Elolvasnátok egy modern Hattyúk tava-fantasyt?

Imádom ezt a balettet, és írni is, és nemrég elkezdtem írni egy történetet erről. Elolvasnátok regényben? Itt a prológusa:

Mark Lambrick még sosem érezte magát annyira magányosnak, mint akkor. Vastag, fekete bőrdzsekijének zsebébe csúsztatta a kezét, és lehajtott fejjel, lassan bandukolt az erdő felé. Sűrű, rozsdabarna tincsei a szemébe lógtak, alig látta maga előtt az utat. Ősz volt, a fák mind lehullatták már a lombkoronájukat, sárgára és vörösre varázsolva az ösvényt. A késő délutáni csendben csak egy-egy korhadt faág reccsenése hallatszott, ahogy a tornacipője alatt apró szilánkokra tört. A kellemes, hűvös idő megnyugvást jelentett a fiú számára. A gondolatai elől akart menekülni, és tudta, hogy itt sikerülhet.

Az az átkozott nő, csak az ne lett volna... Akkor most minden a helyén lenne.

Tudta, hogy az apja nem így tervezte az életét. Szerette ő a családját annyira, hogy ne akarjon fájdalmat okozni nekik.

És mégis, egy hete történt, Mark még mindig nem tudta felfogni.

– Megérdemli a nyomorult – sziszegte tegnap vacsora után Alex az öccsének. – Bűnhődjön csak. Én sosem fogok neki megbocsátani.

Mark csak megcsóválta a fejét, de tudta, hogy bátyjának igaza van.

Múlt vasárnap az apjuk késő este telefonált haza, arra hivatkozva, hogy túlóráznia kell az irodában, és az éjszakát a szomszédos hotelben tölti. Mindhárman, anya, Alex és Mark is tudták, hogy szó sincs itt semmiféle túlóráról. Victor Lambrick aznap éjjel a szeretőjéhez igyekezett. Már hónapok óta viszonya volt a cég platinaszőke, mély dekoltázsú blúzt hordó, miniszoknyás alkalmazottjával.

Csakhogy akkor este sűrű köd borult Sheffieldre. A közlekedést erősen megnehezítette ez az akadály, és Victor túl későn eszmélt fel ahhoz, hogy elrántsa a kormányt. Egy hatalmas csattanás hallatszott, és a fiatal nő holtan feküdt a földön, a saját vérében ázva.

Börtönben ült hát az apja, mocskos, hideg, penészes börtöncellában. Igaza volt Alexnek. Megérdemelte. Hiszen az ő édesanyjuk olyan jó, olyan kedves. Hogy vehette a bátorságot egy ilyen alak, hogy megcsalja őt?

Idegesen belerúgott egy kisebb kőbe, ami továbbgurult, egészen a közeli tóig. Még mindig nem tette túl magát a dolgon, hogy az apja megölt egy embert. Akár szándékosan, akár nem, ha hűséges maradt volna a feleségéhez, az a nő még élne.

Sóhajtva nézett körül, ahogy a tó partjára ért. Letelepedett a fűbe, és szórakozottan köröket rajzolt az ujjával a parti kavicsok közé. A Nap lassan eltűnt a horizonton, rózsaszínűre festve az égboltot. Hiányzott a fiúnak az apja, nagyon is. Csecsemőkora óta tudta, hogy őhozzá mindig menekülhet, bármikor tanácsot kérhetett tőle. Mert Alex más volt, jó testvér, szerette is Mark, de Victorral sokkal bizalmasabb, szorosabb kötelék fűzte össze. Ekkora csalódás még sohasem érte az életben.

Belemarkolt az előtte lévő kis kövekbe, és felmordulva a tóba hajította őket. Csak ekkor vette észre a hattyúkat, akik a víz felszínén aludtak, ám a becsapódó kavicsok hangjának hatására mind felriadtak, és hangos szárnysuhogással, ijedten hagyták el alvóhelyüket, sok kis hullámot keltve maguk után.

Mark csodálattal nézte a madarakat. Kecsesen, rendezett sorban szálltak fel egymás után, majd fenn a levegőben egy spirál alakzatot írtak le, végül pedig szétszéledtek és mind leszálltak valahol a közelben, az erdő különböző pontjain, ahol a fiú már nem láthatta őket. Elmosolyodott, ahogy eltűntek a szeme elől.

Van még szépség a világban – gondolta.

Ekkor hirtelen ragyogó fénysugárra lett figyelmes, és automatikusan arra fordította a fejét. Elállt a lélegzete attól, amit látott.

Az egyik hattyú volt az. Szárnyait széttárta, fejét felemelte, és néhány másodperc erejéig csak várt, amíg a fénycsóva az egész testét elárasztotta. A fiú megdöbbenve nézte, ahogy a madár növekedni kezdett. Elegáns, hosszú nyaka eltűnt, végtagjai megnyúltak, dús tollköpenyét is levetette. A hirtelen támadt hófehér világosság miatt Mark behunyta a szemét. Mire egy pillanattal később kinyitotta, a hattyú és a fény már eltűnt. A fiú hitetlenkedve méregette a félhomályban a helyet, ahol az előbb látta a madarat. Egy percig csak azt hitte, képzelődött, aztán egy alak bontakozott ki a fák között. Mark nyelt egyet, és mozdulni sem mert.

Egy pillanattal később egy fiatal lány lépett ki a holdfénybe.

Benne lenne nyilván a szerelmi szál, a varázsló, a "fekete hattyú" ésatöbbi ésatöbbi... Ti hogy állnátok hozzá egy ilyen könyvhöz?