Milyennek találjátok a versemet?

Egy évvel ezelőtt írtam meg az első "művemet" és azóta olykor-olykor ha elkap az ihlet, írok.

Ezt a verset egy lányról írtam, akinek átadtam volna, de mivel nem jöttek össze a dolgok, nem lett semmi a kapcsolatunkból, így megtartottam és a Ti véleményetekre volnék kíváncsi. Köszönöm előre is! 20/F

Zsuzscsunak

Tisztán látom üde szőkeséged

Az álmaim féltett karavánján

Édesded mosolyod, mi büszkeséged

Ölel át finoman, szívünk szánján.

Mindig e látomás dédelget engem

lefekvés előtt, Rád gondolván

Megannyi érzést keltve bennem

indít útnak egy velencei gondolán.

Másnap is élnek e csodaszép emlékek

álmok, találkozások, remények

melyek nem csupán ósdi kellékek

hanem vágytól fűtött érzelmek.

Mint eltévedt angyal úgy közeledtél

aznap a folyosón, szerény léptekkel

szívhez szóló hangon köszöntöttél

mely felért egy aranyos kis énekkel.

Elhajtva így az izgalmat mi

kínzott bennünket égetve

örülök, hogy volt mit mondani

és még nevetni is beleértve.

Hamar szétváltak útjaink s

annyi szó maradt kimondatlan

visszatértek egyszerű napjaink

csak én voltam oly hajthatatlan.

Szerencsére Rád találtam

Mentorunk alás segítségével

Örömömben még kiabáltam is

mint hibbant nő a férjével.

Azóta is csak-csak beszélgetünk

amint el tudjuk kapni egymást

Virtuálisan is szemezgetünk

És kóstolgatjuk Egymást.

Hamarosan eljő a várva várt alkalom

találkozásunk második felvonása

Sportolásban Te lehetsz bajnokom

Csak talizzunk azért mostanára.

A tali lenne a kulcs az új kezdetnek

mellyel fejlődne a kapcsolatunk

nem tudom, mi esne jól lelkednek

szerelmünk avagy barátságunk?