Eclipse fanfiction ajánlásokat keresek! Van linkje valakinek?

igen, elkezdték írni, de már jó ideje szünetel (majd 2 éve) 5. fejezet feléig van meg körülbelül.

[link]

de, ha Eclipse érdekel, Edward szemszögéből ezt találtam, sajnos nem letölthtető: [link]

„Kopp-kopp!”-hangzott a terasz felől. Jacob érkezett meg a délutáninál fesztelenebb ábrázattal és hatalmas vigyorral az arcán.

„Szép jó estét mindenkinek! Milyen gyönyörű tavaszi este!”-szólt, különösen elvarázsolt vidám hangon.

„Ó, remek.”-dünnyögte Edward mártirkodva. Bella oldalbabökte.

„Szia Jacob, ülj csak le!” – invitálta vidáman. „Kérsz valamit?” – folytatta baráti közvetlenséggel Bella.

„Nem, kössz. Nessie?” – felelt gyorsan, szemeivel szerelme után kutatva, majd tekintetét a hatalmas teraszajtón át, a reggeli séta helyszíne felé irányította.

„A szobájában lazít” – válaszolta Bella.

Jacob egy pillanatig nem tudta eldönteni mit jelent a „lazít” szó, azaz most zavarhatja, vagy szigorú magányra vágyik. „Köszönöm” – mondta elgondolkodva Bellának, miközben elképzelte Ness sötétbarna göndör haját... szépen ívelő szemöldökét... csillogó barna szemeit... csinos orrát... enyhén telt ajkait... finom állát... kecses nyakát... kívánatosan domboruló melleit – Edward morgott egy határozottat – karcsú derekának lágy vonalait...

„Jacob!” – szólt sziszegve Edward, aki minden egyes gondolatot hallott és akinek apai elméjét fölöttéb megrázta a lányáról szóló erotikába hajló ábrándképsor.

>> Bugyi! << gondolta dacosan magában Jacob, miután felismerte a helyzetet és elindult Nessie szobája felé vezető lépcsőhöz.

Edward ijesztő sebességgel Jacob előtt termett és mindenre elszántan útját állta az első lépcsőfokon.

„Jaj, bocsika” – szólt alázatosan Jacob. „Nem gondoltam komolyan, csak jó a kedvem!”- mondta angyali ábrázattal és őszintén mosolygott.

„Nem is gondolhatod komolyan!” – sziszegte Edward, aki még ekkor sem enyhült meg. – „Arra még mókásan sem gondolhatsz, az számodra nem létezik! Megértetted?”

„Igen, főnök!” – vágta vigyázba magát Jacob.

„Megértetted?” – ezt már közelről az arcába mondta.

„Igen, megértettem” – mondta végül megadóan Jacob." IrinaKri

[link]