember csak arra "gerjed", ami eléggé hasonlít rá, és az ő szépségideáljára, így azzal az akciómmal, hogy tulajdonképpen "kikapcsolnám" ezt a "funkciót" nem nagyon tudom, mennyire is érdekelne bárkit is...
Az elején még nem is gondoltam a publikálásra, de amit belebonyolódtam ebbe a világba, egyre inkább azt éreztem, hogy másokkal is megoszthatnám valamikor, viszont felötlött bennem ez a kérdés, és kíváncsi vagyok rá, mit gondolnak mások, vagyis ti erről a témáról?
A válaszokat előre is köszönöm. :)
(Nem pontozok le senkit. Ha valakinek a válaszát nem igazán tartom hasznosnak, akkor inkább hagyom.)
válasza:amint* (hiba a kérdésemben)
Köszönöm, kedves válaszoló. :)
Jólesik, hogy úgy gondolod, értelmes vagyok, és hálás vagyok a biztatásért is.
Mindenképpen meg fogom írni. Ha esetleg nem lenne túlságosan "kelendő", akkor legalább magam miatt biztosan megírom.
Csupán kíváncsi voltam mások véleményére azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak arról, ha egy történetben kikapcsolom az egyik legalapvetőbb elemi ösztönt, ami, ha be látjuk, ha nem, nagy mértékben átszövi, és irányítja életünket.
Még egyszer köszönöm a választ. :)
Remélem, érkeznek még.
válasza:Hogy mennyire lenne kelendő? Ez erősen kérdéses. Sajnos a mai közönség nagy része (legalábbis személyes tapasztalataim szerint) tényleg nem érdkelődne egy az emberi dolgoktól ennyire elvonatkoztatott regény iránt. Én nem tartozom közéjük. Nekem tetszik az ötlet, mert egy ideje már kutatok olyan könyvek után, amik nem köznapiak, és ez olyannak tűnik. Abban egyetértek az előző válaszolóval, hogy mindenképpen érdemes megírni. Azt úgyis a kiadó dönti el, hogy kiadj-e (vagy ha magánkiadásban gondolkozol, akkor meg tökmindegy).
Én mindenesetre látok benne fantáziát. Persze még sok helyen bukhat a történet, de egy jól kidolgozott háttérvilággal és cselekménnyel szerintem nem lesz gondod.
válasza:szerintem egész jól hangzik
és ha van már belőle egy-két részlet, azt szívesen elolvasnám
Én nem tartom annyira fontosnak a szexet egy ilyen történettel kapcsolatban, bár lehet ez csak azért van, mert még csak 17 éves vagyok. Egyébként szerintem az, hogy külsőleg nem hasonlítanak az emberekre, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lehet szexi :D Bár lehet ezt is csak azért gondolom így, mert még csak 17 vagyok.
Amúgy klassz ötletnek tűnik, kitartást kívánok hozzá! :)
válasza: válasza: válasza:Azért vannak irodalmi műfajok, hogy különböző témákról lehetssen beszélni. Nem feltétlen a romantika-nemiség taglalása a cél, bár arról is írtak jó könyveket.
A fontos az, hogy a történet mozgatórugója a karakter legyen. Nyakába öntssz egy rakás problémát, és ő megoldja, érzelmielg reagál, és fejlődik.
Rengeteg regényt írtak már ne emberekről úgy, hogy a mű a történetmesélés kimagasló pontja pedig tényleges ember akár egy szál se van benne.
Orwell -Állatfarm, District 9, Micimackó, stb
Hoppá hoppá, tényleg nincs benne ember? Egy frászt nem. Ezek emberi problémák, a lények csupán szimbólumok. Az egész mitológia-kitalált lény biznisz az ókortól fogva szimbolikus kifejeződése emberi szerepeknek.
Az embertelen valahogy mégis emberi. Lehet szimbólumokban beszélni bármiről, csak tudni kell őket használni, felépíteni.
Kentaur: az ember és az ösztön kapcsolata, nemiség, vadság, haricasság.
Szfinx: a női titokzatosság egy nagymacska kegyetlenségével.
Minotaurusz: az emberfeletti erő és a butaság találkozása egy lényben
Értelmetlenül egymásra dobálni mindenféle testrészeket mert kúl? Tök értelmetlen. Viszont akármennyire is erőlködsz, valami köze lesz a földi létformákhoz, mert csak ezt ismerjük mint minta.
Szóval azt mondom, gondold végig mit akarsz mondani ezekel, mit ad a felépített lény a történethez, mitől nagyon átérezhető a tragédiájuk, érzéseik, győzelmeik.
Igazad van utolsó teljesen abban, hogy emberiek a lényeim a maguk módján (két kar, két láb, viszont négy szem, kettő fő és kettő "térnagyító" segéd látószerv, melyek rácsatlakoznak a főlátószervek idegpályájára növelve így térlátásukat). Az "embertelen" vonások inkább úgy értendők, hogy nem klasszikus értelemben szépek, bár ez nem feltétlenül baj. Az, hogy ennyire antropomorfak a történet szempontjából nem véletlen. Ez majd ki is derül, de itt most nem igazán ecsetelgetném.
Egyébként hidd el, kitudok találni elég "nem e világi" extrém lényeket. :D
Az egyik kedvencem a régi hártyalények voltak, akik organikus plazmából álltak, alakjuk nem egészen meghatározott, lebegtek, és kémiai bomlással, főleg hidrolízissel tartották fent magukat, "genetika" információikat pedig elektromos sugarakban őrizték, és továbbították. Sötét lyukkamrában elnyelték a fényt, és átszállították a maggóchoz, ahol különféle impulzusok hatására érzékelték, esetleg képpé is formálták. A számunkra káros sugarakat is képesek voltak észlelni. "idegeik" (nem valódi idegek), fémbázisú molekulacsoportokból tevődött össze, amik stimulálták a környezetet, így kialakítva az "érzékelést". A "DNS"-ük nem ivarszervekben, vagy sejtmagban koncentrálódott, hanem az idegpályákon, és a vízből hozták létre utódjaikat. Először kialakították az idegpályákon a különleges gócokat, amik a vízben hálózatot építenek ki, és kialakítják a plazmatestet, melyet a lebontott hidrogéngáz folytonos ionizálásával érnek el. A szaporodás után egyből lebomlanak.
Azért szerintem ez elég extrém. :D
Ennek ellenére nem ezt használtam, mert ez túl elvont, bár ezekkel a lényecskékkel is kezdeni akarok majd valamit.
Ebben a történetben, amin most dolgozgatok egészen más problémákat boncolgatok.
Nem igazán dobálgatok testrészeket ide meg oda, mert erősen figyelembe veszem az evolúció fő tényezőit, és figyelem a lényeimet olyan szempontból, hogy mik előnyösek, és mik feleslegesek, esetlegesen hátrányosak számukra. Bár mint már mondtam, a történet szempontjából fontos a földi hasonlóság.
Először amúgy azért hátráltam meg, mert féltem, hogy az emberek nem tudnak azonosulni a lényeimmel, de viszont nem akartam beleesni Cameron hibájába, hogy túl emberi lényeket alkossak csakis azért, hogy a tinik meg akarják dugni a szereplőimet, mint ahogy Neytiri, és a többi na'vi lány is azért kapott mellek... Bár ott nem csak ebben volt a fő probléma, hanem a történet klisés egyszerűségén, persze ettől még élvezhető alkotás, csak épp nem kiemelkedő, de hagyjuk is most ezt, mert nem ez a téma...
Bocs a hosszú reagálás miatt, és hogy kicsit elkanyarodtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!