Rövidfilmhez forgatókönyvet szeretnék írni, jó a történet hozzá?

Előre is bocsánat, hogy a könyvek kategóriába írom, de én itt érzem nagyobbnak a kritikát. :)

A történet egyáltalán nem komplikált vagy szövevényes, sőt nem hiszem, hogy egy díjazott valami nagy csoda, vagy művészfilm lesz belőle.

Egyszerű kis történet a szeretet megindíttatásáról, hogy mekkora bolondot tud csinálni az emberből.

(Többen azt fogják mondani, hogy nyálas. Erre felkészültem ;])

(Nincsenek még nevek. Nem tudom, hogy belekezdhetek e egyáltalán. Ha van névötletetek, akkor egészen nyugodtan írjátok meg!)

Akkor torokköszörülés, és rajta:

Egy lány teljesen átlagos életet él. Minden nap felül a buszra, iskolába megy, tanul, szünetekben a szűk baráti körében tölti az időt. Nyugodt, sosem dühös, nem is igazán emeli fel a hangját vagy tesz meggondolatlan lépéseket. Egy szóval egy szürke kisegér az osztály "nagymenői" életében.

(Ezeket mind videók összevágásának ítéltem.)

Amikor is kifelé a tanteremből vállal nekimegy az egyik fiúnak. Egy apró érintés. Hátranéz, ahogy a fiú is. Elmosolyodik, de a lány zavartan fordul vissza és nem akar nyilatkozni a barátainak, bár maga sem tudja, mit mondjon.

Az eset óta telnek napok és minden megváltozik. A napjai ugyanúgy telnek, mint "ominózus eset" előtt, csak, ha meghallja a fiú nevét, elkezd fülelni és akarva, akaratlanul mindent az emlékezetébe vés.

Ha Ő felel szurkol a jobb jegyért, és súg. (Pedig ez nem jellemző rá.) Vissza kell fojtania a dühét, ha hall valami rossz hírt felőle, és letargiába esik, ha Ő szomorú, beteg vagy bármi baljós jel árad belőle. Mindenhol Őt látja, hallja és a gondolatait sem hajlandó békén hagyni.

(Arra gondoltam, hogy majdnem ugyanazok a bevágások lesznek, mint az előzőnél csak a változással.)

Ez így megy egy darabig, amikor egy nap egészen mást hall, mint amit szeretne.

(Az idő múlását az egyszerű naptáras filmtrükkel szeretném érzékeltetni.)

A fiú csak annyit mond, hogy ma éjszaka indul el M...-i volánbuszon más vidékekre.

A lány szíve majdnem megszakad,azt hiszi örökre elmegy.

Felmerül benne, hogy lépni kéne feléje, amíg nem késő, de ez nem tudja kihozni belőle.

Eljön az éjszaka, de nem tud aludni. Forgolódik, a fiú szavai járnak a fejében. Ez eltart egy ideig, amikor felpattan, belelép a sportcipőjébe húz egy pulóvert és kilép az ajtón. (Borús idő, és pólóban meg bugyiban nem túl jó az utcán kószálni.)

Remeg a keze, az adrenalin szintje az egekben. Még maga sem tudja, hogy mit csinál.

Elrohan az utcán, és a főúton elkezd stoppolni. Hirtelen esni kezd az eső, de nem adja fel és őrülten rohangál minden autó után.

Már szakad az eső, mikor valaki megsajnálja és csapzottan, vizes hajjal (szó szerint) beugrik az autóba.

Amikor észre veszi, hogy nem jó irányba mennek kiszáll az autóból, és az autóúton kezd el menni. Egy percre sem áll meg. Az autósok meg azon gondolkoznak, hogy bezárt a bolondokháza...

A lány csak fut és fut, mikor meglátja a volánbuszt.

Ekkor talán még életében nem rohant ilyen gyorsan.

Végül odaér, már csukódnak az ajtók, mikor dörömbölni kezd.

Kinyílnak, ő felszalad a lépcsőn és keresi azt az alakot, akiért félredobta a nyugodt jellemét.

De majdnem sírva fakad. Nem találja sehol.

Ekkor valaki megfogja a kezét és lefelé húzza.

A lány amikor meglátja a fiút, átöleli és a fülébe súgja, hogy ne menjen el, nem akarja elveszíteni. Örökre.

Mire a fiú elröhögi magát és csak annyit mond, hogy sosem hagyná el. Eddig sem tette.

Ekkor a lány előtt lepörög minden olyan emlék, amikor a fiú ránézet vagy mosolygott vagy bármi apróságot csinált, amihez ő is köthető.

A lány sírva fakad, és így állnak a szakadó esőben.A buszos csóválja a fejét, az öregasszonyok meg szipognak a zsebkendőjükbe.

Stáblista.

...........................End..........................

Na?

Ne kíméljetek!!! :)