Mik számítanak "elcsépelt, sablonos" történeteknek?

Túl sok van, illetve még azoknak is a kombinációi. Nagyon alap példaként: romantikus vígjáték, van a nincstelen nő, a gazdag férfi, a férfi viszont rá sem hederít a nőre.

Persze ezt lehet "variálni" (nem hiába van idézőjelben): van a nincstelen férfi, a gazdag nő, a gazdag nő viszont rá sem hederít a férfira. Persze a vége az, hogy a gazdag teljesen mindegy ki a nincstelent választja egy gazdag teljesen mindegy ki helyett.

Ahogy írtam, elég sok lerágott csont van már sok műfajból, szerintem neked is párszor feljött már az az érzés, ha elolvasod valaminek a bevezetőjét/ismertetőjét (akár könyv, akár film, stb.), hogy "na már megint ez".

Menj be egy könyvesboltba, és vegyél le egy random könyvet a polcról. 99% az esély rá, hogy elcsépelt és sablonos.

A fantasyk többsége, mert ez egy elég behatárolt műfaj, nem elcsépelt dolgot alkotni benne közel lehetetlen. A romantikusakat már írták, ez is így van. Meg aztán vannak ezek a tucat-írók, akik a mennyiségre gyúrnak, de gyakorlatilag minden könyvük ugyanarról szól, holott már az első is elcsépelt volt, pl. Lőrincz L. László, Danielle Steel, Vavyan Fable, Fejős Éva, meg a legtöbb bestseller-író ilyen.

alapvetően azt tartom elcsépeltnek és sablonosnak, ami mögött nincsen, vagy csak nagyon felszínes hátsó gondolat van.

nyáron ráfanyalodtam Danielle Steel könyvekre, hát vágtam ki az ablakon az összeset, annyira rossz volt.

általában az összes könyvben van valami "egetrengető" alap probléma, általában a szerelemmel kapcsolatban, és akkor a végén persze minden megoldódik és minden szép lesz. VAGY mindenki meghal.

azt a könyvet szoktam egyedinek és érdekesnek tartani, ami mögött valami filozofikus probléma rejtőzik. na de ugye attól még nem műalkotás egy könyv, ha az első mondat maga a hátsó probléma. úgy kell megírni egy könyvet, hogy erre maga az olvasó jöjjön rá.

filozofikus probléma alatt nem feltétlen valami halál komolyra gondolok, egyszerűen csak ne annyi legyen a könyv, hogy van egy története és az a történet nem mond el nekem semmit. igenis tanítson valamit az a könyv.

Romantikus/ifjúsági:

1. Szegény, csúnya, szerencsétlen lány beleszeret a gazdag, menő, szexi, vámpír, vérfarkas, vagy csak simán iskola kedvence fiúba és összejönnek.

2. Szegény, szép, de meg nem értett lány siralmai, esetleg napló formájában.

3. Akármilyen lány gondolatai napló formájában.

4. Akármilyen lány rájön, hogy xy vámpír, farkasember, angyal, akármi.

Fantasy:

1. Szegény fiúból a világ hőse lesz.

2. Gazdag buta fiúból okos és nemes lelkű lesz.

3. A látszólagos idill egyszer csak megszűnik, mert megjelenik a világban a mindent elpusztítani szándékozó GONOSZ.

4. Szegény, csúnya, vagy akár szép kisfiú, vagy kislány a KIVÁLASZTOTT.

5. Ő a kiválasztott.

6. Én vagyok a kiválasztott.

7. Mi vagyunk a kiválasztottak.

8. Vannak kiválasztottak és mindenki más mugli, goj, értéktelen és szerencsétlen.

Csak pár példa a rengetegből.

A számomra leginkább utált klisé, az a kényszerű szerelmi háromszög beleerőltetése (pl egy csajért két fickó is oda van és ő őrlődik közöttük, mert mindkettőt szereti, de egyiket csak barátként... vagy mégse?)

Na ezt nagyon nagyon utálom.