SzJGerek keresem a Szent Johanna Gimi legjobb jeleneit?

Nekem személy szerint ezek a kedvenc jeleneteim:

1.(Kezdet) - 111.oldal

"– Felmayer!

– Igen, tanár úr?

– Elmondanád, hogy a rajzodon mi ez a sötét folt? – mutatta fel a lapot. A fél gyümölcstálat kitakarta egy kerek satírozás.

– Az Gábor feje – közölte. – Nem láttam tőle rendesen!"

1.(Kezdet) - 173.oldal

"– A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? – kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok.

– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz – tárta szét a karját, majd folytatta az olvasást."

1.(Kezdet) - 181.old.

"Anyuval délelőtt muffint sütöttünk, egész jó lett, lehet enni is és dobálni is. Mindkét verzió veszélyes."

1.(Kezdet) - 9.old.

"– Az egész nyolcadik évfolyamban azzal csúfoltak, hogy magángimibe csak nyomik járnak – mondtam, mire anyu végre felnézett.

– Ez nem igaz! Apád is magángimnáziumba járt! – érvelt, mire mindketten átnéztünk a konyhapulton, a nappaliban ülő apu irányába. – Jó, ez nem volt jó példa – rázta meg a fejét anyu némi töprengés után."

1.(Kezdet) - 215. old.

"– Ez már Petőfi? – biccentett a színpadon álló Kinga felé. Arnold előre hajolt, hogy rálásson Virágra, és lesajnálóan megrázta a fejét.

– Ez október 23.

– Na és? – pislogott Virág.

– Aludj vissza, majd március 15-én felkeltünk, és akkor képben leszel. – susogta Arnold."

2.(Együtt) - 42.old.

"Anyu palacsintát sütött, és amikor beléptem a konyhába, éppen feldobott egyet, aztán vártuk, hogy leessen. Nem esett le.

– Hozom a létrát – vonta meg a vállát."

2.(Együtt) - 234.old.

"Kimentünk a táblához, és miközben Robi bekapcsolta a tévét, amitől még nagyobb lett a hangzavar, Kardos megpróbált beszélni velünk.

– A jövő heti irodalmi hét kapcsán… – kezdte, de miután rájött, hogy képtelen túlüvölteni a tévét, Robira förmedt. – Haraszti, nem zavar, hogy itt vagyok? -kérdezte.

– Nem tanár úr, csak nyugodtan – bólogatott Robi. Kardos elképedt arccal nézett rá, mire Robi zavartan elnevette magát.

– Á, úgy érti tanár úr, hogy hangos . Elnézést, máris lehalkítom – magyarázta."

2.(Együtt) - 30.old.

"– Suli után Simsezünk? – kérdeztem, mire Virág csalódottan megrázta a fejét.

– Nem jó, anyu jön értem, oltásra visszük Robert Pattinsont – felelte. Összeráncolt szemöldökkel meredtem rá.

– Kit?

– A kutyámat – tette hozzá.

– Azt hittem, Pete Wentz a neve.

– Az volt, de mostantól már Robert Pattinson.

– Megváltoztattad a kutyád nevét? – döbbentem le.

– Igen. Úgyse hallgatott rá.

– Értem – bólintottam. Azt hiszem, Virágnak új kedvence van."

3.(Egyedül) - 48.old.

"– Felmayer, jelents! – szólt rá Dave-re [Gondos].

Dave komótosan feltápászkodott és körbenézett.

– Tanárnőnek jelentem, minden rendben – forgolódott. Gondos szemöldöke felszaladt, szinte felért a piros, egybefésült hajáig.

– Ez meg milyen jelentés? Rendesen mondd el! Hiányzik?

– Semmi. A nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kéne a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro sd kártya igazán hiányzik."

4.(Barátok) - 267.old.

"Reni üzenete: Nem szoktam bénázni.

Cortez üzenete: Aha. Láttalak infón. Te vagy az, aki a google toolbarba beírod, hogy google.hu :DDD

Reni üzenete: Az egyszer volt!!!

Cortez üzenete: :)

Reni üzenete: :)"

4.(Barátok) - 387.old.

"A neve, merthogy Virág halának kell név (nem is akármilyen), végül Peace lett. Ha így folytatja szegény hal terrorizálását, akkor hamarosan Rest in Peace lesz a neve."

5.(Remény) - 371.old.

"– Beülhetek a Télapó ölébe? – kérdezte Móni vigyorogva Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk.

– Vert már pofán krampusz? – kérdezett vissza Kinga reflexből."

5.(Remény) - 409-410.old.

"…Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett:

– Melyik szeptember 8?

Tudtam miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.

– Kilencedikben – mondtam halkan.

Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésnyire tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra sem engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.

– Mennem kell – suttogta.

– Tudom – fúrtam bele a tekintetem az övébe.

– Megvársz? – kérdezte halkan.

– Két és fél éve mást sem csinálok – feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt."

5.(Remény) - 18.

"– Hát…végzősök lettünk. – mondta Zsolti már most nosztalgiázva.

Kérdőn néztünk össze.

– Még csak tizenegyedikesek vagyunk. – törtem össze az álomképét könyörtelenül. Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkozott.

– Ez kész. – vihogott Ricsi, amikor Zsolti szitkozódva elismerte, hogy igazam van.

– Mégis, hogy gondolhattad, hogy végzősök vagyunk? – kérdeztem hitetlenül.

– Annyit kamuzott nyáron a koráról, hogy mostanra elhitte, hogy elmúlt 18. – magyarázta Ricsi, mire mindenkiből kitört a röhögés."

6.(Ketten) - 92-93.old.

"Arra kaptam fel a fejem, hogy mindenki füttyögni és tapsolni kezd, és körülöttem mindenki felfele néz.

– Mi az? – kérdeztem, és megkértem Bálintot, kicsit álljon arrébb, hogy lássam, amit a többiek. Aztán összeráncolt szemmel néztem a termünk felé, ahol Cortez kinyitotta az ablakot és… Úristen. Akkor már a szám elé kaptam a kezem, ügyet sem vetve arra, hogy a forrócsokim leesett, és kiömölve mély, barna lyukat vájt a hóba.

Cortez belekapaszkodott az ablakkeretbe, majd fölpattant egy padra, és kiállt az ablakba! Mindenki döbbenten nézte, Ricsi vigyorogva bólogatott, Virág elképedve bámulta, Dave és Macu vették telefonnal, Zsolti fütyült, Kinga ordított, hogy „Megőrültél? Kiesel!!!”, az a-s lányok sipákoltak, mindenki más pedig lefagyva, elképedve nézte.

– Oké – szólalt meg Cortez, amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet, és kihúzta magát. – Figyelnétek kicsit? Kösz – kezdte, és tekintetével körbepásztázta az udvart, majd megállapodott rajtam. Jaj, ne! Azt hiszem, legalább kétszáz volt a pulzusom, és alig mertem levegőt venni, annyira féltem, hogy baja esik. – Ott a padon… – mutatott felém.

– Hagyd abba! Könyörgöm, hagyd abba! – motyogtam alig hallhatóan. Az egész udvar felém fordult, én pedig még soha, de soha nem égtem ennyire.

– …a barátnőm! – kiáltotta. – Reni, köszönnél a többieknek? – szólt oda nekem. A fejemet fogva felnéztem, és bénán intettem egyet, úgy általánosságban.

Azonnal zúgolódás kezdődött, mindenki susogni meg duruzsolni kezdett, közben folyamatosan hol engem, hol az ablakban álló (!!!) Cortezt figyelték.

– Ha valaki még nem tudná esetleg… – magyarázta. A legtöbben bólintottak, de néhányan rávágták, hogy „oké”. – Ja – kapott Cortez a fejéhez, mintha csak megfeledkezett volna valamiről. A hirtelen mozdulatát egy rakás felszisszenés és ösztönös reflexmozdulat kísérte, mert úgy tűnt, most zuhan ki. – És szeretem – tette hozzá mellékesen, én pedig elmosolyodtam, és alig hallottam valamit a fülemben zúgó vértől. Ricsi megbökte a vállam, Virág tapsolva ugrált, a többiek meg „húú”-ztak és füttyögtek.

A következő pillanatban Máday rontott ki az ajtón, és felnézett az épületre.

– Antai-Kelemen Ádám! Tíz másodperced van, hogy megjelenj az irodámban! Azonnal szállj le onnan! – üvöltötte kivörösödött fejjel.

– Ha nem gond, gyalog mennék – felelte Cortez."

6.(Ketten) - 65.old.

"– Nézzük, Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben – olvasott bele. Aztán unottan felnézett. – A buszt."

6.(Ketten) - 88.old.

"– Igen. A feladat egyszerű. Elkezdek egy idézetet, ti pedig befejezitek.

…..

– „S a kis szobába toppannék, röpült felém anyám…”

– Kinyitom az ablakot, hadd röpüljön tovább – vágta rá Zsolti." <3

6.(Ketten) - 64.old.

"– Ezt vegyétek figyelmeztetésnek. Más. Pósa!

– He? – nézett fel álmosan Ricsi.

– Talán tessék – ciccegett az ofő.

– Bocs – legyintett Ricsi.

– Talán bocsánat.

– Oké.

– Talán rendben! – kerekedett el Haller szeme. – Na, most már azt se tudom, mit akartam mondani – vakargatta a fejét."

7.(Útvesztő) - 225-226.old.

"– Amit a legjobban szeretek Emóban, az az, hogy egyáltalán nem erőltetett. Bírom, ha festékes a ruhája, az arca, a keze, a bakancsa. Bírom, hogy elmegyünk kajálni, és bármit megeszik, sőt, szerintem azt se tudja, mi az a szénhidrát. Bírom, hogy mindig hangosan röhög, és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla… Bírom, hogy fura ruhákat hord, hogy idétlenségeket néz, hogy magasról tesz a divatra, hogy minden rohadt „cuki” kép láttán visongani kezd, és állandóan meg kell ígérnem, hogy megszerzek neki valami kisállatot. Bírom, hogy nem nyafog a robogón, hogy bármilyen filmet megnéz, hogy tudok vele playstationözni, hogy lehet vele röhögni és hogy akármikor csinálhatom ezt, mert nem jajgat érte – mondta, aztán hirtelen odanyúlt Virághoz, és két kézzel összekócolta a haját. Virág tényleg nem kezdett el vinnyogni, csak hangosan nevetve hagyta, hogy Ricsi a fél karjával megragadva magához ölelje, majd folytatta. – Kit érdekel, ha ma elfelejtett fésülködni? Ez legyen a legnagyobb hibája – vonta meg a vállát. – Teszek rá. Nézd meg őket – biccentett Edináék irányába, akik hárman igyekeztek a suli felé, konkrétan a teljes őszi divatkatalógusba öltözve. – Belőlük van egymillió. Emóból meg egy."

7.(Útvesztő) - 22-23.

"– Tisztelt tizenkettő bé – sétált ki hozzánk Máday.

– Máday néni! Csokoládé! – kurjantotta Zsolti. Ő a barátait általában úgy köszönti, hogy „csoki”, de ha felnőttel van dolga, akinek meg szeretné adni a tiszteletet, akkor udvariasan azt mondja, „csokoládé”. Valóban, az úgy tényleg sokkal megtisztelőbb. :)"

8/1. (Örökké) - 100.oldal

"Utolsó óránk Gondossal volt, aki a lángvörös egy újabb

árnyalatával érkezett.

– Tanárnő, hogy van Ozzy? – kiáltotta Andris arra utalva, hogy

a tanárnő frizuja eléggé hajaz Sharon Osbourne-éra.

– Parancsolsz? – vonta fel a szemöldökét a tanárnő.

– Ozzy! – ismételte Andris.

– Az ki? – kérdezte Gondos, valami cukrot (esetleg atomot

rágcsálva.

– Ozzy, az új diák. – szállt be Robi a szívatásba.

– Ki az új diák? Te vagy az? – kérdezte Gábortól, aki furán nézve a tanárnőre végül bólintott. – Akkor, állj fel szépen, és mutatkozz be a többieknek, Ozzy – utasította Gondos. Gábor rezzenéstelen arccal felállt és körbefordult.

– Sziasztok! – üdvözölt minket.

– Szia, Ozzy! – kiáltottuk tökéletesen egyszerre.

– Honnan jöttél fiam? – faggatta tovább a tanárnő.

– Otthonról – válaszolta Gábor.

– Ez az Ozzy egy igazi Humor Harold. Muhahaha. – röhögött erőltetetten Zsolti, és az asztalt csapkodta.

– Most Ozzy vagy Harold? – kapkodta a fejét Gondos.

– Harold Ozzy! – segítette ki Ricsi.

– Köszönöm, Richárd. – lapozott Gondos a naplóban. – Ezek a nevek! Kikészítenek. Ozzy, Cortez, Mat…Mats…micsoda?

– Matsuda Okistugu – segítette ki a tanárnőt Macu.

– Te honnan jöttél fiam? – döbbent le Gondos. Elképzelhető, hogy ennyire nem figyelt ránk???

– Én? – csodálkozott Macu.

– Ő a japán cserediák – közölte Dave.

– Nem is tudtam, hogy az iskolánk cserediák-programban van Japánnal – ámult a tanárnő. (…)

– Persze! Macu Japánból érkezett. Cortezt meg Mexikóból kaptuk kölcsön. – kamuzott tovább Zsolti.

– Igaz ez, Cortez? – ráncolta a homlokát Gondos.

– Si."

8/1. - 65. oldal

"– Nemáár – ámult Zsolti. – Szeptemberben leléptek Párizsba? Én mindjárt besza… – kezdte.

– Nagy Zsolt, pontosan mit csinálsz mindjárt? – kérdezte Máday, az ajtón kilépve.

– Mindjárt besza… mbázok a suliba – improvizált.

– Kezdheted is – utasította. Zsolti állta a szavát, és idétlenül táncikálva „felszambázott” a lépcsőn, majd Máday mellé érve az ig. helyettes felé nyújtotta a kezét. – Hola, chica! – vigyorgott rá.

– Nagy Zsolt, befelé! – üvöltötte el magát Máday, mi pedig szakadtunk a röhögéstől."

8/1. 9.oldal

„Tisztelt Szülő! A fia betegségre hivatkozva távozott az órámról! Kardos Kálmán”

„Tisztelt Tanár Úr! A fiam valóban beteg. Elmebeteg. Bernáthné”

8/1. - 37. oldal

"– Halljátok, Gondos kiakasztott – rázta meg a raszta tincseit, mintha még mindig nem hinné el, mi történt. – Megkérdezte, mit tudok a fluorról.

– És mit mondtál? – kérdeztem rosszat sejtve.

– Mit mondtam volna? Hogy „Halenda!” – vágta rá a szerinte igenis jó választ."

Még nagyon sokat tudnék írni, de már így is rengeteg...szóval keresgélj közülük. :) (Romantikusok közül csak kettőt írtam, de azok viszont tényleg aranyosak szerintem.

Első válaszoló vagyok...még ezt is nagyon szeretem, de oldal számot nem tudok, csak azt, hogy a második részben van:

„– Nos, Felmayer szerint ez vers – köhintett egyet, majd folytatta. – „Ma délután rossz az idő, ezért nincs jó kedvem, úgy döntöttem, unalmamban felmegyek a netre.”

-Nos Felmayer szerint ez vers-köhintett egyet,majd folytatta.-"Ma délután rossz az idő,ezért nincs jó kedvem,úgy döntöttem,unalmamba felmegyek a netre."

.........Zsolti pedig költött,amit el is énekelt neki(portás bácsi ideges,ideges,megnyukszik ha leverem)

ezt főleg a kisebbeknek

Sajnos én oldal számot nem tudok,mert ezt már nagyon rég gyűjtöttem össze(elmentem a jó részeket),és ha már szerepelt,akkor előre is bocsánat.

Az érkezésünkre a színpadon lévő Ricsi azonnal felfigyelt, a basszgitárjával odament Cortezhez, és valamit a fülébe súgott. Cortez felénk fordult, pár pillanatig csak nézett, végül elmosolyodott. A fejével biccentett, mire odaverekedtem magam a színpad elé. Zsolti, Ricsi és Viki tovább adták a zenei alapot, amíg Cortez leguggolt az emelvény szélén, és közel hajolt hozzám.

- Mit csinálsz itt? - üvöltötte.

- Jöttem - vontam meg a vállam. - A többiek is itt vannak. Látod, ott lökdösődik Kinga a stúdióssal - mutattam az ajtó felé. Cortez mosolyogva odapillantott, aztán mélyen a szemembe nézett.

- Köszi - mondta, de a hangzavarban csak a szájáról tudtam leolvasni.

Zavartan megvontam a vállam, mire... mire Cortez odahajolt hozzám, és egy gyors puszit adott a homlokomra. A döbbenettől teljesen lefagytam, aztán hátratántorodtam, és beleütköztem Virágba.

(...)

Felcsendült az Oasis-tól a Wonderwall, én pedig megfordultam. Cortez a színpadon állt, középen, a mikrofonja sokkal magasabbra volt állítva, és behunyt szemmel, felfelé tartott fejjel énekelt. Csak egy résznél nyitotta ki a szemét. "...And after all, You're my wonderwall". És rám nézett. Pont rám. No comment.

(SzJG-4)

Hirtelen a köztünk lévő, összematricázott gitár felé nyúltam, és felemeltem.

- Mit csinálsz? - kérdezte. Na, csak felkelti valami az érdeklődését.

- Játszom valamit - vonogattam a vállam.

- Nem is tudsz gitározni - suhant át az arcán egy halvány mosoly. Félsiker, éljen!

- Bocs, de karácsony óta tanulok gitározni. - néztem mélyen a szemébe, és ezzel elértem, hogy igazán meglepődjön. Hátradőlt és az alkarjára támaszkodva biccentett, afféle "lássuk" stílusban.

Oké, összeszedtem minden tudásom, gondolatban felevenítettem a Gitáriskola könyvemben lévő tabokat, lehunytam a szemem, és lefogtam az akkordot. Lassan pengettem, erősen koncentráltam, még le is vert a víz, annyira görcsöltem, és igaz, hogy négyszer kezdtem neki újra, mert elrontottam, de sikerült!

- Ez mi volt? - kérdezte Cortez elkerekedett szemmel.

- Megfogtam egy szúnyogot - feleltem büszkén.

És akkor kész, megtört a jég, Cortez elnevette magát.

(SzJG-4)

...amikor Jacques-ot pillantottuk meg. Hozott egy rakás pokrócot, majd mikor kiosztotta, leült közénk.

- Zsák, ez nagy ötlet volt - dicsérte meg Zsolti, aztán Jacques elmondta, hogy csak Gábor után jött ki.

- Nincs itt Zsidák - rázta meg a fejét Ricsi. Erre Jacques rávágta, hogy a szobában sincs.

Na, ez fura volt. Azonnal kezdetét vette a "Zsidák eltűnt, keressük meg" projekt, úgyhogy Dave, Andris és Robi visszamentek.

(...)

Amíg ők Helyszínelőket játszottak, mi tovább ücsörögtünk, de olyan fél négy körül elérkezett a holtpont, eluralkodott rajtunk a fáradtság, átfáztunk, és már egyre kevesebbszer szólaltunk meg.

- Szerintem menjünk - mondtam halkan.

- Ne már! Ha eddig kibírtuk - ellenkezett Dave, aki ezúttal a vizet fürkészte (sötétben, a fekete vizet, tuti semmit nem látott).

- Én nem bírom, elalszom - nyöszörgött Virág.

- Oké, oké - biccentett Dave. - Akkor játsszunk. Ki bír tovább ébren maradni?

- Reggelig? - ásítottam.

- Nem. Amíg haza nem érünk. Na? Ki van benne?

- Felejtsd el, bealszom - szólt Ricsi.

- Én. Állom - szólalt meg hirtelen Kinga.

- Oké, én is - egyezett bele Zsolti és Cortez. Erre Edina is csatlakozott.

- Reni?

- Megpróbálom - vonogattam a vállam.

(...)

Öt körül Dave, Andris és Robi újból kijöttek.

- A konyhán is megnéztük. Zsidákot elnyelte a föld! - rázta a fejét idegesen Dave. - Talán szólnunk kéne egy tanárnak.

- Sherlock, felhívtad már? - kérdezte Cortez. Mély csend következett, mindenki átgondolta a hallottakat. Dave türelmetlenül előkapta a mobilját, és hívni kezdte. Füleltünk, hátha a közelben csörög, de nem. Mikor felvette, Dave aggódva megkérdezte, hogy "hol a fenében van, tűvé tették érte a Balatont".

- Igen? Igen? Aha. Jó, rendben - biccentett Dave és eltette a mobilt.

- Na? - mosolygott Cortez.

- Bogár volt az ágyában, átment Krisztiánékhoz aludni. Felkeltettem - mondta. Hajnali ötkor kitört belőlünk a röhögés.

- Valld be, Dave, jót játszottál - cukkolta Zsolti.

- Igenis komoly volt! Mi van, ha baja esik, érted - rázta a fejét, de már nem tudtuk komolyan venni.

(...)

Cortez leült mellém, és mosolyogva nézte, ahogyan összegörnyedve remegek.

- Menj aludni - suttogta.

- Nem, még bírom - erősködtem. - Csak lefagyott a kezem - bújtam ki a pokrócból, és megmozgattam az ujjaim. Tisztára elgémberedtek a hidegben. Cortez felém nyúlt, és megérintette a kezem.

- Tényleg megfagytál - nevette el magát halkan, aztán... Aztán hirtelen elég meleg lett.

Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé.

(SzJG-4)

"- Beülhetek a Télapó ölébe? - kérdezte Móni vigyorogva Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk.

- Vert már pofán krampusz? - kérdezett vissza Kinga reflexből."

(SzJG-5)

- Cortez? - vontam fel a szemöldököm, mert ő egyedül nem állt sorba a füzetemért.

- Kész van - felelte Cortez, mire, azt hiszem, annyira ledöbbentem, hogy nem tudtam mit reagálni. Csak néztem.

- Mi? - hőkölt hátra Ricsi.

- Nem egy szakdogát írtam, ne vágj már ilyen fejet - röhögött fel Cortez.

- Te megírtad a matekot? Miért? Mondd, miéééért? - dramatizált Zsolti, és még Cortez karját is megrángatta a hatás kedvéért.

(SzJG-5)

Innentől sajnos nem tudom melyik hol volt,bocsánat:

"– Was kostet das zimmer? – kérdezte. [Zsolti]

– Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! – üvöltötte el magát Máday. – Te sose fáradsz el?

– Nein – vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.

[…]

Cortez befejezte a beszélgetést, elköszönt tőlük, aztán sóhajtva Zsoltira nézett.

– Oké, egész nap azt kérdezgetted emberektől, hogy „mennyibe kerül egy szoba?” – mondta. Pár pillanat múlva mindannyian dőltünk a röhögéstől.

– Kúl. Beszélek németül! – bólogatott Zsolti elismerően.

– Mit mondtál nekik? – kérdeztem Corteztől.

– Amit mindig, mindenkinek mondunk. Nem százas, ne haragudjanak rá.

– Ez tényleg mindig bejön – nevettem fel.

[…]

– Tudom – vigyorogtam, és beálltam, hogy lefotózzam a többieket. Amikor elkészült a kép, megnéztem a kijelzőt, aztán Haller felajánlotta, hogy csinál még egyet, amin én is rajta leszek.

– Most akkor még egy? – kérdezte Ricsi.

– Utolsó – futottam oda hozzájuk.

– Jól van, Ren, legutolsó – mosolyodott el. Megálltam Cortez előtt, aki átölelte a derekam, és meg nekidőltem, és rátettem a kezem az övére.

– Számolok. Egy, kettő, há… – kezdte az ofő.

– Was kostet das zimmer? – üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez egy ilyen kép lett. :)

[…]

Was kostet das zimmer?: 5/5 – estére mindenki kiposztolta mindenhová, feltöltött képek címe lett, és az is lájkolta, aki nem is értette, mert nem volt ott velünk. No comment. :)"

"Mivel még nem érkezett meg a tanár, odasétáltam a radiátoron ülő Cortezhez, aki valamit… olvasott. (???!!!)

– Maradj így, csinálok egy képet – álltam meg előtte, mire mosolyogva felnézett rám. – Csak vicceltem. Meglepődtem, hogy olvasol.

– Mi? Olvasok? – kérdezte döbbenten. – Tényleg! Ezek betűk! És sorok! Ne, nem bírom! – szólt tettetett ijedtséggel, és elhajította a magazint, ami szétnyílva zuhant a földre.

– Jó, csak fura volt – mondtam zavart mosollyal.

– Reni. Tudom, hogy ez neked fura – kezdte Cortez, megfogva a kezem. – És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom.

– Igen? – vigyorogtam önfeledten.

– Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.

– Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm.

– Ja, gondoltam, hogy nem vagy erre felkészülve."

"Gábor üzenete: (…) És Jacques azt mondja, adjam át, hogy üdvözöl.

Reni üzenete: Miért van nálad Jacques?

Gábor üzenete: Ma nálunk alszik.

Reni üzenete: Uh. Még mindig haragszanak a szülei?

Gábor üzenete: Hát. Nem beszélnek vele.

Reni üzenete: És hogy van Jacques?

Gábor üzenete: Most éppen jól. Bánatában csinált egy citromtortát. Baromi jó lett. Ha dühös, sokkal krémesebb lesz az állaga.

Reni üzenete: :D Hé! A citromtortájából nekem is jár. Megállapodtunk.

Gábor üzenete: Hagyunk egy szeletet.

Reni üzenete: Rendben. Akkor sziasztok. És mondd meg Jacques-nak, hogy fel a fejjel.

Gábor üzenete: Itt olvassa, amit írsz. És most nekem magyaráz. Most még jobban magyaráz. Most megkért, hogy ne írjam, amit mond. Most már lökdös. Most rám szólt, hogy ne mondjam el, hogy lökdös. Most azzal fenyegetőzik, hogy kinyomja a gépem. Most már franciául hadar, egy szavát sem értem.

Gábor kijelentkezett. :)"

"Cortez üzenet: ?

Na, ezen meglepődtem, úgyhogy gyorsan visszaírtam.

Reni üzenete: Rejtve vagy?

Cortez üzenete: persze.

Reni üzetene: :)

Cortez üzenete: Mit csinálsz?

Reni üzenete: Katával, Virággal, Jacques-kal és Dave-vel beszélek. Várj, most ugrott be Zsolti ablaka is. Küldött egy linket.

Cortez üzenete: Ne nyisd meg.

Reni üzenet: Miért?

De akkor már késő volt. Mert rákattintottam. Zsolti valami hülye oldalt küldött, amin valami természetkép volt, majd hirtelen átváltott az Ördögűző képére, és egy őrületeset sikoltott. Be volt dugva a fülembe a fülhallgató, így majd' szívrohamot kaptam, annyira megijedtem. Akkorát ugrottam, hogy kis híján leestem a székről, ráadásul úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem, kidobog a helyéről. Kirántottam a fülhallgatót a gépből, és félredobtam, majd a fülemet fogva próbáltam lenyugodni kicsit.

Reni üzenete: Uhhh.

Cortez üzenete: Mondtam… Jól vagy?

Reni üzenete: Nem. Megijedtem. Nagyon. :( :( :(

Cortez üzenete: :) Léptem Entourage-t nézni.

Reni üzenete: Oké, én meg beszélek Zsoltival.

Cortez üzenete: Hajrá.

Cortez kilépett.

Én pedig még mindig kissé remegve kattintottam Zsolti nevére.

Reni üzenete: Ez gonosz volt! Tudod, hogy megijedtem?!

Zsolti üzenete: Muhahahahaha! Azért küldtem.

Reni üzenete: :(

Zsolti üzenete: Naaaaaa.

Reni üzenete: :)

Zsolti üzenete: Na, azért.

Miközben Zsoltival írogattunk egymásnak, hallottam a kamerán át, hogy Virág dudorászik (YouTube-videókat nézett), aztán megszólalt.

– Zsolti küldött valamit.

– Nee, ne nyisd meg! – mondtam azonnal. Késő volt. Odakattintottam, és láttam Virágot a kamerában. Koncentrált, mosolygott, aztán eltorcult az arca a rémülettől.

– Wááááááááááááááááááááááááá! – sikoltott torkaszakadtából.

– Zárd be! Zárd már be! – kiáltottam.

A következő pillanatban apu rontott be a szobámba falfehér arccal.

– Mi történt? – kérdezte.

– Semmi, Virág volt – hadartam.

– Mi történt Virággal? – hajolt le apu a géphez.

– Csókolom – köszönt Virág még mindig remegő hangon.

– Csak megijedt. Egy honlaptól – magyarázkodtam.

– Jól vagy, Virág? – nézett apu a kamerába, miközben Claude Bukowski még mindig ugatott.

– Ühüm – bólintott nem túl meggyőzően. – Úúúúúristen, de megijedtem – fújta ki magát."

"Végül csak négyen maradtunk, Ricsi, Virág, Cortez és én, miközben a suliból az utolsó diákok siettek ki, és eltűntek a környékről.

– Juj, de akkor hol együnk? – töprengett Virág gondterhelten, én pedig mosolyogva megvontam a vállam, aztán Cortez egyszer csak elengedte a kezem.

– A francba – mondta, én pedig, követve a tekintetét, a sarok felé néztem. Ahol egy autó parkolt, mellette egy férfi és egy nő állt, mindketten felénk fordultak..

– Mi az? – kérdezte Ricsi, én pedig annyira beleharaptam a számba, hogy éreztem a fémes ízt, ahogyan egy kicsit megeredt a vérem. Tudtam, hogy kik azok, mondania sem kellett, Cortez szülei álltak a sulinál, és rá vártak.

– Oké, kísérjétek haza Renit- szólt oda Ricsinek, aki nem kérdezett többet, csak idegesen bólintott.

– Nem, várj. Szeretnék veled menni motyogtam riadtan, mire Cortez visszafordult hozzám, és megrázta a fejét.

– Komolyan. Eszedbe ne jusson – mondta, és mivel még soha nem láttam ilyennek, ösztönösen bólintottam, és remegő gyomorral néztem, ahogyan Cortez odasétál hozzájuk.

Csupán pár szót váltottak, végül Cortez elővette a kocsikulcsát, és a saját autója felé indult, a szülei pedig néhány pillanatig még felénk néztek (nem volt túl kellemes), aztán beszálltak, és elhajtottak.

– Kik voltak ezek? – kérdezte Virág.

– Cortez szülei – suttogtam erőtlenül.

– Juj. Még sosem láttam őket. Miért jöttek? – nézett ránk rosszat sejtve. Találkozott a tekintetem Ricsiével, aki idegesen rágózott.

– Cortezért – felelte Ricsi helyettem, én pedig lesütöttem a szemem, és úgy éreztem, mindjárt elbőgöm magam."

És, hogy végül ki milyen részt kapott. :)

Együtt: na na na na, na na nanana…

Macu: Hússzal ezelőtt érkeztem, és azt mondták, hogy ez az a hely.

Jacques: Ahol mindent sikerült megnéznem, köszi, de sajnos nem mehetek.

Kinga: Mert a főnököm az az Isten, kinek szárnya van, de ereje nincsen.

Robi: Hogy egy kicsikét legalább megverne, vagy lassan utánad engedne.

Cortez: Mert hirtelen kinyílt a föld alattam, te eltűntél én meg itt maradtam.

Reni: Hát evezz a part felé még párat, ha a világ fordít Neked hátat.

Együtt: S ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el hogy honnan jöttél! Na na na, na na nanana

Gábor: Egy föld alatti mozgalomból, hol nem jutott ki nekem a jóból.

Virág: Kellett hogy már, elinduljak, az úthengerek itt gurulnak.

Zsolti: Én meg harapok egyet a lángosba, a szekérháton a városba.

Dave: De láttatok-e már oly gyönyörű bájt, mit nem okozhat öt gigabájt.

Andris: Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj, jaj a szívem úgy nagyon fáj.

Ricsi: De én sem próbálhattam kétszer, te megteheted ha visszanézel.

Együtt: S ha utad egyszer a végéhez ér Ne felejtsd el hogy honnan jöttél! Na na na, na na na"