Miért gond az, hogy nem 20 szóból áll a mondatom, hanem csak 10-ből?

Tényleg kevésbé lenne akadozó a szöveg, ha hosszabb mondatokat használnál. Ez minden további nélkül megvalósítható lenne néhány kötőszó alkalmazásával.

Egyébként nem komoly a gond, én nem hánynám a szemedre ezt. A tőmondatoknak vagy rövidebb mondatoknak időnként akár hangulatfestő szerepe is lehet, és úgy érzem, ebben a kis részletben is ezt a funkciót töltik be.

Mondjuk számos esetben tényleg zavaróak lehetnek.

Igazából nem a mondataid hosszával van a baj, hanem a tartalmukkal és elsősorban a szórenddel.

A kikötő felé tartott Evelyne Drengmann, hogy a hajnali hajóval Angliába utazhasson. -> Evelyne Drengmann a kikötő felé tartott, hogy a hajnali hajóval Angliába utazzon. (bár itt a ható igét indokolatlannak érzem - most valami feltételhez van kötve az utazása vagy mi?).

Még nem kelt fel a nap, sötét és baljós volt az út. -> A nap még nem kelt fel, az út sötét és baljós volt.

Norvégia déli részén haladtak át, egy sűrű sötét erdő mellett. -> Az ország egész déli részén haladtak át? Ügyesek. "sűrű sötét erdő" - azért ezt már hallottuk pár ezerszer

1868-at írunk -> nem, 2013-at. Ráadásul Norvégia 1868-ban? Nézz már utána a dolgoknak, mielőtt leírod őket...

A vámpírok uralták a síkságokat, a vérfarkasoké voltak az erdők és a hegyek. -> fölösleges névelő: Vámpírok uralták a síkságokat

Senki sem indult útnak éjjel. -> hát ő is hajnal utazik

Senki sem ment a halál elébe. -> ne akarj Petőfi vagy Ady lenni. Egy prózában nem áll jól.

De Evelyne nem törődve tanácsokkal, fenyegetésekkel, útnak indult, hogy férjhez mehessen. - és egy nő a 19. században zsupsz útnak indul férjet keresni magának

ő lesz az, aki íncsiklandozóbb, mint néhány erdei szarvas és medve -> pont ő, és senki más... mondjuk azt megnézném, hogy csiklandozza meg a vérfarkasok inát

Aznap éjjel Evelyne bolond lett. -> az meg hogy sikerül neki?

Bolond a szerelemtől és félelemtől -> hopp, megtaláltuk a fölös névelő helyét: a félelemtől

Csak egy cseléd és egy öreg katona utazott vele. -> Remekül növeled a már amúgy is tökéletes valószerűséget - most már egy fiatal nő jóformán egyedül indul útnak férjet keresni - Norvégia egy elég szabad gondolkodású állam, de azért akkoriban még ott sem lehetett ezt (már ha létezett volna az ország)

Az ok, amiért elhagyta otthonát az éjszaka közepén, az az hogy kapott egy levelet egy londoni barátnőjétől, hogy a vőlegényét megkörnyékezte egy hölgy, aki tehetősebb, és félő hogy a vőlegény és családja azt a hölgyet választja. -> túlbonyolítottabb mondatot nem is fogalmazhattál volna meg: Néhány napja levelet kapott londoni barátnőjétől. XY azt írta, hogy Evelyne vőlegényét megkörnyékezte egy másik nő. A szülők pedig nem feltétlenül támogatták az őszinte szerelmet a pénzzel szemben. Vagy bárhogy máshogy megfogalmaztad. De arra kérlek, ne mondd már most, hogy a vőlegény sem biztos a dolgában. Már most leszámolsz egy esetleg szimpatikus karakterrel?

tehetősnek, sőt nagyon is gazdagnak számítottak -> miért a tehetős nem nagyon gazdag? Annyiszor ismétled el ugyanazt (ld. az indulás idejét)

De ez Norvégia volt -> Nem.

akkor sem számított, többnek, mint egy hideg, északi parasztnak -> milyen egy hideg paraszt?

Nagyon nagy csodálat és felháborodás övezte ezt az eljegyzést, amit Evelyne igyekezett megmenteni. -> nem ezt az eljegyzést, hanem az eljegyzést

Egy olyan országban nőtt fel, egy olyan pokolban élt, ahol minden nap készenlétben álltak az emberek, fegyverekkel a kezükben aludtak és az átlag életkoruk alig érte el a harmincat. Minden nap csak a szerencsén múlt, hogy életben van és nem lett egy démon vacsorája. -> A norvégokról pont ez jut eszembe először

És minden nap hálát adott Evelyne, hogy nemsokára kiszabadulhat ebből a pokolból. -> És Evelyne minden nap hálát adott, amiért nem sokára kiszabadulhat ebből a pokolból.