Regényeket írok, és egy barátom szerint ki lehetne őket adni. De hogyan?

14.-nek írok

Igen, ez komoly. Amikor a szüleim elváltak annyira depis voltam, hogy olyan történeteket írtam, amilyen helyzetben nagyon szerettem volna lenni. Kicsit irigyeltem azokat az embereket, akik mindig azt mondták, "hogy mindjárt otthon lesz apa..." ezért valami olyan tevékenységet kerestem, aminek köszönhetően jobban éreztem magam. A legtöbb történetem korombelieknek van, de írtam már felnőtteknek is könyveket. (Homoktorony, Ha itt lennék, A halál három napja, Miért pont én?)

De írtam kisebbeknek való könyveket (Ezüstpatak, Lovastábor nyolc napban, Lepkék szárnyán egekig, Az aranyszem)

És a korombelieknek is szántam könyveket(Belső én, Lélektükör, Álom lóháton, A hallatott hang, Színkavalkád)

És most írok egy felnőtt könyvet, ami egy fiatal lányról szól, aki elköltözik Kanadából New york-ba. Egyik nap arra megy haza, hogy a lakótársát, és egyben a legjobb barátját, megölik. A rendőrség bizonyíték hiányában lezárja az ügyet, és mivel nem számíthat rájuk, ő maga kezd nyomozni.(ezzel persze veszélybe is sodorja magát) Viszont a reményt nem adja fel, csak az a gond, hogy bosszúvágy hajtja. És még csak itt kezdődnek a gondok. (a címe: Bosszú vagy remény)

Ha valakit érdekel valamelyik könyv, akkor leírom neki a tartalmát priviben.