Akik írnak, és az álmaikból merítik az ihletet, hogyan csinálják?

Meg fogsz lepődni, de ők általában elmékeznek az álmaikra és érdekesnek találták. Most, hogy elmondtam a titkot, meg kell, hogy öljelek, sajnálom.

Cinizmjst félretéve: ennyi, nem ördöngősség. Ha valaki általában emlékszik az álmaira, akkor emlékszik a "színesebb" élményekre is. Ezek pedig erős képek és jó ihletforrásul szolgálnak. Hogy utána egész nap a fejében prögeti, vagy rögvest lejegyzeteli, az már a szerző dolga. (Vagy addig gondolkodik rajta, amíg elfelejti.) Általában hajnalban, reggel felé közelítve egyre "színesebbek" az álmok (hosszabbak is), ha ilyenkor ébresztenek fel, nagyobb eséllyel emlékezni fogsz pár szereltre. (Mindig van olyan mázlista, aki semmire sem emlékszik felébredés után. Jó nekik, nincs lidércnyomásuk.) Persze hozzá kell tennem, a hajnali álmok között nagyobb a rémálmok aránya is... Illetve megfelelő pillanatban kell ébredni, ha lehet, REM-fázisból, mert akkor történnek javarészt az álmok. Ha pont "beleébredsz" egy álomba, arra még a felébredés első pillanataiban emlékszel, ha elég emlékezetes volt, talán utána is. Ha te jól alszol és kipihenten ébredsz reggelente, akkor általában nem emlékszel az álmaidra.

Illetve ha nem elég "eseménydús", akkor később nem marad meg benned az álomélmény. Ahogy a hétköznapi dolgok, ez is kitörlődik a memóriádból. Egy nagyon intenzíven megélt álom viszont megmarad(hat). (Amennyiben ébren még emlékszel rá.) Van tudatos álmodás, ezt a technikát nem ismerem, de ez is segít "megőrizni" az álmot (azt hiszem, ha álmodban meggyőzöd magad, hogy ez egy álom és irányítod az eseményeket, azt jelenti... de ezt nem tudom, hogy kell, nekem alapból ilyen minden álmom).

Dalí volt, aki "kidolgozta a tökéletes módszert": egy széken aludt, a lábához egy lábost rakott, a kezébe meg fakanalat fogott. Mire eljutott az álmodási fázisba, az izmok kellően elernyedtek és a fakanál kiesett a kezéből, csörömpölt a lábossal, mire felébredt és azonnal leskiccelte, amire még emlékezett. Majd felvette a fakanalat és aludt tovább. :) Állítólag egy este harminc vázlatot hozott össze (utána szerintem elégnek vélte a termést és elment rendesen aludni).

Az álmok és a zsánerek... én álmodtam krimit, rendszeresen nyomozok álmomban. (Kifejezetten jól és pöpec matematikai gondolkodásom van. Kell is, olyan erős matekos-logikai feladatokat kell megoldanom, hogy majd' beledöglök. Szadista mocsok vagyok önmagammal szemben, elvégre álmomban minden szereplőt és eseményt én irányítok, tehát a feladatokat is én agyalom ki. Egyszer úgy ébredtem, hogy szabályosan féltem magamtól, olyan bonyolult feladatot sikerült vérrel-verítékkel megoldanom. Prím-útvesztő. Ehhez képest egy KJK-könyv csukott szemmel is gyerekjáték.) Szerintem te is álmodtál más hasonlót, csak nem emlékszel rá. Ha valaki fantasyt ír, neki általában könnyebb, mert a világot, a hátteret egyszerűbb megálmodni, ugyanígy lehet a sci-fi is. A romantikus művekhez segítenek a csöpögős vágyálmok. Valóban, a krimi lehet az egyik legnehezebb, ha álomból akarnál hozzá ihletet. Gyakoribb a háttér, egy szereplő, egy helyszín megálmodása, mivel a képre emlékszik az ember (ritkán pedig a cselkményre). Az álom-írások nagyja amúgy vagy rövid, vagy csak az alapot adja egy álom, mivel a történet relatíve kevés (nem emlékszik az ember túl sokra), egyszerű. Mutatnék szívesen, de az, ami tisztán álom-írás (semmi plusz) és szerintem is jól sikerült nincs fent a neten, így nem tudok linkelni. (A dokumentumot meg nem küldöm el a szerzők beleegyezése neélkül. De mivel a legtöbb megjelent, megjelenik nemsokára, ezt szerintem nem adnak.)

Nekem az álmok mindig is fontos részei voltak az életemnek. Ennek megfelelően sokat is foglalkoztam velük. 3 éve a tudatos álmodással is foglalkozom, azóta rengetegszer sikerült is, sok élményem volt.

De a sima, tudattalan álmaim is elég kreatívak és érdekesek szoktak lenni, mindig tudnak újat mutatni számomra. Szerencsére elég jól emlékszem rájuk.

A legutóbbi novellámat is egy álom alapján írtam. Megálmodtam a történetet, majd felkelve gyorsan leírtam kulcsszavakban, hogy miről is szólt, mi történt (ez mindig jó ötlet ébredéskor). Később fogtam ezt, felelevenítettem az álomban történt eseményeket, majd kiszíneztem még jobban, kerítettem köré egy kifejezőbb hátteret, majd ahogy elkezdtem írni egyre jobban nőtt a történet, egyre kerekebb lett.

Végül a novella jóval hosszabb lett, mint maga az álom volt, egyben lassan cseleményű, de minden fontos és jelentőségteljes rész benne van, ami az álomban is jelen volt.

Úgymond a tudatalattim ingyen adott egy forgatókönyvet nekem, amit fel is használtam :)

Ha nem nagyon emlékszel az álmaidra, akkor szerintem neked nem való ez a módszer. De fejlesztheted is akár az emlékezőtehetséged álomnapló írásával, ahova minden reggel leírsz bármit, amire csak emlékszel az aznap éjjeli álmaidból. Ahogy egyre többet írsz bele, egyre jobban fogsz emlékezni is.

De aztán lehet, hogy ez sem lesz elég, ha amúgy az álmaid nagyon hétköznapiak és érdektelenek. Viszont egy próbát megér.