Miért éljük bele magunkat ennyire egy könyvbe, holott tudjuk, hogy csak kitalált?

A "problémám" az, hogy nagyon belegabalyodtam egy párosba, akik már soha nem jöhetnek össze. (Aki ismeri, annak: az Éhezők Viadalából Haymitch-ről és Maysilee-ről van szó.)

A trilógiát tavaly karácsonyra kaptam, szóval egy éve ilyenkor olvashattam el őket. A páros nem igazán kötött le, pedig még ezt a videót is láttam: http://www.youtube.com/watch?v=7mUjssn86h4 (Az ötvenedik Éhezők Viadalát dolgozza fel, szóval spoileres lehet.) Szóval a dolog pihent egy évet.

Aztán a héten újra kezdtem a köteteket, és valahogy megint belebotlottam a videóba. Aztán elkezdtem nézegetni a párosról zenés videókat, és teljesen beléjük szerettem, de itt a probléma. A lány már a történetünk legelején halott volt vagy huszonnégy éve, és látjuk, hogy a fiú már felnőtt férfi, és hogy mi lett vele.

De én annyira szomorú vagyok... Elkezdtem fanfiction-öket olvasni arról, hogy mi történhetett közöttük az arénában (mivel ők nem főszereplők, a történetüket pár oldalban lerendezték, és nem részletezték a dolgot, ja, és amúgy soha nem említették, hogy romantikus szálak is fűzték volna őket egymáshoz), de egyik sem elégít ki. Már-már azon gondolkodom, hogy én magam írok erről egy fanfiction-t, pedig azt gondoltam, hogy már soha nem fog elkapni a késztetés, hogy a saját történeteimen kívül mást is írjak. Az a korszakom lejért három-négy éve.

De egyszerűen nem tudok leállni. Folyton erre gondolok, azon kapom magam, hogy már zenéket gyűjtök a fic-hez, képeket nézegetek, és több oldalnyi infót kijegyzeteltem a könyvekből a vázlatfüzetembe. Ez még jó is lenne, de mindeközben olyan szomorú vagyok, mert tudom, hogy a lány meghal. Olvastam róluk egy történetet, ahol a lány életben maradt, de mégsem lettem tőle boldog, mert tudtam, hogy a könyvekben nem így van.

Szóval itt a kérdés: a könyv és a fanfiction is csak

kitalált, akkor az előbbinek szerintetek miért van nagyobb hatása? Mert az az eredeti? Az első? Szerintetek, ha megírnám azt a fanfiction-t, kicsit megnyugodnék? Mert úgy érzem, ha megírnám, akkor is érezném azt az űrt, hogy hiába írtam meg, mert akkor sem tudhatom, hogy igazából mi történt...

Jaj, az íróknak nagy hatalmuk van az olvasóikon.

És még egy aprócska kérdés, annak, aki végig tudta olvasni ezeket a szenvedő sorokat, és ismeri az Éhezők Viadalát: ti elolvasnátok egy olyan fanfictiont, ami Haymitch viadalát meséli el?

Na, jó, asszem itt tényleg leállok.

Előre is köszi a válaszokat, mindenkit felpontozok =)