Szerintetek eddig milyen? (könyv írás)

Először is, még nem néztem át a helyesírást csak gyorsan leírtam, mert "megjött" az ihlet! :)

-Sophia igyekezz kérlek, már vagy fél órája könyörgök!

- Oké anya, 5 perc és lent leszek- mondtam szófogadottan. Nem értem hova siet, hiszen New York megvár minket. Az elmúlt egy hétben annyira sietősre vette a figurát , hogy az valami eszméletlen, főleg tőle. Oké,nem azt mondom , hogy soha nem volt ilyen,vegyük csak apa halálát. De az is már 7 éve volt.

Fájó szívvel, gyengéden levettem a falamról az óriás Nickelback poszteremet és elindultam lefelé. Természetesen óriási nagy kedvvel, még mindig nem tudom fel fogni, hogy 16 év után itt hagyjuk Budapestet.Amikor nyár elején közölte velem, azt hittem menten hanyatt vágódom. Olyan könnyedén és vidáman mondta, hogy az már pofátlanság volt. Bár legszívesebben ordítottam volna vele, de megtartottam a jó kislány imidzsemet. Ami azt jelentette ,hogy magamra erőltettem egy mosolyt és beleegyeztem.

-Sophia, ugye nem ebben a göncben akarsz jönni?- kérdezte ,kizökkentve a gondolataimból. Nem értem hogy mi a baja a H&M ruhámmal. Inkább örüljön hogy tök olcsón megszereztem még a nyár elején. Na jó, nem a leghosszabb darab, az igaz. De nem is a legrövidebb,bár anyámnak hiába magyaráztam , ő nem érti. Látszik hogy már nincs képben a divatvilággal.

- A-a,ne is kérd hogy átvegyem. Max akkor ha van még egy órád. Hiszen tudod,hogy a gyorsaság nem az erősségem,főleg az öltözködésnél!-mondtam magabiztosan.

-Először és utoljára vetted fel ezt a...nem is tudom mit.

- Szoknyát- mondtam kicsit flegmán.

- Szoknyát? Szerintem ez egy bugyinak simán elmenne- mondta felháborodottan.

- Gina díjazná az öltözködésemet, nem is értem hogy mi bajod van a stílusommal.-nevettem el magamat. Van egy rossz szokásom, még pedig az, hogy imádom anyámat idegesíteni. Ő pedig imád engem kiokosítani. Ördögi kör nem igaz? :D

-Ó tényleg, elköszöntél tőle?- kérdezte megfeledkezve a csini rucimról és a menő stílusomról.

- Persze-néztem rá szomorúan. Nem is értem hogy kérdezhetett ilyet.Hiszen amikor megtudtam hogy megyünk New Yorkba ,egyből tárcsáztam a számát.Igaz ő csak harmadjára fogta fel,mivel annyira ideges voltam, hogy elhadartam és ő nem nagyon fogta fel ,hogy mi is a bajom. Bár szerintem az is közbe játszott hogy hajnali 2 óra volt. Na de ez már részlet kérdése. Ginával kicsi korunk óta legjobb barátnők vagyunk. Soha nem hittem volna hogy egyszer elválasztanak minket. Az elmúlt két hónap arról szólt ,hogy kiveséztük a 16 éves barátságunk legszebb és legcikisebb pillanatait.

-Kicsim tudom ,hogy ez nehéz neked. De hidd el ,hogy ott is fogsz találni barátokat.

Na ne, most viccel velem? Hogy én találok barátokat? Ugyan már, mintha annyira bírnának a korom beliek. Tuti, hogy elfelejtette azt, hogy utáltak az osztálytársaim ,Ginát kivéve. És hogy mindenki csúfolt mert én voltam a "különc" csaj. Jó név, mi? Ja és hogy miért vagyok különc? Lássuk csak, például azért mert, apám halála után 2 évig pszichológushoz kellett járnom. Mivel annyira nem tudtam feldolgozni a halálát,hogy 3 hónapig magamba beszéltem. És persze a nagy népszerűségemről ne is beszéljünk.

- Hát persze- erőltettem magamra egy mosolyt és felkaptam a hátamra a táskámat.

- Annyira boldog vagyok ,hogy ilyen pozitívan állsz a dolgokhoz és persze hidd el ..

- Ő figyu anya nem akarlak megzavarni, de már fél 3 és a gépünk 3-kor indul és hát....

- Te Jó Isten, Sophia látod ez is a te hibád, ha nem húzod magadra azt a bugyi szerűséget nem enyelgünk hosszú beszélgetésbe.Na jó induljunk mert még elkésünk. Remélem mindent összepakoltál mert többet nem jövünk vissza.

Jajj tényleg, említettem hogy édesanyám másik mániája a kiokosításon kivűl az ,hogy imád engem okolni MINDENÉRT. Emlékszem amikor 10 éves voltam és karácsonyi ünnepség volt. Direkt mondtam neki ,hogy angyal jelmezt vegyen. Erre megvette a mikulást jelmezt aminek bazi nagy hófehér bajusza volt. Nem elég hogy az osztálytársaim vérig kicikiztek,miszerint milyen vicces lesz a Jézuska és Mikulás találkozása. De még ő is engem okolt amiért nem mondtam el többször. hogy angyalkás jelmezt vegyen. Pedig hidd el hogy abban az egy hétben éjjel-nappal azt rágtam a szájába. Persze hiába. Amúgy ettől a két hibájától eltekintve a maga módján elég jó anya tud lenni.

Elindultunk kifelé a házból. Még egyszer utoljára alaposan megnéztem az otthonomat,aminek az emlékei pár könnycseppet kicsikartak az arcomból. Utána anyával beültem a Nissanba. És meg sem álltunk a repülőtérig.

Még nem nagyon néztem át. Igazából azért írtam le , mert nem találok olyan könyvet ami igazán tetszene, ezért leírom a saját kis "történeteimet". Mit gondoltok,eddig jó? Nem szeretnék író lenni sem kiadni a "könyve(i)met". Csak a magam szórakoztatására írom vagy még azoknak, akiknek tetszene és el is olvasnák!15L