Érdekelne a folytatás? Eddig hogy tetszik? (hosszú)

Kicsit hosszú, de fontos lenne a véleményetek és nagyon köszönöm, ha elolvassátok.

Szia! Rebeka vagyok! :) De a barátaim csak Bekának hívnak. Már amennyi van. Szám szerint 2. Mert bizony egy egyszerű, teljesen menőtlen és stréber lánynak nincsen sok barátja. És sajnos ezek a jelzők mind érvényesek rám. Illetve… Stréber… Talán igen, talán nem. Csak mert jó tanuló vagyok és a legtöbb tanár kedvel, nem hiszem, hogy stréber is lennék. Persze az osztály ezt az elméletemet teljesen elvetik. Köztük stréber vagyok és pont. Kivéve persze a barátaimat. Apropó barátok. Még be sem mutattam őket. Viló és Dani. Viló, aki fellázadt a saját neve (Vilma) ellen, teljesen őrült. Szó szerint. Még soha életemben nem láttam hozzá hasonló lányt. Imádja a színeket, minden ruhadarabján legalább 6 különböző szín és forma van. És a legdurvább, hogy hiába ő a „fura” lány, nagyon ízlésesen és kifejezetten csinosan öltözködik. Ám ő se volt mindig ilyen. Régen ő is a „nagy menőkhöz” tartozott. Mindenki ismerte, mindenki kerülte, aki nem az ő társaságához tartozott. Sajnos egy idő után rosszabbodott a helyzet náluk. Viló édesanyja és édesapja egyre gyakrabban veszekedtek egymással. Én drága barátnőm akkor nagyon le volt törve, azt gondolta ő a felelős mindenért. Elkezdett jobban tanulni, nem járt el otthonról bulikba, szakított az önző, tapló barátjával, és egyre inkább nézték le őt. A válás után depressziós lett. A pszichológusa azt ajánlotta legyen nyitottabb, menjen szórakozni, ahogy régen. De az állítólagos barátai nem törődtek vele, már hozzá se szóltak. Így úgy döntöttem kezelésbe veszem. Legrosszabb esetben elküld melegebb éghajlatra. Hát nem tette. Sőt… örült. Örült, hogy valaki hozzá szólt. Elmondtam neki, hogy nem az ő hibája, ami történt és, hogy akikkel régen barátkozott és most számba se veszik, azok meg se érdemlik, hogy foglalkozzon velük. És így, szép lassan, de hatékonyan, talpra állítottam és legjobb barátok lettünk. Ő lett az én őrült, színes, delfinimádó és az egyetlen barátom. Akkor. És jött Dani. Első perctől lelki társnak éreztem, ám ő ezt egy darabig nem tudta. Bár már akkor piszok jól nézett ki, nem került az elit emberek közé, ugyanis imád olvasni, iszonyú okos és nyíltan lenézi, az évfolyam azon részét mely úgy gondolja nagyobb figyelmet és tiszteletet érdemel, mint bárki más ezen a bolygón. Így nem lett túl híres iskolánkban. Viló viszont azonnal beleszeretett. Ha a közelében volt Daninak normális lett. És pont ezért kezdtem aggódni. Nem tudtam mit gondolja. Nem hittem Viló érzéseiben, mert nem tudtam, milyen mélyek. De ez a viselkedési mód megijesztett. Lassan kénytelen voltam rádöbbenni, hogy Viló TÉNYLEG belehabarodott. Így tennem kellett valamit. Egy irodalom óra után odamentem hozzá. Megkérdeztem milyen könyvet olvas, majd elkezdtünk beszélgetni. Bemutattam Daninak Vilót, már akkor láttam a szikrát kettőjük között. És az események egymást követték. Először 3an mentünk el minden felé majd volt mikor csak Viló és Dani. Majd egy nap közölték, hogy járnak, de nem szeretnék, hogy ez engem zavarjon és stb. (itt beleszóltam, mert kissé kínos volt, hogy tőlem kérnek engedélyt :)) Viszont iszonyúan örültem, hogy egy pár lettek. Hát nagyjából így telt az általános iskola legjobb éve, a 8. osztály. De sajnos minden jó véget ér egyszer. Holnap kezdődik a gimi és bár Viló és Dani velem lesznek, félek. Nem kerültünk egy osztályba, ők angol-spanyol szakra jelentkeztek és meg angol-olasz szakra megyek. Lesznek közös óráink, de ez így akkor se fair! Új osztályomról mindössze annyit tudok, hogy 20an leszünk. És még ha ez nem is olyan sok, biztos vagyok benne, hogy rengeteg klikkesedés lesz. És valószínűleg megmaradok stréber diáknak. Nem akarooom…..... :(