Szerintetek érdemes ezt csinálnom a könyvem főszereplőjéért?

A könyvem főszereplője egy tizennégy éves kanadai kamaszfiú. Mikor kilenc éves volt, a bátyja, aki nála nyolc évvel idősebb, elmegy tanulni egy egyetemre, Angliába.

Keresztény a család, apa: David anya: Amber főszereplő fiú a könyvben elsősorban: Hayden nővére: Sheila húga: Nina.

Az apa tolmácsként dolgozik, ott Kanadában van cége, elterjed, hogy mennyi nyelven beszél, így felajánlják, hogy politikai beszédeket fordítson a világ rengeteg táján, ezért sokat utazik.

Eltávolodik fiától, Haydentől, aki kilenc éves, elég érzékeny lelkű. mikor hazajön, körülbelül három havonta, sokszor zavarba hozza, kellemetlen helyzeteket és pillanatokat szerez fiának, mert nem érti meg őt, képtelen rá, mert különböznek, és a fia nagyon félénk vele szemben. Ez három évig tart, a fiú ez idő alatt a sok konfliktus és feszültség miatt lesoványodik és legyengül, beteg lesz (a gyomrával lesz valami baj, aminek következtében nem tud enni nagyon sokáig annyit, amennyit be kéne vinnie a szervezetébe).

Apjával kibékülnek, de a betegsége tartós.

Két év múlva - vagyis amikor Hayden tizennégy éves -, Hayden olyan iskolába kerül, ahol bántják, lelkileg is, fizikailag is. Ez még jobban elcsüggeszti, családja és rokonai támogatják és segítenek neki, de ő egyre szomorúbb. Hálaadás napján, egyik nagyszájú rokona, Nathan nagyon megsérti, megbántja, külsőjére, ami a betegség miatt kicsit elcsúnyult, megjegyzéseket tesz, nagyon durván.

Hayden a rossz időjárás miatt megbetegszik, tüdőbetegsége lesz, melyet műteni kell. A kórházban sok hetet tölt, amíg elég erőre kap ahhoz, hogy túl tudja élni a műtétet. De mivel a kórházban is legyengül, mert bátyjával előzőleg összevesztek, és ez még lelki teher is számára. Még soványabb lesz, és lesoványodik harminc kilóra, vagy még annál is kevesebbre.

A könyvemben majdnem annál a résznél tartok, melynél Hayden szenvedéseit, fizikai és lelki gondjait írom le és elemzem. Ezt azonban nem vagyok képes átérezni anélkül, hogy én ne élném át. Ezért gondoltam arra, hogy én is lefogyhatnék, és olyan hasonló állapotba helyezhetném magam könyvem írásáig, melyben Hayden van.

A könyvemet úgy írom, hogy az Első részben a családi hátteret, a múlt hatását fejtem ki a jelenre nézve, a Második részben Hayden betegségét és kapcsolatát taglalom a családjaival, a Harmadik-Negyedik részben a pozitív változást részletezem, melyen keresztül megy - itt úgy tud boldog lenni, ha hasonló érzésű embereken segít, mint amilyen ő, elmegy egy olyan városba, melyet földrengés károsított meg, és az ottani gyerekeknek, felnőtteknek segít, támogatja őket, életet visz beléjük. Ezután, bár továbbra is igen érdekes ember, de boldogabb, mint régen.

Mit gondoltok, magáról a röviden felvázolt történetről? És arról, hogy olyan egészségi állapotba helyezzem magam, mint amilyenben Hayden van? Úgy tudnék csak azonosulni a szereplőmmel, ha átélem azt, amit ő. Egyes szám első személyben írom a történetet, könnyebb dolgom van, így, hogy különböző személyek szemszögéből írom le a történetet, összeáll olvasóm számára is a lényeg.

Mi a véleményetek? Van értelme megtennem ezt, egy könyv főszereplőjéért?

Köszönöm a válaszokat! :))