A Monte Cristo grófjából ki a kedvenc karakteretek? Miért ő? Melyik a kedvenc jelenetetek? Miért? Még pár kapcsolódó kérdés lent.

A nyáron olvastam a Monte-Cristót, és nagyon-nagyon tetszett!

A kedvencem természetesen Edmond Dantés volt, ezt talán nem is kell megindokolnom :)És Maximilien Morrel is nagyon szimpatikus volt.

A kedvenc jelenetem: amikor Edmond/Szinbád, a tengerész jóvoltából a Pharaon befut a kikötőbe, és ezzel megmenti Morreléket a csődtől, ja és Faria abbé búcsúja Edmondtól a börtönben.

Csak a legújabb (2002) filmet láttam, de az nagyon nem tetszett, nagyon pontatlan volt, és semmi nem úgy történt, ahogy Dumas megírta...

Hibát nem találtam, majd ha újraolvasom, jobban odafigyelek, megpróbálom kritikusabban nézni a dolgot...

A legantipatikusabb Danglars volt, komolyan mondom, olvasmányaim alatt az egyik legnegatívabb karakter!

13/L

Tudom, már rég tetted fel a kérdést, azért válaszolok :)

A kedvenc szereplőm Monte Cristo grófja, szigorúan ő, és nem Dantes. Ez így furcsán hangzik, de míg a boldog, ifjú Dantes kissé jellemtelen volt számomra, addig Monte Cristo egy elképesztően erős, külön gondolkodásmóddal megáldott karakter.

Kedvenc jelenet? Ebből több is van.

- Amikor Mercédes megkéri, hogy "Ne öld meg a fiamat Edmond!" Ezen a fejezeten elsírtam magam.

- Az a három jelenet, amikor bevallja Caderousse-nak, Danglar-nak és Villefort-nak, hogy ki ő valójában.

- Amikor Morrelléknek is megvallja, hogy övé az erszény.

- Valamint ez a párbeszéd:

"- Ami annyit jelent - tette hozzá Villefort habozva -, hogy mivel az emberi természet gyenge, ön szerint minden ember követett el... hibákat?

- Hibákat... vagy bűntetteket - válaszolta Monte Cristo hanyagul."

- És a regény legutolsó jelenete.(Főleg, amikor rájön, hogy Haydée-val boldog lehet) "Várni és remélni".

Több filmadaptációt láttam. Először a Depardieu-set. "Na ennél csak könyvhűbb lehet" - gondoltam akkor.

Azóta megnéztem még két feldolgozást és visszasírtam Depardieu-t.

Hiba? Nem hinném, hogy lenne. Talán egy kicsit a leplezzük-le-magunk-az-ifjú-Morrel-előtt részt hanyagoltam volna, úgy kicsit titokzatosabb maradt volna a gróf alakja, de még így is az egyik kedvencem lett ez a jelenet.

Kit nem kedveltem? Caderousse-t, Villefort-t, Danglars-t, Mondego-t, Danglars-nét... Csak a negatív szereplőket :)) És meg tudtam volna fojtani őket egy kanál vízben.

Na és neked? (Feltéve, hogy ellátogatsz még ide)

Sajnos még nem olvastam a regényt, de nagyon szeretem magát a koncepciót :) . A szegény ártatlanul bezárt fiú, aki aztán visszatér mint a rejtélyes, mesés gazdagságú idegen. Egyszerűen imádom!

Először a Depardieu verziót láttam, ami annak ellenére, hogy pár helyen elüt tetszett. Ja és persze Danteshez azért lehetett volna keresni egy kicsit daliásabb színészt de üsse kutya :D

A 2002-es verzió már kiverte nálam a biztosítékot. Vezsedelmesen sz@r volt...

Edmond Dantés. Szerettem volna megutálni, mert amit művelt néhol, az nagyon durva volt, de nem sikerült. Tökéletesen bemutatja azt az embert, akit teljesen tönkretettek, de nagy hatalom, sok pénz van a kezében és az esze is zseniális, innentől kezdve pedig borzalmasan veszélyes. Annyit szenvedett, hogy nem tudtam elítélni azért, amit tett, csak reméltem, hogy rájön majd a hibáira, talpra áll, rendbejön, fejlődik. Egy kis remény mindenesetre maradt a regény végén, hogy talán tényleg jó irányba indul el.

Kedvenc jelenet... elsőre a párbaj előtti beszélgetést akartam mondani Mercédésszel, de végül inkább azt mondom, amikor az abbé megáldja és a fiának nevezi Edmond-t. Az valahol annyira szép, és annyira fájó, hogy ott van két ember, akik rengeteget szenvedtek, kialakult köztük egy ilyen mély kapcsolat - és tudjuk, hogy egy ideális világban, ahol van lehetőségük a boldogságra soha nem is találkoztak volna.

Talán az, hogy Edmond milyen elképesztő sebességgel tanult és fejlődött a börtönben. Azért huszonhat évig egy bután naiv, műveletlen ember volt, a regény szerint pedig egy éven belül annyit tanult, hogy már abszolút intellektuális partnernek tűnt az abbé számára, mire pedig gróf lett, már az egész szereplőgárda legokosabb figurája. Ennyire gyorsan nem biztos, hogy be lehet hozni a lemaradást - bár az is igaz, azt kimondják, hogy eleve zseniális elméje volt, csak tanulni nem volt lehetősége.

Legantipatikusabb egyértelműen Danglars. Villefort indokait még úgy-ahogy meg lehet érteni, mert gyáva, félelemből pedig sok iszonyú dologra képes az ember. Fernand szerelmes, ő is undorítóan cselekedett, de szerelemből is sok hülyeséget csinálhat az ember, és neki tényleg komoly bűntudata volt, ha jól emlékszem még a regényre. Viszont Danglars irigy volt és kapzsi, gyakorlatilag pénzért és hatalomért ártott olyasvalakinek, aki neki tényleg semmilyen formában - Edmond még a hajón is szívesen látta volna, pedig tudta, hogy rendszeresen csal a számításokban. Nagyjából az egyetlen karakter, akit akkor sem tudtam megsajnálni, mikor a bosszúhadjárat elérte.

Régi kérdés, de az előz hozzászóló egyik megjegyzéséhez szeretnék pár szót hozzáfűzni:

"Azért huszonhat évig egy bután naiv, műveletlen ember volt, a regény szerint pedig egy éven belül annyit tanult, hogy már abszolút intellektuális partnernek tűnt az abbé számára, mire pedig gróf lett, már az egész szereplőgárda legokosabb figurája."

Szerintem meg teljesen hihető a fejlődése. 1. Dantes nem volt buta. Eleve több nyelven beszélt, tudott íni-olvasni, valami minimális alap tudása, amivel boldogulni tudott az életben volt neki. 19 évesen már kapitánnyá akarták tenni, alkalmazkodó, intelligens ember volt. Egyszerűen csak tapasztalatlan, naiv és sok területen kifejezetten műveletlen fiú volt. 2. Összesen 8 évet töltött Faria társaságában, ennyi idő alatt általános után még egy egyetemet is ellehet végezni úgy, hogy még élsz is mellette és nem ezzel foglalkozol egyfolytában. 25 volt amikor találkozott Fariával. Az ezt követő első 1 évben semmi mást nem csináltak csak tanultak, majd 1,5 évig ástak és tanultak tovább. Ez inkább 2,5 év mint 1, majd még 5 évet töltött vele. Az hogy 1-2 év után már érezhető volt rajta a változás és kezdte felvette Faria stílusát, szerintem teljesen hihető. 3. A szabadulását követően pedig beutazta az egész világot és egyértelműen folytatta a tanulmányait. A pénzéből pl. vívómestereket fogadott, hatalmas könyvtára volt, könnyen lehet, hogy valamelyik egyetemre is beiratkozott vagy egyszerűen magán tanárokat fogadott. (Főleg, hogy valószínűleg Haydee-t is taníttatta tovább.) 9 év telik el mire grófként viszontlátjuk. Én semmi különöset nem találok abban, hogy egy eleve érdeklődő, jó képességű ember, összesen 17 év alatt úgy kiműveli magát, hogy szellemileg érezhetően az átlag fölé kerül.

Ezért emeltem ki, hogy az egy év alatti fejlődés volt számomra irreális. A többi már sokkal átérezhetőbb, de az, hogy egy év alatt annyit tanul, hogy egy rendkívül művelt embernek intellektuális partnernek tűnik, nekem fura. Lehet, hogy a saját szakmájában kiváló volt, de ha az ember bölcsészettudományi egyetemre iratkozik be magyarérettségi nélkül, nem biztos, hogy egy év alatt simán felzárkózik.

Persze, ez csak személyes vélemény, de nekem a regényből nem jött le részéről olyan mértékű általános műveltség, hogy abból ennyire gyorsan lehessen építkezni. Ha kevésbé lett volna ugrásszerű a fejlődés, jobban látjuk a fokozatosságot az évek alatt, akkor a nyolc év már reális lett volna.

Jó régi a kérdés, de azért válaszolok. (Most olvastam újra a regényt.)

Kedvenc szereplő: nagyon sok van, Monte Criston kívül Maximilien, Valentine, de talán a legnagyobb kedvencem az öreg Noirtier: egy olyan ember, aki hű maradt az elveihez, és aki szörnyű bénult állapotában is megőrizte szellemi nagyságát és képes érvényesíteni az akaratát.

Kedvenc jelenet: mindegyik, mikor Monte Cristo felfedi a bűnösök illetve Morrelék előtt, hogy ki is ő valójában, ezen kívül a párbaj előtti éjszakai beszélgetés, illetve mikor Maximilien bevallja a grófnak, hogy Valentine-t szereti, mikor a gróf éjszaka vigyáz Valentine-ra, a Luigi Vampa történetét bemutató epizód, Danglars vendégeskedése Vampánál.

Kedvenc adaptáció: nincs ilyenek, mindegyik film, amit láttam, borzalmas volt.

Legantipatikusabb karakter: Danglars, azért, amit a 4-es válaszoló is írt. Kapzsi, önző ember, a saját előrejutása és a pénz miatt árulta el Edmondot. A többiek bűne is borzalmas, de Fernand szerelemből tette, amit tett, Villefort pedig az apja miatt (igaz, ő is kihasználta előrejutásra az információt, DE ha René megkérte volna, akkor elengedte volna Dantés-t). Nagyon unszimpatikus még Benedetto.

Hiba: nyilván vannak benne kevéssé életszerű, meseszerű dolgok. Amit konkrétan nagyon irreálisnak érzek a könyv világán belül is, az igazából az, hogy a gróf ennyi mindenben ennyire jó (a célbalövési képessége már túl irreális), illetve az, hogy az abbé mennyi mindent tudott készíteni és elrejteni a börtönben, és még az orvosságát is el tudta dugni, szerintem már túlzás volt.