Találkoztatok már igazán szörnyű bloggal?

nem is egyszer. általában akkor, mikor valaki itt megkérdezi, hogy "szerintetek milyen a blogom?".

én a helyesírásra nagyon harapok, ez a töpörödött betűméret viszont még nem tűnt fel.

A szerkesztésre: Kezdők, és nagyrészt fiatalok. Nincs ezzel baj, nem mindenki érthet mindenhez, szólni kell neki, figyelmeztetni, nem pedig (ahogy a legtöbben szokták) embertelen módon leszarozni az egészet. Nem tudják, hogy nem mindenki 800*600-as felbontásban tolja az internetet.

Sajnos helyesen írni nem tudnak sokan, még alapvető szavakat sem tudnak leírni, ez már nagyobb probléma, erről meg a tanárok tehetnek, nem segítenek, nem adnak motivációt az olvasásra, és nem figyelmeztetik őket, hogy fontos a helyesírás, főleg a mai világban, az interneten.

Igen, és amikor a magam eufemisztikus modorában kifejezésre juttattam abbeli álláspontomat, hogy ez bizony nem igazán üti meg azt a bizonyos mércét, furamód mindig le lettem pontozva, sőt egy ízben még a szexuális irányultságommal kapcsolatban is elhamarkodott (és, rögtön hozzáteszem: téves) következtetéseket vont le a nagyérdemű Szerző pusztán abból a tényből kiindulván, hogy az ő blogja nem nyerte el az én tetszésemet.

De hát ez van, aki írni akar, akár blogot, akár könyvet, akár sajtpapírt, az elsősorban és mindenek előtt jöjjön tisztába ékes anyanyelvünk alapvető nyelvtani követelményeivel, úgy, mint helyesírás, mondatszerkesztés, stilisztika...

A szerkesztés az már egy kicsit más tészta, bár minden kétséget kizárólag óriási jelentősége van. A tördelés ignorálásának miértje gyakorta a hiányzó számítógépes ismeretekben keresendő. Ez azonban nem mentség. Aki blogolni akar, az tanulja meg használni a szövegszerkesztőt.

Igen, túl kezdők, túl tanulatlanok, túl igénytelenek. Úgy gondolják, hogy egy irodalmi mű a külcsíntől lesz jó, pedig nem. Az ugyanis a képzőművészet. A szezonnak a fazonnal történő keverése pediglen súlyos hiba.

Szerintem nem, nem zavarja őket, és nem is tűnik fel nekik, hogy a helyesírásuk - akinek nem inge, ne vegye magára - kritikán aluli. Mivel nem regényeken, vagy legalábbis nem szépirodalmi műveken nőnek fel, hanem az "irodalmi" ismereteiket a közösségi oldalakon szerzik, az ezen oldalakon szokványos "helyesírás" számukra az etalon. Aminek ugyebár nem sok köze van ahhoz, amit irodalmi szempontból helyesírásnak, vagy fogalmazási stílusnak lehet titulálni.

Érdekes, hogy az utolsó előtti említette a helyesírás-ellenőrzőt. Én néha válaszolok az ilyen írópalánták "Milyen a blogom?" típusú kérdéseire, de a fejlődés lehetséges útjaként még sosem jutott eszembe a helyesírás-ellenőrzőt javasolni. (Pedig jó ötlet, csak én sosem használom, így egyszerűen nem jut eszembe.) Azt szoktam tanácsolni inkább (és mindenek előtt), hogy OLVASSANAK. Ne blogokat és még csak ne is bestsellereket, hanem értékes, irodalmi értékkel is bíró könyveket. Ezerszer többet érnek, mint bármilyen helyesírás-ellenőrző program.