Van valami tehetségem az íráshoz, vagy teljesen reménytelen a próbálkozásom?

Én nem azt írtam hogy kizárják egymást. Persze az alap, hogy ne legyenek benne helyesírási hibák, meg az idők rendben legyenek meg ezek. De nem értem hogy mi a baj vele, hogy a "gomolygó köd alattomosan lepte el a várost.."

Ez szerintem rendben van, vagy hogy mi a probléma azzal, hogy "sok ideje lakik ebben a városban, eddig mégsem beszélt senkivel" szerintem nem kell valóságosnak lennie ahhoz, hogy jó legyen. Pl. a vámpírok, bukott angyalok,nefilimek, vérszipolyok sem valóságosak és mégis lekötik a fiatalokat, és híres írók lesznek.

Szóval én azt mondom, hogy persze feleljen meg az irodalmi alapoknak, de a történet lényegét ne változtassa meg, és szerintem nem baj ha van benne szóismétlés..:)

Akkor megmagyarázom mi a baj az "alattomos köddel". Megszemélyesítés, az rendben van. De a megszemélyesítésnek is vannak határai. Nem mondjuk egy rókára, hogy rágja a körmét, mivel nincs körme, és ha lenne sem tudná rágni. Tehát egy másik élőlényt vagy tárgyat csak olyan emberi vonásokkal ruházhatjuk fel, amelyek hihetőek, tehát "elképzelhető", hogy akár azt is csinálhatnák. Na már most, az alattomossághoz megfontolt szándék kell, az pedig egy ködnek nincs.

Mi a gond azzal, hogy senkihez sem szólt? Nos, a környezet. Igazad van, nem kell valóságosnak lennie mindennek, de az adott környezetben hihetőnek kell lennie. A vámpírok nem hihetőek, de az adott "irodalmi mű" világnak részei, tehát az olvasó az adott környezetben el tudja fogadni a létezésüket. Minden viszonylagos. Mármost, hacsak Dante Cutler nem néma, akkor bizony hihetetlen, hogy eddig még senkihez sem szólt azalatt a hosszú idő alatt. Ha pedig néma, akkor nem kell kitérni rá, hogy senkihez sem szólt, mivel ez természetes.

Rajciz válaszaival általában teljesen egyet szoktam érteni, de ebben az esetben a megszemélyesítéssel kapcsolatban nem. A megszemélyesítésnek éppen az a lényege, hogy egy adott élettelen vagy elvont dolgot, élő, emberi tulajdonságokkal ruházunk fel. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy szándékos vagy nem szándékos, hihető vagy nem hihető.

Itt van néhány példa:

„ A szürke fűzfák egyre komorabban

Guggolnak a bús víz holt ág mellett.”

Juhász Gyula - Magyar táj

" visszapillant a nap a föld pereméről" (Petőfi)

"Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,"

"Elért az Ősz és súgott valamit,"

„Napsugarak zúgása, amit hallok”

Ady Endre

A fenti példákból is láthatod, hogy egyik sem hihető vagy elképzelhető és éppen ez adja a művek érdekességét, éppen ettől lesznek egyediek, hiszen olyan módon fogalmazza meg az általa leírt dolgokat, amik egy hétköznapi embernek nem jutnának eszébe. Pontosan ettől lesz művészet a művészet.

Épp ellenkezőleg! A fenti példák mindegyike hihető és elképzelhető.

„ A szürke fűzfák egyre komorabban

Guggolnak a bús víz holt ág mellett.”

Mit szoktunk általában a fűzfákhoz párosítani? Komorságot. Elképzelhető, ahogy egy fűzfa "guggol" a vízparton? Igen, csupán egy más szóval fejezi ki, hogy azok a fűzfák márpedig a vízparton nőnek.

"visszapillant a nap a föld pereméről"

Elképzelhető, ahogy a nap napkelte vagy épp naplemente alatt "visszanéz" a földre? Igen. Olyannyira beépült ez a nyelvbe meg úgy általában a gondolkodásba, hogy a gyerekek például másképp nem is tudnak napot rajzolni, csak szemekkel.

"Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,"

Beköszöntött az ősz, és úgy érte el a költőt, hogy végigsuhant a Szent Mihály úton. Mi ebben a hihetetlen? Véleményem szerint semmi.

"Elért az Ősz és súgott valamit"

Ez a leginkább hihető. Az ősznek ugyanis minden versben van egy üzenete, általában az elmúlás közelsége.

„Napsugarak zúgása, amit hallok”

Itt abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán megszemélyesítésről van szó.

Nekem nem magával a megszemélyesítéssel van gondom, hanem az "alattomos" szóval. A köd ellepte a várost. A köd beszökött a városba. A köd alig észrevehetően kúszott be a városba. Mind olyan verzió, ami elfogadhatóbb az alattomos ellepésnél.

Ui.:Nem is tudtam, hogy ilyen egyetértőim vannak.

"Ui.:Nem is tudtam, hogy ilyen egyetértőim vannak."

Pedig igen! Szerintem mindig korrekt válaszokat adsz és a véleményedet mindig meg is indoklod.

Másrészről én még mindig kitartok az "alattomos köd" mellett. Ezt úgy tudom elképzelni, hogy a köd rátelepszik a városra, a körvonalak csak homályosak, nehezen kivehetőek: a köd elfedi a rossz dolgokat, nem mutatja meg őket teljes valójában, a gonoszság segítője, ezért alattomos.

[link]

[link]

Pontosan rámutattál a lényegre, csak talán magad sem vetted észre.

A te értelmezésedben ugye a köd alattomos. Remek. De vajon a részletben is így van?

"A gomolygó köd alattomosan lepte el a várost."

Ajjaj, nem! A köd itt gomolygó, nem pedig alattomos. Ha a köd lenne alattomos, a mondat valahogy így nézne ki: Gomolygó, alattomos köd lepte el a várost.

Akkor meg mire vonatkozik az alattomos jelző? A város ellepésére.

Lehet a város ellepése alattomos? Minden bizonnyal, már ha nem a köd csinálja.

Jó az érvelésed, logikus és értem is, de én itt még mindig nem látok számottevő különbséget.

Ha a te logikád szerint közelítjük meg a dolgot, akkor az "alattomos" jelző vonatkozhat arra is, hogy a köd, lassan, észrevétlenül telepedett a városra, így nem érzek még mindig benne kivetnivalót.

Talán Grétsy tanár urat kéne megkérdeznünk róla.:-)

Abban azért szerintem megegyezhetünk, hogy nem ez az egy vitatott sor fogja eldönteni a regény sorsát.

Ha őt nem is, de az értelmező szótárt megkérdeztem. Szerinte pedig az alattomos "rejtetten rosszindulatú", vagyis nagyjából igazolta, amit én értek ez alatt a szó alatt. Lehet egy köd rosszindulatú? A kérdést mindenki válaszolja meg maga.

Persze, hogy nem ez fogja eldönteni a regény sorsát - kivéve, ha egy szerkesztő kezébe kerül és már az első mondat után a sarokba hajítja.

"Persze, hogy nem ez fogja eldönteni a regény sorsát - kivéve, ha egy szerkesztő kezébe kerül és már az első mondat után a sarokba hajítja."

Ugyan, ugyan! A mai regények nagy része ennél sokkal súlyosabb hibákkal van tele. Emiatt (ha csak ez a hiba van benne) senki sem fogja kihajítani az ablakon.

Egyetértek az előzővel - ha az irodalomra annyira igényesek lennének az emberek/kiadók, soha nem jelent volna meg a rengeteg Alkonyatot majmoló baromság sem!

Sokkal durvább hibákkal is találkoztam már! Ízlések és pofonok.

Amúgy szerintem a köd egyébként sem egy kedves dolog, ha azt nézzük... Mondjuk az, hogy "gomolygó, alattomos köd lepte el a várost", talán jobban ideillene. Remélem, azért a pozitív kommentek inspirációt hoztak Neked. Nagyon is rendben van, csak az igeidőkre figyelj.

Ismerek olyat, aki nulla helyesírással, semmi fogalmazással hiszi magáról, hogy író. Neked van hozzá megérzésed, csak így tovább! :)