Mi legyen a történet vége?

Tulajdonképpen ha az egyik nem logikusabb vége a történetnek, akkor itt valami nagyon érdekes regényről lehet szó. Vagy annyira az elején tartasz, hogy lehet, nem csak ennyi a bizonytalan pont.

Nézd, a történetből következnie kell a megoldásnak. Jó, rövid írásoknál az ember elvár valami meglepő csattanót, ami új kontextusba helyezi az addigiakat, de regénynél... Németh László használta egyszer azt a hasonlatot, hogy a történet egy vonat. Robog előre a kijelölt pályáján, minden mozzanata az előzőekből következik a karakterek, jellemek, helyes és az idő determinálta sokaságban. (Ezt már nem ő mondta, én magyaráztam csak a szavait.) Tehát a megoldás az lesz, amit a történet diktál. Ha az ex olyan, hogy keresi a lányt, a történések közepette a főszereplő pedig rádöbben, hogy meg kell bocsátania neki, mert vele akarja leélni az életét, akkor ez lesz a vége. Ha meg kell halniuk, meg fognak halni. Ha az új barát lesz a befutó, az ex labdába sem rúghat. Ezt csak és kizárólag te tudhatod, mert te ismered a szereplők jellemét és a történetet.

Hogy ha csak az a kérdés, melyiket szeretnénk mi megoldáskánt látni, és akkor ahhoz alakítod a történetet, akkor ez kívánság-műsoros mű lesz, és közel sem lesz olyan jó, mintha a saját kútfőből írtad volna meg. Ezt pedig én, mint olvasó, nem szeretném. De ha már választani kell... Shakespeare: mindenki meghal.

Ha klisés véget szeretnél, akkor legyen az általad felvázolt három végkifejlet valamelyike. Ha eredeti és ötletes véget, akkor legyen valami MÁS.

Még ha a klisés vég mellett döntesz, a másodikat akkor sem javaslom, mert az a klisék kliséje. Ha újítani semmiképp sem szeretnél, akkor 1 vagy 3, bár én a helyedben inkább újítanék, az biztos.