Szerintetek miyen lett a versem?

Nemreg kezdtem el verseket irni, foleg angolul, de irtam egyet a haverok biztatasa utan magyarul is. Nem vagyok jo annyira versirasban, kb. fel eve kezdtem, ezert szeretnem megtudni, szerintetek jo-e ez a vers:

Csillagszilánkos égbolt

Kinézek az ablakon

Mint a szabad lélek

És közben gonolkozom

Hogy miért is élek

Csillagokra pillantok

Mint ezernyi szilánk

Világító fénypontok

Nincs nélkülük világ

Nem sejtem értelmüket

Azt sem, miért vannak

Miért szórják fényüket

Lelketlen vadaknak

Kivágyom közéjük

S szabadnak lenni

Hallgatni történetük

E világból kimenni

Elvágyom innen máshova

Olyan vidékekre

Hol az élet nem ily mostoha

S számíthatok szeretere

Ezen kicsi szilánkok

-Innen azok csupán-

Mindegyike rám ragyog

Erőtlenül pusztán

Hogy érzek, mit gondolok

Őket nem érdekli

Hiszen ők már szabadok

Őket ég nem fedi

Csodálom is érte őket

Fényükért esedezem

Mind világít, engem főleg

Fényük lesz a ketrecem?

Elmosódott fényük már

Pacára hasonlít

De néhányuk, mint egy szilánk

Fény-dárdákat hajít

Emelt fővel kémlelem

A Mennybeli helyet

Marad-e még hely nekem

Ha oda fölmegyek

A sok kis pont elveszik

Fényük oly erőtlen

A fényüket elnyelik

A hatalmas sötétben

Miért élek? Ki vagyok?

A választ nem tudom

Minden remény elhagyott

Ezen az életuton

Halott vagyok? Élek-e?

Ily mód kérdezősködöm

Az éjszaka éneke

Válasz bár, de nem öröm

Csendben suhog, mintegy sugallva

Apró porszem vagyok csak

Magamra vagyok utalva

A sötétnek kiszolgáltatva

Hagynom kéne elmúlni?

Eldobni életem is?

A sötétben megfúlni?

Lesz utána jobb is?

Sütnek rám a fényükkel

A kicsike fénypontok

S bár küldik minden erejükkel

A reményről lemondok

Olyan könnyű ott nekik

Fenn, magas egekben

Az embereket megvetik

Kik parányiak lenn

Hová süllyedt a világ?

Hova jutottam el?

A csillagok fénye lát

Testemmel-lelkemmel

Mit gondoljak, nem tudom

Csupán élek tovább

Érzéseim szánalom

Keserűség, magány

Emberi értékeim

Ott fent mit sem érnek

Lássad meg érzéseim

Csupán erre kérlek

Milliónyi apró szilánk

Mind ugyanazt kérdik

Mi vár eztán miránk

Hangukban élc érzik

A sötét átölel

Körbefog, beszorít

Egy szikra kilövellt

De már nem világít

Kicsit hosszu, de remelem, tetszeni fog! Negativ es pozitiv kritika (de csak kulturalt) egyarant johet!