Mit gondoltok a fiatalok olvasási szokásának fejlődéséről?

Értékes irodalmi mű teljesen relatív, de ezt már egyszer tuti leírtam neked.

Szvsz értékes egy mű, ha az olvasójának tetszik, szívesen olvassa. Pl.: Puskin Anyeginjét nem tartom sokra, mert az író direkt úgy írta, hogy ne tudja az olvasó beleélni magát, a folytonosan előjövő hibák akasszák meg.

Érdekelne, mit tartasz te "értékes irodalomnak". Nagy szavakkal dobálózol, miközben szerintem te sem vagy biztos abban, mire gondolsz.

Leírtuk már párszor, hogy az általad ponyva-, illetve szórakoztatóirodalomnak tartott művek is képviselhetnek értékeket, taníthatnak.

Mert mégis mi határozza meg a szépirodalom fogalmát ? Az éppen aktuális ízlés, divat. Régen a Faust is ponyva volt, most meg szépirodalom. Most több értéket képviselni, mint akkor, amikor íródott ? Nm hiszem.

Szerintem örülni kéne, hogy olvasnak. Komolyan, mégha SZJG-t is. Valahol el kell kezdeni.

Nem szeretem egyébként ezt az irodalmi sznobizmust, amit egyesek levágnak itt. Kizártnak tartom, hogy nem vesznek kezükbe ők is valami szórakoztatót, mert hogy nem lehet örökké kimondhatatlan nevű ororsz realistáktól olvasni az "érték" jegyében, az is biztos.

Ó igen, az a bizonyos kulturális hanyatlás! Eddig még nem volt olyan nemzedék, amelyet az idősebbek nem ócsároltak, nem sopánkodtak miattuk, hogy "ezek a mai fiatalok".

A megszaporodott vámpíros könyvek miért rosszabbak, mint amikor az indiánosok voltak divatban? Ugyanaz a dolog, felkapott lesz egy téma, ezért sok könyvet írnak az alapsztorival.

Én úgy vagyok a ponyvával, hogy amíg jól meg van írva, én szívesen elolvasom. Nem kell mindennek mélyrehatónak és komoly műnek lennie, egyszerűen szórakoztathat. Tinikoromban én is olvastam Szent Johanna gimi szerű történeteket (annyit tudok róla, hogy tinilányoknak készült, most már nem tudna lekötni cseppet sem), de szívesen elolvasok bármit, aminek érdekel a története. Számomra főleg az írási stílus a mérvadó; ha pl. sok szóismétlés van a regényben, vagy pocsék a fogalmazás, akkor nem fogom elolvasni.

Sőt, a fantasy a kedvenc műfajom, amit sokan ponyvának ítélnek, pedig igazán szívhezszóló és emlékezetes könyvek is születtek ebben a műfajban, nem ritkán komoly mondanivalóval, morális értékekkel.

Ezt nehéz lenne megmondani előre. A Harry Potterre is azt mondták anno, hogy az az egyik nagy előnye, hogy megszerettette a fiatalokkal az olvasást. Hogy így volt-e, nem tudom. Nekem fenntartásaim vannak azzal az elmélettel kapcsolatban, hogy a fiatalokkal egy bizonyos könyv vagy sorozat elolvasása szeretteti meg az olvasást. Nekem hét-nyolcéves korom óta természetes volt az, hogy olvasok, mert a szüleim is olvastak. El sem tudta képzelni, hogy létezhet olyan ember a világon, aki nem olvas. A mai napig nagyon nehezemre esik megérteni azt, hogy hogy képes valaki anélkül élni, hogy időnként jó könyvekkel ápolnám gazdagítaná a lelkét, az elméjét. Mégis mennyien vannak ilyenek... akik nem látják otthon a példát, hogy olvasni szükségszerű, hogy az olvasás az élet szerves része.

Szóval, nem tudom. Bár szerintem inkább nem. Én ilyesmit még kiskamaszként sem olvastam volna el. Minek, ha egyszer Exupéry, Verne, Rejtő, Twain is voltak?

#6 zöld kéz.

Mindenkinek az, az érték, amit szeret és élvezettel olvas. Ugyanúgy nem olvasnám és nem is olvasom el a Szent Johanna Gimit, ahogy a fent említett kortárs, klasszikus stb. műveket sem.

Egyébként pedig, a műfaj nem minden. Ami nincs jól megírva, sosem lesz jó könyv számomra. Elsőre látszik egy könyvön, hogy a szerző csak kihányta a mondatokat a határidőre, vagy minden egyes szókapcsolatba komoly munkát fektetett.

Én a sci-fi és fantasy könyvek rajongója vagyok.

Nem egyszer volt olyan érzésem egy-egy könyv olvasása közben, hogy "Úr Isten, ezt mindenkinek el kell olvasnia!". Annyi jó, magával ragadó és szép történetet olvastam.

Olyan drámákat és tragédiákat éltem át, hogy a lapokra potyogtam a könnyeim, pedig nem vagyok már gyerek.

Ikonokat, példaképeket ismertem meg; és hányszor határoztam el magam, miközben a szereplő jelleme tűzön és véren át bontakozott ki előttem, hogy "Igen, én ilyen ember leszek!" Nem a legyilkolt emberek számáért, vagy az izmokért, hanem azért az erkölcsi tartásért és jellemért, amit sehol sem láthatsz a Tv-ben és nem olvashatsz a tiniregényekben.

Hányszor ültem csüggedten, napokon át, egy könyv befejezte után, mert annyira letört a tény, hogy vége van, nincs tovább.

Mindenkit megkérnék arra, hogy szálljon le, az irodalmi sznobizmus magas lováról. Tartsuk tiszteletben mások ízlését.