Szent Johanna Gimi (SZJG) valaki Cortez szemszögéből a motorozós részt leírná? :-) )

Felvittem renit egy szamomra is ismeretlen helyre.majd elkeztunk beszelgetni

Tomoren ennyi :-)

Április 19. hétfő

Kellemetlenül keltem ki az ágyból. Nem volt kedvem suliba menni. Semmi kedvem nem volt Neményi önelégült képét bámulnom, sem pedig Reni lelkes beszámolóját hallgatnom a szülinapjára kapott Beatles koncerttel kapcsolatban. Hát akkor… Good luck Cortez!

Felkaptam a cuccom, odaintettem a nagyinak, hogy majd jövök, és elindultam. Útközben meghallgattam két Ramones számot, majd a suli elé érve Dave-t és Zsoltit láttam beszélgetni. Hozzájuk lépve kivettem a fülest a fülemből és csak akkor jutott eszembe, hogy Ricsi Virágért ment a járgányával, amit tegnap megvett és azért nincs még itt.

- C, tegnap láttad a filmet?

- Ahan – válaszoltam röviden.

- Úúú az nagyon nagy volt –kezdte magyarázni Zsolti. Már vagy tíz perce beszélgettünk, amikor megérkezett Reni. Dave azonnal letámadta a házival, én meg egy gyors szemlélődést tettem. Megállapítottam, hogy új a frizurája. Ennyi. Nem állt rosszul neki, ami azt illeti elég jól nézett ki, de neki nem kell tudnia róla. A többit megtartottam magamnak.

Aztán hirtelen Reni megszólalt.

- Köszönöm a könyvet – mondta halkan. Én csak biccentettem, majd hogy gyorsan túl legyünk rajta inkább visszakérdeztem. Minél hamarabb kiderül, annál hamarabb túl vagyunk rajta.

- Milyen volt a koncert?

A válasz pont olyan volt, mint amilyenre számítottam. Reni látható lelkesedéssel válaszolt, én meg gyorsan közbe vágtam, jelezve, hogy nem érdekel annyira, mint hiszi. Valóban nem, főleg, hogy azokat az örömöket Neményivel élete meg. És hallgatni sem volt kedvem, hogy hogyan andalogtak kettesben a koncert közben.

Végre megérkeztek Ricsiék a járgánnyal, mire mindannyian a robogó köré gyűltünk, hogy jobban szemügyre vehessük. Dave elsőnek kiröhögte az új szerzeményt, de miután Ricsi kijelentette, hogy Dave vagy csendben marad, vagy nem mehet a motorral, Dave azonnal átváltott és robogón kötött ki. Ricsi közben kikérte a véleményünket. Klassz volt, Ricsi igénytelenségének megfelelően néhol megkopva, egy két karccal. Kétségkívül Ricsi stílusa. Éppen Edinát koptatta le, amikor megérkezett Kinga. Meg sem kellett volna érkeznie, ki tudtuk volna találni, hogy hogyan fog reagálni a járgányra. Csak a szokásos; Ricsi a hülyegyerek, a jármű pedig a játék. Tipikus Kinga reakció. Ezzel le is rendezte, majd áttért a szerinte fontos dologra. Hogy melyik lány hogy égett be. Ez neki hír. Nekünk meg egy újabb egyáltalán nem érdekel téma. Zsolti hangot is adott a dolognak, miszerint ez nem hír, csak pletyka, mire Kinga vitába szállt vele. Végül Ricsi vetett végett a vitájuknak.

- Hírt akarsz? – kérdezte Kingától – Tessék. A szünetben hallottam Borreltől, hogy valaki lép évvégén.

Azt hiszem ez jobban érdekelt mindenkit, mint amit Kinga mondott. Mármint azt hittem, hogy ez jobban érdekel mindenkit, mint amit Kinga mondott, mert Dave-t azt érdekelte, hogy Ricsi miért találkozott a szünetben az igazgatóval. Ricsi gyorsan kimagyarázta magát, Kinga pedig firtatni kezdte a témát.

- Hogy érted, hogy valaki lép?

- Elmegy – felelte Ricsi.

- Az osztályunkból??? – nézett nagyot Kinga.

- Bingó – csettintett Ricsi, mire mindannyian elkezdtünk tippelgetni, hogy ki mehet el. Zsolti Zsákra tippelt, Kinga Gáborra, Virág pedig azt hitte ő maga megy el. Ricsi gyorsan megnyugtatta, mi pedig tovább tippeltünk. ÉN nem tippelgettem tovább, mikor pillantásom Renire esett. Eddig egy szót sem szólt. Síri csendben hallgatott, nem kezdett el kérdezősködni, nem kezdett el tippelgetni, nem vágott értetlen arcot. Sőt, ahogy ránéztem, úgy olvastam le az arcáról, mintha tudna valamit, amit mi nem. Láttam rajta, hogy feszeng, és kavarognak benne az érzések és a gondolatok, és kezdett rossz érzésem támadni.

- Bocs, de be kell mennem, mert elfelejtettem valamit – hebegte és felszaladt a lépcsőn, nekem pedig valami összenyomta a mellkasom, ahogy utána néztem. És kezdett mindenféle gyanú felvetődni bennem. Miért nem szólt semmit? Tud valamit, amit mi nem? Hirtelen egy gondolta ült be az agyamba és egész délelőtt nem hagyott nyugodni a kérdésekkel együtt. Tudni akartam azt, ami nyomasztott, csak nem tudtam, hogy hol és mikor tudnám kiszedni belőle. Azonban amikor órák után mindannyian újra Ricsi motorjánál verődtünk össze, alkalmasnak tűnt, hogy arrébb robogózva kiszedhessem belőle. Már csak az volt a kérdés, hogy sikerül-e véghezvinni.

Éppen a szociópata Neményi a saját stílusában megjegyzést tett Zsoltira, amiért az Dave-t gúnyolta ki, amikor Virág megkérdezte, hogy megyek-e rajzra.

- Egy perc. Csak megyek egy kört – ültem fel a robogóra, a bukósisakot pedig megtámasztottam a térdemen, és Renire néztem.

- Reni?

- Igen? – kérdezett vissza.

- Jössz velem?

- Nem! – szólt bele Neményi.

Kérdően néztem rá, és ez lett volna az a pillanat, amikor legszívesebben agyon vertem volna azt a szemetet. A gond az volt, hogy bottal sem nyúlnék hozzá, úgyhogy hagytam a fenébe.

- Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek – mondtam és ismét Renire néztem. Reméltem, hogy igent mond, de keresztbe húzta a számításaimat.

- Kezdődik az olvasókör – mondta.

- Oké – tettem fel a kezem, jelezve hogy ő tudja, engem nem zavar. Pedig nem így volt. Íme, egy újabb kosár. Aztán:

- Jó – mondta hirtelen, mire Neményi közbeszólt.

- Reni, ne menj el, Kardos vár. Fogalmad sincs, hogy tud-e egyáltalán vezetni. Veszélyes.

Igen egy tipikus gátlásos szemétládához méltó reakció. Mi mást várhattam volna tőle? Szerencsére Reni nem ijedt meg attól, hogy én, aki 16 éves korom óta vezetek, esetleg rutintalan sofőr vagyok, hanem elindult le a lépcsőn, és elvitte Ricsitől a bukósisakot.

- Csak egy suli kör – mondta.

Neményi még egyszer Reni után szólt, de ő csak annyit mondott, hogy „mindjárt jövök”, majd feltette a sisakot, és felült mögém.

Mikor éreztem, hogy karja átöleli a derekam, beindítottam a motort, és elindultunk. Suli kör helyett elkanyarodtam az utcán, és a hegyen felfelé haladtam.

- Hová mész? – hallottam magam mögül, de nem válaszoltam. Két okból is. Az egyik, hogy gondolkoztam. A másik pedig, hogy én magam sem tudtam. Egy kilátónál megálltunk, mert elég messze találtam a sulitól. Levettem a sisakot, és eltávolodtam a motortól. Reni ugyanígy tett.

- Oké, ebből baromi nagy balhé lesz – kezdte – Ha nem zavar éppen most van rendkívüli szülői.

Nem reagáltam semmit, a rendkívüli szülői volt az utolsók között, ami érdekelt. Inkább rátértem arra, ami engem érdekelt.

- Ma egésznap mindenki azt találgatta, hogy ki megy el évvégén – szóltam

- Igen – motyogta. Nagyon nem tetszett ez a motyogás.

- Egyszer sem szóltál – folytattam

- Nem

- Miért nem? – léptem közelebb hozzá, de nem kaptam választ. Reni elnézett mellettem, nem nézett rám, majd továbbra is a lelátót nézve így szólt.

- Hű, de szép!

Láttam rajta, hogy szándékosan kerüli a témát.

- Szóval? – firtattam tovább.

- Szóval mi? – kérdezett vissza. – Mi ez a hely? Megmutatnám anyuéknak.

És akkor tudomásul vettem, hogy nem akar beszélni a dologról.

- Értem – mondtam – Nem fogsz beszélni róla.

- Nem- ismerte be.

- De tudod, hogy ki megy el – próbáltam kihúzni belőle.

- Igen tudom – mondta idegesen, nekem pedig összeszorult a gyomrom és kiszáradt a szám. Éreztem, hogy úrrá lesz rajtam az idegesség.

- Oké – kezdtem és vettem egy mély levegőt. – Lehet, hogy te? – néztem a szemébe, és próbáltam kiszedni belőle a választ. Láttam rajta, hogy ideges, és vívódik magában, és szinte láttam, hogy azon filózik elmondja-e vagy ne. Végül így szólt.

- Igen, lehet, hogy én. De lehet, hogy nem.

- Lehet, hogy te…- ismételtem, és úgy éreztem semmit sem értek. Mint ahogy az általában Renivel kapcsolatban szokott lenni. Lehet, hogy ő. Ezzel azt, mondta, hogy csak lehet? Még nem biztos? Vagy ezt a „lehet” dolgot úgy értette, hogy teljes mértékben ő? Igen. Ki más menne el, ha ő tudja, hogy ki fog elmenni? Teljes mértékben ő lesz az, aki elmegy. De miért? Miért pont ő? Nem tudtam mit tenni kínosan elröhögtem magam.

- Cortez, nem mondhatok többet, ez már így is sokkal több, amennyit szabadott volna. Valaki elmegy. Ennyi.

- Megértettem – bólintottam összeszorult torokkal. – És az a valaki jól át gondolta? – kérdeztem félve.

- Igen – vágta rá.

- Oké – mondtam. Éreztem, hogy összeszorul a torkom, és mérhetetlen keserűség kerített hatalmába. És még csak nem is tehetek semmit ellene, hogy ne Reni menjen el. Miközben az érzéseket nyomtam el magamban, közöltem Renivel, hogy visszaviszem olvasókörre, de erre csak azt felelte, hogy szeretne körülnézni, ha már itt van. A közeli padhoz sétált, és felült annak támlájára. Némi habozás után felültem mellé.

- Szép ez a hely – jegyezte meg.

- Régen sokat jártam ide egyedül, esténként, tudod átgondolni dolgokat – mondtam komolyan, persze csak a hecc kedvéért.

- Tényleg?

- Nem – mondtam, és elröhögtem magam. – Igazából gőzöm sincs, hol vagyunk- Reniből pedig kitört a nevetés.

- Komolyan. Azt hiszem, életemben először járok erre.

- Azt hittem, ez valami bevált hely.

- Igen, mindig ide hozok lányokat olvasókör helyett, hogy vallják be, elmennek-e a suliból – mosolyogtam, de keserű ízt éreztem a számban.

- Sejtettem – nevetett fel megint.

- Az a helyzet, hogy miközben jöttünk felfelé, nem is figyeltem, csak gondolkoztam.

- Ezt jó tudni, tekintettel arra, hogy te vezettél. Viszont tényleg szép hely.

- Az. – néztem Renire, majd én is a panoráma felé fordultam. Azon gondolkoztam, hogy hogyha Reni elmegy, már nekem sincs miért a Szent Johannában maradnom. Ha Reni nincs, már ezt az évet sem itt folytattam volna. És most elmegy. Mérhetetlen szomorúság és keserűség kerített hatalmába, de nem akartam kimutatni.

Egy kis idő után kénytelen voltam szólni, hogy vissza kéne mennünk. Visszaültünk a motorra, és már akkor tudtuk, hogy mi fog ránk várni. Ott volt Kardos, Reni anyukája, Neményi és Viki. Magam miatt nem is aggódtam, sokkal inkább Reni miatt. Tőlem már megszokták az ilyesfajta blicceléseket, de Renitől nem. Egyik sem örült túlságosan és sorban kezdték el leteremteni, miközben én odaléptem Vikiékhez. Hát, ha eddig nem lett hangzavar, akkor most lett. Elsőnek Reni anyukája, majd rá Vladár, és rákontrázott Kardos, eközben velem meg Viki, Vikivel pedig Ricsi kiabált, majd amikor minden a tetőfokára hágott összenéztünk Renivel. Én őszintén jól szórakoztam, igyekeztem nem kimutatni, próbáltam komoly fejet vágni, olyat, amilyet a helyzet megkövetelt volna., de Reni látta rajtam, hogy valójában nevetek… és ahogy visszanéztem rá, láttam tökéletesen egyet ért velem. Mit kell úgy felkapni a vizet, amikor egy kis motorozás volt az egész? Aha, csak aztán kijött Máday. Mindkettőnktől az ellenőrzőjét kérte. Igazgatói intő. Azt hiszem Reninek ez nem hiányzott, ahogy ránéztem.

- Elnézést – emeltem fel a kezem – Én mondtam, hogy visszahozom időben, Reni nem tudta, hogy lekési az olvasókört.

Máday is és Viki is rám förmedt. Mádayt ez nem érdekelte, Reni nem szólt a szaktanárnak, hogy elmegy Viki pedig csak annyit morgott, hogy persze védjem csak. Mindketten, Reni is én is odaadtuk az ellenőrzőnket Mádaynak, aztán Reni beszállt az autójukba.

- Arnold elvihetünk? – kérdezte Reni anyukája.

- Köszönöm, nem.

Legalább nem ül egy kocsiban Renivel, ki fogja bírni. Neményi elindult gyalog, Reniék elhajtottak a kocsival, én pedig figyeltem nagyit, ahogy felénk indul.

- Sziasztok – intettem Ricsiéknek, és odaléptem a nagyihoz. Láttam rajta, hogy nem mérges azért, hogy kaptam egy újabb intőt, inkább csak a dolog miértje érdekli, de nem kérdezett rá. Tudta, hogy úgyis elmondom, ha akarom.

Otthon bedobtam magam az ágyba és gondolkoztam. És akárhogy gondolkoztam nem jutottam semmire. Reni elmegy. Nem tehetek ellene semmit. Viszont van olyan, aki tehetne. Akinek ugyanannyit jelent Reni, mint nekem. Azaz átkozott Neményi! Ha annyira olyan jó barátok, mint Reni hiszi, akkor az a szociópata miért nem képes a maradásra bírni? Akárhogy számolgattam magamban, Neményi jött ki győztesként. Ha Reni elmegy, ő még megmarad neki barátnak, kapcsolatban maradnak, de velem, akivel soha nem volt, úgymond szorosabb kapcsolata Reninek, megszakadna még az is, ami most van. Mást nem tudok tenni, kivárom amíg Neményi lép. Már hogyha lépni fog. De nagyon remélem, hogy igen. Hihetetlen, hogy az utolsó reményem Neményitől függ. Én meg – itt dühösen belebokszoltam a párnába – nem tehetek semmit.

Gondolataimból az ajtó nyitódása zökkentett vissza, mire felültem. A nagyi volt az.

- Kérsz pizzát? –kérdezte bujkáló mosollyal.

- Nem, kösz – feleltem és visszafojtottam a vigyorom. – De egy kóla jól esne.

Nagyi elmosolyodott, majd bejött és az asztalomra lerakott egy dobozos kólát

- Szinte tudtam. – sóhajtott, mire én is elvigyorodtam.

- Kösz. Ha már ott vagy ideadnád a telefonom az asztalról?

Nagyi végignézett az asztalomon, aztán félig felvont szemöldökkel nézett rám.

- Ja, bocs, itt van nálam – kaptam látványosan a fejemhez, majd vigyorogva előhúztam a BlackBarryt a zsebemből.

Nagyi tudta, hogy csak ugratom, így csak a fejét csóválva elnevette magát, és az ajtó felé indult, ott azonban visszanézett.

- A rendkívüli szülőin említettek valamiféle cserediák programot… Párizst, meg cserediákokat.

- Értem. Még valamit?

- Azt hiszem ennyi – mosolygott a nagyi, majd becsukta maga után az ajtót. Én a fejemet fogva röhögés közben felálltam, az asztalhoz ülve felbontottam a kólát és benyomtam a számítógépet, hogy visszajelöljek mindenkit facebookon, és hogy dumáljunk Ricsivel msn-en.

***