Ìrtok regényt? Vázolnátok a regényeteket nagy vonalakban?

Ez így sablonos, amit te írtál, én pedig még véletlenül sem írom ki ide (te is jobban tennéd, ha nem írkálnád ki az ötleteidet), mert egyszer már loptak.

Jelenleg 750 oldalnál tartok az egyikbe (a történet háromnegyed részénél), worbe írom a laptopomon, a karakterek olyanok, amikről én is szeretek olvasni (tolsztoj, lucy m. m., george rr martin a kedvenceim, szóval ebből sejthető, hogy nincsenek se nagyon jóra se nagyon rosszra kiélvezve). A műfaj először sci-finek indult, de fantasyra nőtte ki magát. Ennyi, amennyit elmondhatok.

Szerintem sokan írnak, de miért tennénk ki ide az ötleteinket? Ha írni akar az ember, nem kell neki mások ötlete és segítsége, hanem gondolkodjon, tervezzen, kombináljon.

Nem akarok negatívnak hangzani, de nem tudom, mit lehet ebben egymásnak segíteni.

Egyébként gépen írok, amikor írok, lineárisan haladok előre, és eltervezem a történetet, nem közben találom ki.

A karaktereim valós emberek, nem szeretem a fantasyt. Ja, és nagyrészt magamnak írok, nem szoktam kitenni a netre, így magát a történetet sem mesélem itt el.

Természetesen nem fogom megosztani az ötleteimet, nehogy már valaki lenyúlja. A regények ihletét pedig ne "megálmodni" szokás. Én momentán rengeteget gondolkodom, sokszor kutatot a körülöttem lévő világ, és általam ismert személyek közt. Aztán ha megvan valami szikra -féle az tovább gondolom. Szépen elkezdenek megjelenni az első főbb jelenetek, jelentős motívumok, valami-féle alapelgondolást kap a könyv. Közben pedig (vagy már előtte) elkezdek gondolkodni a karaktereken. Kik ők, hogyan néznek ki, milyen a személyiségük. Milyen történetbe születnek, és mi mozgatja a világukat, mi motiválja őket. Egyre több és több minden jut eszembe a gondolkodás során mind a történettel, mind a karakterekkel kapcsolatban. Aztán ha meg már van egy nagy adag információhalmaz a fejemben (amiket szépen le is jegyzeteltem) akkor elkezdem kerekíteni a történetet, beleszövöm az általam elképzelt dolgokat, hiszen ezek majd úgy is kialakítják szép lassan a cselekményt. Én személy szerint nem tudok úgy írni, hogy leülök, és akkor most elejétől a végéig megírok egy történetet. Úgy pedig szintén nem megy, hogy vázlatot készítek. Maximum meg vannak a szereplő életének főbb állomásai, de hogy hogyan, és miként jut el odáig, az úgy is kiderül majd a történet írása közben. Lényegében saját magát írja meg az elbeszélés, én csak a szolgája vagyok, ki alázatosan leírja. Noha emiatt a taktika miatt igen gyakran elakadok, és sokszor sokáig nem jövök rá, hogy hogyan tovább, de végül sok-sok elmélkedéssel találok valami megoldást. Véleményem szetrint így a legizgalmasabb történetet írni, olyan ez, mint egy régészeti ásatás.

Amúgy ha ihletet akarsz, az nem jön magától. Járj nyitott szemmel, és folyton tedd föl magadnak a kérdést: "Mi volna ha?"

Legalábbis nekem mindig így sikerült ihletre lelnem. Ha nincs ihletet, akkor meg ne írj semmit, mert semmi sem működik, amit erőltetnek.

lenyúlja?

és az mit jelent pontosan?

szerintem nem itt fognak a híres amerikai költők megszületni ezen a fórumon

kutyát nem érdekli más sztorija

a kiadás sem 2 fillér

akkor valójában mitől is vagytok úgy betojva?

hogy valaki majd Lénáról a hősnőröl fog fantáziavilágot alkotni?

ha csak magatoknak írtok az oké

de ez a felesleges " jajj más pont majd az én regényemet fogja ellopni, mert 1. olyan jól írok 2. van rá annyi pénze h ki is adja"...

érdekes egy emberkék vagytok ti :d

mintha azért nem vennék egy kocsit, mert másnak már van olyan :P vagy hasonlók XD hozzáteszem nagyon hasonlók

Tudod ez olyan magyarm mentalitás. Ha már én nem lehetek világhírű író, akkor más se legyen, az én ötletemmel pedig nehogy már!

Kicsit félreismersz. Távol áll tőlem a fantáziavilágok kitalálása, és nem is itt akarok amerikai költő lenni.

És ja, én olyan jól írok, hogy mindenki engem akar koppintani, szóval köszönöm, hogy érdekesnek tartasz :P

Szerintem senki sem azért tart attól, hogy ellopják az ötletét, mert akkora nagy írónak tartja magát. Egyszerűen ez az enyém, dolgoztam vele, összeraktam, kitaláltam, és nem szeretném viszontlátni egy weboldalon.

Miért olyan nagy baj az, hogy az ember sajátjának érzi a munkáját? Gondolom a melóban sem szeretnéd, ha valaki a sajátjaként adná el az ötleteidet.

Én úgy általában több történetet írok egyszerre, de a legfontosabb most talán ez:

Sárkányok mindig is voltak. Az emberek sokáig istenítették őket, de egy idő után hitük meggyengült. Hamarosan kiűzték őket a kontinensekről. A Föld összes megmaradt sárkánya egy elhagyatott szigetcsoportra menekült, ezek lettek a Sárkány - szigetek. A sárkányok feje Szerződést kötött az emberekkel, miszerint emberi lény nem léphet a szigetek partjára. A határok világosak.

Azonban egy Jóslat, egy hajón való találkozás a 21. században, egy különleges lány, é egy félvér fiú képesek megdönteni ezt az egészet? Mégis, mit terveznek a sárkányok? És mi köze ehhez a Kiválasztottaknak? A válaszért meg kell találniuk a többieket, ami nem lesz könnyű.

Hát, összefoglalva z első részt, ennyi. Ha tetszik, priviben küldhetek még pár dolgot róla... Egy füzetbe dolgozom át a nyers változatot (sárkányos a borítója... :) )

13/L vagyok.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de vannak olyan zenék, amik hatással vannak rám, és egyből a karaktereim jutnak eszembe. No meg ott vannak a jó öreg matekórák, amikor felüdülés mással is foglalkozni (mármint matekozni meg írni kb. egyszerre)

Igazából a nagy részét a suliban írom, ott látom az embereket, és figyelem a reakciókat. És szeretem ezt csinálni. Nagyon.