Van olyan kiadó ebben az országban, ahová érdemes elküldeni a kézirataimat?

Persze, ez a kézirattól is függ. Mármint elsősorban a stílusától, zsánertől, hogy melyik kiadó esélyesebb, a szöveg minőségét majd ők megítélik, és ha megfelel az elvárásaiknak, akkor szerződést kötnek veled (a szerzővel). Ha nem, kivágják a kukába. Ha fizetsz, mindenképpen kiadják, ezért fordulnak sokan a magánkiadók felé (kicsit is nagyobb kiadó nem válaszol ugyanis az elutasítás esetén, legfeljebb csak értesít a nemleges válaszról, ezért a legtöbb szerző még csak nem is sejti, min bukott el).

Hogy melyiknek érdemes: fogod, kategorizálod a regényedet (antológiában ne gondolkozz, az rizikósabb), ha belőtted, milyen zsáner, megnézed, az ilyen könyveket melyik hazai kiadó adja ki. Vagy Google, vagy ennek a fórumnak a keresője, vagy egyszerűen leveszel a polcról egy könyvet és megnézed. (Esetleg a könyvesboltban megnézed.) Utána rákeresel a neten a kiadó honlapjára. Lesz nekik. Megnézed, mik az elérhetőségeik. Jó esetben itt tüntetik fel, fogadnak-e kéziratot, ha nem, bebarangolod a honlapot, hátha írnak róla valahol valamit. Ha sehol semmi, magukra vessenek, ez automatikus engedélyt jelent (az téged nem érdekel, hogy ők nem így gondolták, mondják legközelebb). Tegyük fel, fogadnak (vagy nem mondanak semmit): a megadott címre emailben elküldöd a művet csatolt dokumentum formájában, némi rövid levél kíséretében, amiben bemutatkozol, elmondod, hogy milyen regényt (mellékelve ilyen és ilyen néven) kívánsz beküldeni hozzájuk, rövidke önéletrajz (ki vagy, mi vagy... nem fognak nyomozni utánad, ezért érdemes), rövid szinopszis a regényről (vagy azt is csatolva, elegánsan), majd udvariasan elköszönsz és szép napot kívánsz. Aláírás, elérhetőségek (email, telfonszám, régebben illett postai címet is odabiggyeszteni, de ma már elektronikusan is lehet szerződést kötni, tehát ez nem mérvadó). Utána már csak türelem kell, mert egyszer elolvassák a te művedet is. Alkotnak róla valami véleményt. Ha két év után sem válaszolnak, valószínűleg elutasították, bár nem feltétlenül (mondjuk ez ma nem igazán fordul már elő, szerencsére).

Mi van még... nem, nem fogjuk megmondani, hová küldd be. Ez a te dolgod. Ne is írd le a történetet, kérlek. Az sem érdekes, másnak tetszik-e, úgyis a szerkesztő ítéli meg. Ha úgy érzed, nem tudod kinek beküldeni, mert senki nem fogad kéziratot, keress tovább. Vagy várj. (Ha nem akarsz, marad a magánkiadás.) Hmm... ó, igen: az elküldött üzenetre nem illik választ kérni. Úgy értem, ne állítsd be az értesítést a megnyitásról, mivel az irritáló tud lenni, hogy "ellenőrizni akarod őket". Én pl. a magánlevelezéseimben is hülyét kapok, hogy jelezzek vissza, hogy megkaptam, tudom, hogy csak egy kattintás, de akkor sem. Általában ugyanis a levél megnyitása nem jelent semmit (megnézik, valóban kézirat). Ha meg akarnák, úgyis beállították volna a levelezőrendszerüket, hogy automatikusan választ küld ilyen esetekben.