Szövegrészlet - Vélemények?

b, szövegrészlet

Enyhe szellő fújdogált e nap Athénban s környékén. Táncot járt a tereken, rakoncátlanul átsiklott az emberek khitónjait díszítő redők és spirálok között, de mint gyenge kis fuvallat nem verte fel a sok saru és szandál által porszemcsékké aprított földet. Kacérkodott a kissé kopott, de fenséges méretekkel rendelkező a köz által naponta látogatott épületek oszlopcsarnokaival, és megcirógatta minden járókelő arcát. Egész Hellász területén a férfiak büszkén viseltek szakállt, úgy tartották ez minden érett férfinak kiemelt része kell, hogy legyen. Nem meglepő hát, hogy ezen a napon minden athéni polgár élvezte a lágy légfuvallat simogató, ismétlődő hullámait, s különleges bánásmódban részesített, általában göndörre fésült szakállaik szálai közé is beférkőző légáram, így tette elviselhetővé a déli Napot. A Föld ezen tájékán sokszor elviselhetetlen volt a hőség. Ha nem bújt a kíméletlenül tűző Nap sugarai elől oltalmat adó árnyékba az ember, csupán percek kérdése, és sós ízű gyöngyök lepték el arcát. A sokszor kiállhatatlan hőség kábító hatással volt, és persze, egy rendes, magaviseletes athéni polgár, nem viselhette tisztjét és nem mehetett kábán mások közösségébe. Frissességük megőrzésének érdekében, a hellén polgárok, az oszlopcsarnokok által kínált hűvösebb közegében mozogtak. A legtöbb középület bejárati részénél egy sekély, de igényesen megmunkált, és hozzáértéssel díszített amfórát raktak egy egyszerű félbevágott dór oszlopra, ezek a tárolóedények hűvös vízzel voltak teletöltve, a vizet persze óránként cserélték, így mindig hűsítő, hatással volt azokra akik az izzasztó hőség elől menedéket keresve, tértek be ezen középületek sztoái közé. Általánosságban elmondható az, hogy többen igénybe vették ezeket a vízzel teli tálakat, hogy megmossák arcukat, és, hogy éberebben figyelhessék a körülöttük nyüzsgő tarka embertömeg ténykedését. Ezen a mai napon se volt ez másképp. Többek a délutáni összejöveteleikre igyekeztek, mások az utcasarki fogadók kifeszített a Naptól már megfakult ponyváik alatt folytattak különféle eszmecseréket, bonyolítottak le üzletek. Volt viszont a mai nap egy kivételes történés, madártávlatból csupán, öt a többihez képest, sietve haladó pontot látnánk. Ez az öt sietve haladó alak, bizony mind tehetséges ifjú volt, akik szomjazták a tudást, és szerencséjükre, elmondhatták magukról, hogy egy olyan kivételes tudóshoz igyekeztek, akit minden bizonnyal a későbbi korok is tisztelni fognak, és gondolatait még évezredekig becsülik majd. Ha közelebbről szemrevételeznénk, ezt az öt fiatalt, semmi szokatlant, nem fedezhetnénk fel rajtuk. Egyaránt fehér, persze takaros és szépen szedett khitón volt rajtuk, ugyanakkor egyikük a filozófusokra jellemző hüptont is hordott, mégpedig a vállán átvetve, ahogy azt a nagy gondolkodók hordták. Nem meglepő hát, hogy ötük közül őt viselte meg leginkább, az émelyítő hőség, noha legalább az a gyenge kis szél javította kedélyét, és ébren tartotta szellemét, amire szükséges is volt, hiszen pár percen belül, koruk egyik legmeghatározóbb férfiúja látja vendégül őket. Sietségükre legfőképp az ad okot...

b/i

Egyelőre nem vagyok különösebben megelégedve, lesz amit még esetlegesen átfogalmazok, ez egy részlet és relatív gyorsan írtam, különösebben nem is néztem át.

a, szövegrészlet

Különös, hogy sokan úgy tartják, hogy a világ végtelen, pedig annak megannyi alkotóeleme

végesnek mondható. Csakúgy, mint a tenger határtalan kékje melynek messzi sötét dombjai, a parthoz közeledve, fehér tajtékzó hullámokká szelídülnek, hogy aztán végleg megpihenjenek a part homokos síkján, az ember is dicső éveinek letűnése után, elfogadóan elcsendesül. Ez lenne az élet? Egy utazás melynek végén mindenképpen, eltávozik belőlünk az tudat? Hiába neveljük kies hegyeink lejtőinek gerincén szőlőtőkéink hosszú láncolatait, hiába tartunk rendet házunk környékén, végül mindent ami értékes elveszítünk. Mily célzattal alkotott hát meg minket az Első mozgató? Milyen isteni akarat vezérelhette, hogy az ideák tökéletességének másolataiként csupán porszemek legyünk az ő teljes egészében? Kérlek hát, téged, nemes gondolatok tudója elégítsd ki elmémnek szomját.

a/i

Na most itt tekintve, hogy eléggé mesterkéltnek hathat, már az a stílus, idegen olvasónak talán, már befogadhatatlan is, ezért erről a tanítványról még nevét nem tudom a beszélgetés ezt megelőző részeiben ki kell derülnie annak, hogy szeretné lenyűgözni mesterét, és lényegében ennek tulajdonítható az általa képviselt stílus.

Ha esetleg érdekel a regény összkoncepciója akkor kérdezhettek, de nem szeretném bőven kifejteni.