Miről szól Hugh Laurie: A balek című könyve?

Hugh Laurie története könyvben olyan, mint Guy Richie filmjei, A Ravasz, az Agy…, vagy éppen a Blöff. Vérbeli angol humor, csibészes gonosztevők. Nem túlzás azt állítani, hogy miközben azért mégiscsak egy feszültséggel teli, pergő, izgalmas krimit tart az olvasó a kezében, úgy érzi, a könyv mellé egy Monty–Python előadásra is jegyet váltott. Mert szinte nincs olyan bekezdés, amin ne nyerítene önfeledten. Laurie szarkasztikusan ironikus humora zseniális – ezek után érthető, honnan is merítette magának Dr. House karakterének legfőbb jegyeit.

London Review: „Repülővel utaztam Nápolyból Milánóba. Gyűlölök repülni, de Laurie könyve úgy lekötött, hogy észre sem vettem, amikor földet értünk. Szívből ajánlom mindazoknak, akik félnek a repüléstől és azoknak is, akik egyszerűen csak maradéktalanul jól akarják érezni magukat. Már várom a folytatást, és csak remélni tudom, hogy az elég hosszú lesz ahhoz, hogy egy tengerentúli úthoz is erőt adjon nekem.”

New York Times: „Megemelem a kalapom Lauire előtt! Igazi mestere az angol humornak, amit mi, amerikaiak sajnos legfeljebb csak könyvekből ismerünk. Ha ilyen jól ír, kíváncsi vagyok, igazi orvosnak is megállná-e a helyet? Ja, és ha film készül a könyvből, én ragaszkodom hozzá, hogy Thomas Langot csakis Hugh játssza!”

Los Angeles Chronicles: „Zseniális! Ha Laurie első könyve ilyen jó, milyenek lesznek a következők? Mert remélem, lesznek! Thomas Lang a legszerethetőbb balfék bérgyilkos, akinek a történetét valaha papírra vetették. Egyetlen bajom volt csupán a könyvvel: annyira élveztem, hogy villámgyorsan végeztem vele. Még, még, még!”

Laurie magáról és az írásról: „Sokkal jobban szeretek írni, mint színészkedni. Írás közben bármikor elnyújtózkodhatom a kanapén, majszolhatom a kedvenc csokim és lógázhatom a lábam is, ha akarom. Ellenben ha filmezek, lehet, hogy tizenötször is meg kell ismételnem ugyanazt az unalmas jelenetet. Hiába, mindig is a sekélyes örömök éltettek igazán.”

egy idézet, döntsd el mennyire élvezhető számodra a stílus :S:S:S

"aztán rám emelt egy szürke szempárt.

Azt mondom, egy szempárt. Na persze az ő szemére gondolok. Nem nyúlt be egy fiókba és vette ki onnan valaki másnak a szemét, hogy aztán rám emelhesse. A saját hatalmas, halványszürke szemével nézett rám. "

haha, vicces volt :S:S:S tele van ilyenekkel, nekem ez nagyon fárasztó

Szeretem az ilyen humort, de ez a könyv nagyon pocsék.

Rengeteg könyvet elolvastam már, és ez a legalja, pedig iszonyú ritka, ha nekem nem tetszik egy könyv.