Mi a valódi neve J. R. Wardnak?

Shan SA

John SACK

Françoise SAGAN

Nick SAGAN

Lilith SAINTCROW

SALAMON Pál

SALINGER Richárd

SÁNTHA Attila

Betty SCHIMMEL

Bernhard SCHLINK

André SCHWARZ-BART

Paul SCOTT

Asne SEIERSTAD

Rafael SELIGMANN

SERRANO CADENA Rosso José

Meir SHALEV

Mary SHELLEY

Carol SHIELDS

Javier SIERRA

Scott SIGLER

Daniel SILVA

Israel Joshua SINGER

Karin SLAUGHTER

Ahdaf SOUEIF

Art SPIEGELMAN

Andreas STAÏKOS

Lisa ST. AUBIN DE TERÁN

Chris STEWART

Bram STOKER

SUBA Mari

Plum SYKES

SZABÓ Illés

SZÁLINGER Balázs

SZÉCSI Noémi

SZÉP Ernő

SZILÁGYI CS. Tibor

SZŐCS Géza

SZŐCS Géza és FARKAS WELLMANN Endre

TAKAMI Kósun

Gay TALESE

Quentin TARANTINO

Edith TEMPLETON

TESLÁR Ákos

Ronda THOMPSON

Werner THUSWALDNER

TISZA Kata

Tatyjana TOLSZTAJA

Giuseppe TOMASI DI LAMPEDUSA

TÓTISZ András

TÖRÖK Rezső

Szu TUNG

Sarah TURNBULL

Mark TWAIN

Anne TYLER

Malika UFKIR

UNGVÁRI Tamás

Miloš URBAN

VÁGVÖLGYI B. András

VASZARY János

VATANABE Junicsi

VEREBES István

Michal VIEWEGH

Simona VINCI

Cecily von ZIEGESAR

Michael WALLNER

J.R. WARD

Fran WARDE

Sarah WATERS

Jason WEBSTER

Diane WEI LIANG

Eric WEINER

Alison WEIR

Ellen WEISS

H. G. WELLS

Rebecca WELLS

Verena WERMUTH

Edith WHARTON

Elie WIESEL

Oscar WILDE

Marilyn WISBEY

Fan WU

A.B. YEHOSHUA

Barry YOURGRAU

Moon Unit ZAPPA

ZILAHY Lajos

Émile ZOLA

A-CS D-I J-L M-R S-Z

Shan SA

Shan Sa 1972-ben született, Pekingben. A Tiennanmen téri eseményeket követően 1990-ben Párizsba költözött, azóta franciául ír. A Párizsi Katolikus Intézetben tanult, majd 1994 és 1996 között Balthus festőnél dolgozott. 1997-ben Porte de la Paix céleste című művéért megkapta az Első Regényért járó Goncourt ösztöndíjat.

A gójátékos 2001-ben a gimnazisták Goncourt-díját nyerte.

John SACK

John Sack 1930 március 24-én New York-ban született. Már 15 évesen belekóstolt az újságírásba, amikor egy new-yorki cserkészújság, a Mamaroneck Daily Times csapatában dolgozott. 1951-ben a Harvard Egyetemen baccalaureátusi fokozatot szerzett. 55 évig dolgozott újságíróként különböző lapoknak (Harper’s, The Atlantic és a The New Yorker, Esquire) Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Afrikában és Ázsiában. John Sack az irodalmi újságírás atyja, koreai, vietnami, iraki, jugoszláv és afganisztáni haditudósító. A hatvanas években íróként, producerként valamint a CBS News különleges tudósítójaként dolgozott és a CBS madridi irodavezetője volt. Eközben a Columbia Egyetemen diplomát szerzett. Tíz tényirodalmi könyvet írt (M, New York 1967, Dragonhead, magyarul: Sárkányfőnök Ulpius-ház Könyvkiadó, 2003, An Eye for an Eye, New York, 1993) An Eye for an Eye című tényirodalmi műve nagy vitát kavart, mivel Sack könyvében azt írta, hogy a II. Világháború végén zsidó Holocaust túlélők ezrei több, mint 1200 koncentrációs tábort vezettek, ahol német civileket kínoztak és öltek meg. Sack maga is zsidó származású volt. 2004 március 27-én egy myelodysplasia transzplantáció szövődményeként, csontvelőrákban San Francisco-ban hunyt el.

Françoise SAGAN

Francia regény- és drámaírónő. Eredeti neve Francoise Quoirez. 1935. június 21-én született a délnyugat-franciaországi Carjac-ban, nagypolgári családban. Apja gyáros volt. Sagan gyermek- és ifjúkorát Párizsban töltötte, magántanuló volt. Már tizenhat éves korában irodalmat hallgatott a Sorbonne-on, de tanulmányait nem fejezte be. Elsősorban Gide, Camus, Sartre, Rimbaud és Proust voltak rá nagy hatással. Írói tehetségére rendkívül hamar fény derült, már tizenhét évesen megírta világhírű regényét, a Jó reggelt, búbánatot. Ennek kéziratát egy évvel később, 1954-ben küldte el egy kiadónak, mely nem habozott megjelentetni. A regény négy hét alatt bestseller lett, ráadásul a kritikusok díját is elnyerte. A regényt huszonkét nyelvre fordították le, és világhírnevet hozott az írónőnek. A tizenkilenc éves Sagan egyik pillanatról a másikra a fotósok és újságírók kereszttűzében találta magát, igazi sztár lett. 1955-ben New York-ba utazott. Amerikában is rajongással fogadták, Sagan a pezsgő irodalmi élet közepében találta magát. Megismerkedett angol fordítójával, Truman Capote-val, és barátságot kötött Tennessee Williamsszel, akinek híres drámáját, Az ifjúság kék madarát ő fordította franciára. 1956-ban jelent meg következő regénye, az Enyhe kis mosoly. Sagan ebben az időben kiélvezte a siker ízét, nagyvilági életet élt, szerette a jó autókat és a híres Cote d'Azur-i partikra járt. 1957-ben Sagan súlyos autóbalesetet szenvedett, melynek következtében több hétre mozgásképtelenné vált. Erről a csapásról egy 1964-es önvallomásban számolt be. Következő regényei, az Egy hét, egy év (1957), a Szereti Ön Brahmsot? (1959), a Csodálatos felhők (1961), 1963-tól pedig színdarabokat is írt, melyek folyamatosan a párizsi színházak repertoárján vannak. Hatvankilenc éves korában hunyt el, a franciaországi Honfleur kórházában, tüdőembóliában.

Nick SAGAN

Nick Sagan az Idlewild szerzője a kimagasló jelentőségű csillagász, Carl Sagan fia, az amerikai science fiction új, tehetséges képviselője, nem utolsósorban pedig az emberiség hivatalos csillagközi hírvivője: az 1977-ben fellőtt Voyager I. űrszonda (a Naprendszer külső térségei felé haladó, mindezidáig a Földtől legtávolabb jutó emberkéz alkotta eszköz) fedélzetén elhelyezett adathordozó lemezen ugyanis az ő hangja hallható, amint bolygónk gyermekeinek nevében üdvözli az intergalaktikus üzenet lehallgatóit. Nick Sagan summa cum laude végzett az UCLA filmakadémiáján, az elmúlt évtizedben hollywoodi forgatókönyveket, számítógépes játékokat írt, közreműködött számos tévésorozat elkészítésében, sok egyéb munka mellett a nevéhez fűződik például jó néhány Star Trek-epizód is. Az Idlewild az első regénye.

Lilith SAINTCROW

Lilith Saintcrow Új Mexikóban született. Az amerikai légierőben szolgált szülők gyermekeként kiskorától a világot járta. Tízéves korától ír. Paranormális romantikus regények szerzője. Lili Vancouver-ben él férjével és három gyermekével.

SALAMON Pál

Salamon Pál tartásos, méltóságot sugárzó ember. Ezt azért kell mindenekelőtt rögzíteni vele kapcsolatban, mert A Sorel ház című világhírű bestsellerének is ilyenek a férfi hősei. Nem véletlenül, mert mint ki fog derülni, a regény alapvetően életrajzi indíttatású. S manapság, amikor életünkből kiveszni látszanak a példaértékű magatartásminták, amikor a legkülönfélébb okokból szinte naponta ugrasztanak minket a másikkal össze, hihetetlen az igény a közelmúlt magyar történelméből felmutatható, nem megosztó, hanem a minden emberben a jót és szépet kereső indíttatás iránt. A Sorel ház három generációjának hősei a XX. század embertelen történéseiben is megtalálták az emberit, a maradandót. A Kárpátok gyönyörű hegyeiből kiinduló, Buchenwaldon át vezető útjukon mindig megtartották hitüket az emberi lét értelmében. Salamon Pál regényes életútja során a hetvenes években hagyta el Magyarországot, hogy aztán a kilencvenes években műveivel térjen vissza.

- Hol született?

- Budapesten, azon belül is a VII. kerületben, az úgynevezett "Csikágóban". Elég viharos gyerekkorom volt, mert az iskolába többségében jómódú gyerekek jártak, a mi családunkról pedig ez nem volt elmondható. Ezért az első négy elemi után nem gimnáziumba, hanem a Hernád utcai polgáriba kerültem. Szóval, nem bíborban születtem, de az eredményét tekintve ez tulajdonképpen jó is volt. Én ugyanis nem hiszek a bíborban születettekben, mert az a tapasztalatom, hogy az embernek ki kell próbálnia, meg kell ismernie magát. Ha viszont valaki végig a napos oldalon jár, akkor - képletesen szólva - szép aranybarnára lesül ugyan, de nem ismeri meg, mi van a másik, az árnyékos oldalon, hogy milyen sápadtnak lenni.

- A Sorel ház-nak vannak az önéletrajzi vonatkozásai?

- Sokan kérdeznek rá a regény úgynevezett valóságalapjára. A könyv Sorel Mihály és a svéd király találkozójával kezdődik. S az én apám valóban találkozott V. Gusztávval. A svéd szanatórium is igaz, Lulu is igaz, gyönyörűséges nő volt, aki az apámért idejött Magyarországra. Ahogy a regénybeli Sorel Mihályt, apámat is deportálták, Buchenwald foglya volt. Legendák születtek ott róla, amit a visszatért foglyok meséltek el. Életének ezt a vonatkozását a Menyegző-ben írom meg, ahol Tanár úr néven szerepel. Apámról tudni kell, hogy ő sem bíborban született, nagyon keményen dolgozott, az István út 55. szám alatti festéküzlet és tüzelő lerakatban volt kereskedősegéd. Előfordult, hogy zárás után a hátán vitte ki a szenet meg a fát a megrendelőknek. A munka komolyan megedzette, s talán ennek is köszönhetően a koncentrációs táborban nem tört meg. Reggelente korábban kelt, mint a többiek, kiment a hóba, hideg vízben megmosdott, kivitte a szalmazsákot is szellőztetni, tetvetleníteni. Mert a nehézségeken az ember vagy felülkerekedik, vagy megtörik. Apám nem tört meg, pedig 32 kiló volt a fölszabaduláskor, amikor néhány más túlélő fogollyal együtt Svédországba vitték egy szanatóriumba. Itt egy kicsit összeszedte magát, és elment egy előkelő étterembe mosogatónak. Ez is szerepel a Sorel ház-ban. Hogy hogyan került V. Gusztáv kihallgatására? Úgy, hogy jól tudott franciául, mivel 1935-ben Franciaországban dolgozott a Renault-gyárban, autófényezőként. Volt neki ugyanis két világszép nővére, Eszter és Berta, akik mind a ketten Franciaországba mentek férjhez. Az egyik egy igen híres festőhöz, Díner Dénes Rudolfhoz, a másik pedig a Nemzetközi Eszperantó Szövetség egyik vezető funkcionáriusához. Mivel tehát apám tudott franciául, a magyar származású foglyok megbízták hazatérésük megszervezésével. S akkor apám a telefonkönyvben lévő szám alapján egy utcai telefonfülkéből fölhívta a svéd királyi palotát, és kihallgatást kért a királytól. A király fogadta is, és egy katonai repülőgépet bocsátott a rendelkezésükre. Így térhetett haza '46 őszén.

- És Önnel mi történt a háború alatt?

- Ezt a Menyegző című könyvemben írtam meg. Miután apámat elvitték, anyámat pedig egy menetoszlopba tették, és elindították Mosonmagyaróvárra, egyedül maradtam. A zsidóházból, a Százszorszép utca 14-ből az Óbudai Téglagyárba vittek, ahol három napig étlen-szomjan ültem a padláson. Három nap után aztán lezavartak a gyárudvarra, és elhatároztam, hogy megszököm. Észrevettem, a téglagyár tele van törött téglákkal, ezekből lépcsőt építettem, és arra fölmászva tudtam átjutni a kerítésen. Budapesten kezdtem bujkálni, minden éjjel másutt aludtam. Az Almássy téren egy nagyon aranyos lány szedett össze, egy házmester lánya, ott töltöttem náluk pár éjszakát. Utána a Nagybecskerek utcába kerültem, majd Zuglóban, a Pallas Athene Nyomda nyugalmazott igazgatója fogadott be éjszakára. A felszabadulás a Nagyfuvaros utcában ért. Közben anyám is megszökött Mosonmagyaróvárról, visszajött Budapestre, és itt találkoztunk. Anyám régi vágya volt, hogy gimnáziumba kerüljek, ez 45-ben meg is történt. Tudni kell, hogy nagyon csacska gyerek voltam akkoriban, 14 éves koromig két könyvet, ha olvastam. Az egyik a Magyar feltalálók című volt, a másik a Gróf Monte Christo. Meg belenéztem a Bibliába. Ennyi. Igazából 15 éves koromban kezdtem olvasni, akkor sem tudatosan, inkább csak valamiféle ösztöntől hajtva. Engem a gimnázium sem különösebben érdekelt, mert ahogy a Menyegző-ben írom, bár az órák nagyon magas színvonalúak voltak, de az iskolában igazából semmi nyomát nem láttam annak, ami történt, még a történelem órákon sem hallottam arról, amit tegnap, tegnapelőtt átéltem.

Ebben az időben kezdtem el sportolni, ökölvívni, mert valahogy mindig úgy éreztem, hogy az élet minden vonatkozásában, tehát fizikailag is erősnek kell lenni. Ezt is apámtól tanultam, hogy nem jó a kényeztetés, nem jó az önkényeztetés, nem jó az önsajnálat, az életet keményen kell focizni, mert kemény. Lehet, hogy ezért is, először katonatiszt akartam lenni, de valami miatt nem vettek fel. Aztán jelentkeztem a Közgazdasági Egyetemre, ahova be is kerültem, csak ott meg elég magányosnak éreztem magam. Talán ennek is a következménye, hogy gyorsan megnősültem. Ültem az egyetemen, amikor egy lány a hátam mögül megbökött, és kérte, nézzem meg az óráját, mert megállt. Elkezdtünk járni, és '50-ben, a második évfolyamon már össze is házasodtunk, 1951-ben pedig megszületett az első fiunk. Ponizsil Magdának hívták, a papája kőműves mester volt. Tizenhét évig éltünk együtt.

Miután elvégeztem az egyetemet, a Földművelésügyi Minisztériumba kerültem. Elég unalmas munka volt, ezért mindig vittem magammal egy könyvet, amit betettem a fiókomba, és amikor egyedül voltam a szobában, olvastam. Amikor bejöttek, betoltam a fiókot. Pár hónap után aztán eljöttem onnan. Hallottam, hogy a Ganz Mávag üzemi újságjánál el lehet helyezkedni. Fel is vettek mindjárt, és jó két évig üzemi újságíróként dolgoztam. Írtam ott egy portrét egy Beliczki nevű kovácsról, ami valahogy az akkori Népszabadság főszerkesztőjének a kezébe került, és annyira megtetszett neki, hogy meghívott az újságjához. A Szabad Népnél, később a Népszabadságnál egészen 1964 májusáig dolgoztam. Közben 1960-ban kiküldtek Németországba tudósítónak, ami nem igazán ment nekem, úgyhogy idő előtt visszajöttünk. Ekkor kértem, hogy küldjenek inkább vidékre tudósítónak. Ki is neveztek Hajdú-Bihar megyei tudósítónak, Debrecenben, a Bika Szállóban laktam egy kis szobában. Ez tetszett is nekem, mert nem nagyon kellett politizálni, inkább régi mesterségekről, mézeskalács-készítőkről írtam. Ott ismerkedtem meg a mostani feleségemmel, Cserhalmi Annával, Cserhalmi György színész testvérével. Az édesanyja Varga Magda meg ott volt a színházban operaénekesnő. Ezzel együtt kaptam egy-két olyan politikai-jellegű feladatot is, ami nem tetszett, ezért fogtam magam, bementem az akkori főszerkesztőhöz, Komócsin Zoltánhoz, a kis fekete Népszabadság-igazolványomat letettem az asztalra, és azt mondtam: "Komócsin elvtárs, köszönöm a bizalmat, én nem akarok itt dolgozni". Ez elég páratlan dolog volt akkoriban, mert a Népszabadságba bekerülni akartak az emberek, nem pedig kikerülni onnan. Sokan figyelmeztettek arra is, hogy aki a Népszabadságot otthagyja, azt más újsághoz nem igen veszik föl. De mint a vészhelyzetekben általában, most is szerencsém volt. 1964 májusában, aznap este, hogy otthagytam a Népszabadságot, a Majakovszkij utca 67. szám alatti lakásomban csöngött a telefon, Bognár Karcsi telefonált, és mondta, hogy "hallottam Palikám, megőrültél, és eljöttél a Népszabadságtól". Jól ismert, együtt dolgoztunk a lapnál, amíg ki nem tették. Mondta, hogy egy új újság, a Tükör főszerkesztője lett, másnap menjek is be. Így aztán a Tükör című képes lapnál dolgoztam egy évig. De akkorra már több elbeszélésem is megjelent az Új Írásban, például A temetés után című is, amit elolvasott a Nemzeti Színház főrendezője, Marton Endre, és fölhívott telefonon, hogy írjak belőle darabot. Ennek Magadra kiálts lett a címe, és nagy meglepetésemre be is mutatták. Szép, tisztességes darab volt, de nem igazán jó. Aztán írtam egy másik darabot, amit most is játszanak Magyarországon, Méz a kés hegyén a címe. Ezt viszont akkoriban még nem mutatták be, mert Nagy Péter és XII. Károly svéd király küzdelméről szólt, és rájöttek, hogy Nagy Péter tulajdonképpen Sztálin. Ezzel kezdődött az én elidegenedésem attól a szocializmustól, amiben a fasizmus után az ország lakosságának többségével együtt oly nagyon bíztam.

- Pedig látszatra sikeres értelmiségi pályát futott be.

- Ezzel együtt a szocializmustól való elidegenedésemnek több stációját is fel tudnám sorolni. Volt például egy érdekes epizód az életemben, éppen Csehszlovákia 68-as megszállása alatt. Latinovits Zoli üzent nekem a feleségemmel, hogy írjak egy nyitó darabot, mert meg akarta szerezni a 25. Színházat, amit később Gyurkó László kapott meg helyette. Írtam is egy darabot, nagyon jól sikerült, akkor Az állomás, ma A vonaton a címe. Odaadtam ezt a darabot Zolinak, neki is, Ruttkai Évának is nagyon tetszett. Élt akkoriban egy Pándy Pál nevű irodalmár, aki Aczél György irodalmi megbízottja volt. Aczél György Pándy Pál lakására jött el, hogy megbeszéljük ezt a színház dolgot. Anna, a feleségem is ott volt, aki semmit nem ért a politikához. Amíg Latinovits Zolira vártunk megkérdezte, hogy Aczél úr, mit is csinálunk mi valójában Prágában? Ettől nagyon kínos lett a hangulat, különösen, hogy Zoli sem érkezett meg. Mint kiderült, a Fészekben volt, és berúgott. Úgyhogy Aczél György fölállt, elindult kifelé, és még visszaszólt az előszobából, hogy "látja, ilyenek maguk".

Ezzel be is fejeződött az a kísérlet, hogy Zoli színházat kapjon. Sok ilyen és ehhez hasonló történet hatására '70-ben írtam egy cetlit Illés Lajosnak, az Írószövetség párttitkárának, az Új Írás főszerkesztőjének, hogy kilépek a pártból. Erre fölhívott Illés Lajoska, aki remélem, ma is él, és mondta, hogy a pártból nem lehet csak így, egy sajtpapírral kilépni, indokoljam részletesen az okokat. 1970 karácsonyán írtam is egy négy és fél oldalas memorandumot, arról, miért lépek ki a pártból. Most is szerencsém volt, mert ezt követően sem maradtam megélhetés nélkül, megkeresett ugyanis a Cirkusz vállalat igazgatója, és ott lettem dramaturg. A porond címmel írtam egy darabot, amit soha nem engedtek bemutatni. Ekkor már együtt dolgoztunk Fehér Gyurival és Edelényi Jancsival, főiskolai vizsgafilmeket csináltunk, többek között A szerelő-t is, ami a magyar Államvédelmi Hatóságról szólt, és amit szintén nem mutattak be soha. Aztán Jancsit és Gyurit kiküldték dolgozni Olaszországba, Franciaországba, és forgatókönyv-szakértőként én is velük mehettem. Genfben találkoztunk a Neue Züricher Zeitung újságírónőjével, aki interjút készített velem. Ebben elmondtam, hogy nagyon bíztam a szocializmusban, de abból, ami eddig megvalósult belőle, azt a következtetést vontam le, hogy ezért a rendszerért nemhogy meghalni, de élni sem érdemes. Ezzel megpecsételődött a sorsom, el kellett mennem az országból. Annával együtt távoztunk, pár órával később követett minket Edelényi János is, akivel Bécsben találkoztunk. Nem volt könnyű a helyzet, se pénzünk, se kapcsolataink. Szerencsére én még Magyarországon megismerkedtem Lord … lányával, Lindsay Stuarttal, akinek a mamája egy híres költőnő, Pamela Hersford Johnson volt. Lindsaynek nagyon tetszett a Méz a kés hegyén című darabom, amit közösen fordítottunk le angolra. Neki volt egy amerikai ügynök barátja, Robert Lance, akivel Bécsben, az Imperial Szállóban találkoztunk is. Tetszettek neki a darabjaim, már szerzett is Amerikába letelepedési engedélyt, sőt, szerzett egy amerikai írót is, aki majd amerikai ízlésre átírja a darabjaimat. De ekkor már az izraeli követség is megtudta egy újsághírből, hogy ott vagyok, és meghívtak egy háromhetes látogatásra Izraelbe. És ott maradtunk, Izraelben. Egyébként is úgy éreztem, hogy még nem való nekem Amerika, még nem értem meg rá igazán. Aztán persze kijutottam Amerikába, és A tékozló apa címmel filmet is készítettünk ott. Michael York és Liv Ulmann játszottak benne, Zsigmond Vilmos volt a rendezője. Nem volt igazán jó film, éreztem, hogy kéne egy jobbat írni. Ne filmet írj, hanem egy nagyregényt, mondta Edelényi János, és '92. november 22-én le is ültem, hogy tulajdonképpen mostanáig, 2002. márciusáig föl se álljak. '92. november 22-étől '94. április 16-ig írtam a Sorel ház-at, aztán a folytatását, a Sorsolvasó-t, utána rögtön jött az Ábrahám, majd a Menyegző, s most A latorképző, amin jelenleg is dolgozom. A Sorel ház azóta megjelent németül és héberül is. A Sorsolvasó még csak németül olvasható, júniusban a könyvhétre jelenik meg magyarul az Ulpius-ház kiadásában.

- Ahogy élete történetét hallgatom, feltűnő, hogy nehéz pillanataiban mindig volt egy nő, akire számíthatott.

- Valóban, én tulajdonképpen mindig a nőkben bíztam. Mert a nők ennek a nagyon is búbánatos fajtának, amit homo sapiensnek neveznek, a jobbik fele. A nők az emberiség értékesebb része, a nők bizonyos értelemben zsidó sorsúak.

- Ezt hogy érti?

- Úgy, hogy elnyomottak. Ezért érzékenyebbek, érzelmi értelemben tehetségesebbek, béketűrőbbek. A férfiak ötlik ki és szervezik meg a konfliktusokat, háborúkat, mert a férfiak a hatalom, a nők viszont a megpróbáltatás emberei. S bár velem kapcsolatban voltak olyan híresztelések, mintha én valamiféle Don Juan lennék, ebből semmi nem igaz. Mindössze arról van szó, hogy a nők megérzik, én tényleg komolyan veszem és kedvelem őket, mint nembeli lényeket, akiket emberi értelemben tehetségesebbnek tartok. A férfiak sokkal felszínesebbek, a nők az okosabbak, ők a békecsinálók, ami már csak azért is nagyon fontos, mert az emberiség történelme legkeserűbb korszakába lépett, és elkezdte önmaga ellen indított háborúját. Ezért a nőkre sokkal nagyobb szükség van, már csak a természeti szerepük miatt is. A nőktől én mindig bizalmat, érdeklődést, őszinte érdeklődést kaptam, ami válasz volt az én őszinte érdeklődésemre. Nagyon sokat tanultam tőlük, a béketűrésüket, a csendességüket, a türelmüket, a megértésüket. Solohovnak volt egy nagyon szép novellája egy doni bányászról, aki fizetésosztás után bepiált, hazament és rosszkedvében megverte Maruszját, a feleségét. Mire Maruszja szépen befektette az ágyba. Másnap reggel Vászja felébredt, sírva fakadt, leborult Maruszja előtt, és megtépte magát, hogy micsoda mocsok egy szemét ő, nem elég, hogy részegen jött haza, még meg is verte a feleségét. Mire Maruszja: miről beszélsz? Te nem vertél meg engem, hanem fáradt voltál, hazajöttél, és én lefektettelek. Ez a nő. Ezt egy férfi nem tudja megcsinálni.

- Sok nő volt az életében? Milyen alapon választott vagy választották Önt?

- Pontosan az előbbi alapon. Hogy a nők megérezték, én nem használni, nem kihasználni akarom őket. Cserébe mindig számíthattam rájuk. Például hogy a munkámhoz meglegyen a minimálisan szükséges jó környezetem, hogy dolgozhassak. S mindenféle érzelmi vagy fizikai ellenszolgáltatás nélkül. Mert érdekelte őket, amit csinálok, és értékelték azt. A nők összehasonlíthatatlanul önzetlenebbek, mint a férfiak. Egy szerelmi kapcsolatba is önzetlenül mennek bele, abban a konkrét biológiai értelemben is, hogy aztán ők vajúdnak a következmények miatt. A férfiak pedig, ha éppen olyan a kedvük, bemennek a kórházba drukkolni. Hát ezért értékelem én olyan magasra a női nemet.

Vándor Ágnes

Forrás: Elite Magazin, 2002. május

SALINGER Richárd

Salinger Richárd 1975. február 10-én született Budapesten. Az elemitől az érettségiig hat különböző általános iskolába és két középiskolába járt. Soha nem volt jó tanuló, de szerencséjére csak egy iskolából távolították el. Érettségi után sokáig nem vették fel semmilyen felsőoktatási intézménybe, így dolgozott teherautó sofőrként, másodállásban pedig statisztált a Vígszínházban. Kaszkadőrnek is alkalmazták néhány filmben, majd kisebb nagyobb megszakításokkal több mint egy évet dolgozott külföldön. Mosogató és leszedő fiúként kezdte, aztán felküzdötte magát fagylaltárusnak, hentes is volt néhány hónapig. A tehénpásztori és gyapotszedő állásokkal már nehezebben birkózott meg, viszont nagyon megkedvelte a szállodatakarító és vidámparki gépkezelő posztot.

1997-ben aztán felvették fel az ELTE magyar nyelv és irodalom szakára. Az egyetem mellett újságíróként, majd reklámszöveg íróként dolgozott. Első színdarabját A stég címmel 1998-ban mutatták be az Egyetemi Színpadon. Egy évre rá jött Az írás című második darab, mind a kettő Salinger rendezésében. A stég 2000-ben a Merlin színházba került, ott már Ungvári Dávid rendezte. Az írást 2005-ben a Temesvári Csiki Gergely Nemzeti Színházban maga a szerző rendezte meg újra.

2002-ben jelent meg az Ulpius-ház kiadónál első regénye, Apám beájulna címmel. A könyv óriási siker volt, közel húszezer példányban kelt el. Még ugyanebben az évben a Megafilm megrendelte tőle a regény forgatókönyv változatát, amiből 2003-ra Sas Tamás rendezésében film készült.

2004-ben diplomázott, közben több forgatókönyvet írt külföldi és magyar bérmunkában. A Viszkis címűt nagy valószínűséggel előbb-utóbb láthatjuk az itthoni mozikban.

A szerelem könyvei című második regényén Salinger két évig dolgozott.

SÁNTHA Attila

SÁNTHA Attila (SÁNTHA Attila Barna)

Születési hely, idő: 1968. március 5., Kézdivásárhely

Érettségi a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium matematika-fizika szakán (1986)

Katonai szolgálat 1986 és 1988 között

Címek

Ph.D. 1996-99, a szegedi József Attila Tudományegyetem irodalomelmélet szakán, szakterület a populáris irodalom elmélete

M.A. 1996, szocio-etno-lingvisztikából a Babes-Bolyai Egyetem Bölcsészkarán

B.A. 1995, a Babes-Bolyai Egyetem Bölcsészkarán , magyar-angol szak

Irodalmi dolgok

1985 óta versei, kritikái, elméleti írásai jelentek meg az erdélyi, valamint kárpát-medencei irodalmi lapokban (Helikon, Látó, Korunk, Előretolt Helyőrség, Székelyföld, Alföld, Tiszatáj, Magyar Napló, Pompeji, Symposion stb.), román lapokban (Contrapunct, Dilema, ArtPanorama stb.), albán, angol folyóiratokban

1992-1994 között: a kolozsvári ECHINOX kulturális diáklap magyar oldalainak szerkesztője

1994 decemberétől: az Előretolt Helyőrség c. irodalmi lap alapítója és felelős szerkesztője, az Előretolt Helyőrség Könyvek sorozat szerkesztője

2000 októberétől a Transindex.ro internetes újság Székely - magyar szótár témájának vezetője

2002. február 9-ikétől az Erdélyi Magyar Írók Ligájának alapító tagja, ügyvezetője

Kötetei

Münchhausen báró csodálatos versei, Erdélyi Híradó Kiadó (Előretolt Helyőrség Könyvek), Kolozsvár, 1995,

Az ír úr, Erdélyi Híradó Kiadó,1999.

Antológiák

Fagyöngy 1993,94,95,96,97,98

BESTiarium - négy erdélyi román és négy erdélyi magyar költő, kétnyelvű kiadás, Árkosi Kulturális Központ, 1997

A szerző neve - irodalomelméleti tanulmányok, deKONferencia-sorozat, Ictus Kiadó, Szeged, 1998

Az olvasó - az olvasás, irodalomelméleti tanulmányok, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 1999.

Babel.ro - romániai kisebbségi költők antológiája, nyolcnyelvű kiadás, 2001

Erdélyi Szép Szó 2000, 2001, 2002

Verseit románra, angolra, albánra fordították.

Díjak

1996: A Magyar Írószövetség Sziveri János-díja

1997: a Kolozsvári Írók Szövetségének Díja

Betty SCHIMMEL

Betty Schimmel 1929-ben magyar zsidó polgárcsalád gyermekeként Ungváron, egy kis csehszlovák faluban született.

A második világháború idején tizenéves Betty Schimmel élete történetét, a magyarországi holokauszt szubjektív eseménykrónikáját írta meg Szerelem a halál árnyékában című könyvében. Betty a rockland megyei Hadassah szervezet elnöke volt, New Yorkban pedig a B'nai B'rith (héber nyelven: a Szövetség Fiai) ma az egyik legbefolyásosabb nemzetközi zsidó szervezet aktivistájaként dolgozott.

Jelenleg a Holocaust túlélők Egyesületének munkájában vesz részt. Egy utazási iroda és egy kézimunka üzlet alapítója és tulajdonosa. Betty Phoenix-ben (Arizona) él családjával.

Bernhard SCHLINK

Bernhard Schlink 1944 július 6-án Großdornberg-ben (Németország) született. A Berlini Humboldt Egyetem jog és filozófia professzora, bíró. Tanított Freiburgban, Bonnban és Frankfurtban, valamint rendszeresen tanít a new yorki Benjamin N. Cardozo School of Law-ban. 1989-ben Die gordische Schleife című detektívregénye a Glauser Prize győztese volt. Az önéletrajzi ihletésű A felolvasó - amely 1997-ben a Hans Fallada Prize-t 1998-ban pedig a The Fisk Fiction Prize-t nyerte el - Németországban és az Egyesült Államokban egyaránt bestseller lett. A könyvet 35 nyelvre fordították le. Jelenleg Bonnban és Berlinben él.

Bibliográfia

1987 Selbs Justiz

1988 Die gordische Schleife

1992 Selbs Betrug

1995 Der Vorleser (magyarul: A felolvasó)

2000 Liebesfluchten

2001 Selbs Mord

2006 Die Heimkehr (magyarul: Hazatérés)

André SCHWARZ-BART

1928. május 23-án Franciaországban, Metz városában született. Szülei lengyel zsidók, akik 1924-ben költöztek Franciaországba, majd 1941-ben a nácik deportálták és megölték őket. André ezután a Résistance (Ellenállás) aktivistája lett. Munkásként dolgozott, majd szociológiát tanult a Sorbonne-on. Az Igazak ivadékát a második világháború utáni időszak egyik legnagyobb irodalmi műveként tartják számon, amely elnyerte a neves Goncourt-díjat. A könyvet húsz nyelvre fordították le.

Paul SCOTT

Asne SEIERSTAD

Åsne Seierstad számos nemzetközi újságírói-díj nyertese. Háborús tudósítóként tevékenykedett Csecsenföldön, a délszláv háborúkban, Afganisztánban és Irakban. Norvégiában él, öt nyelven beszél folyékonyan. A kabuli könyvárus című regényét közel húsz nyelvre fordították már le.

Rafael SELIGMANN

Rafael Seligmann 1947-ben Tel Avivban született. 10 évesen családjával Münchenbe emigrált. A Müncheni Egyetemen történelmet és politikatudományt hallgatott, megszerezte a doktorátusi címet, majd később ugyanitt oktatói állást is kapott. Seligmann újságíróként és politikai szakértőként kezdte írói pályáját, számos folyóirat és napilap, köztük a Jiddische Zeitung és a Bild-Zeitung írója volt.

Ismertebb regényei: Rubinsteins Versteigerung, Die jiddische Mamme (magyarul: A jiddische máme) (1991), Der Musterjude (1997), és a Der Milchmann (magyarul: A tejesember) (1999).

1996 óta Berlinben él.

SERRANO CADENA Rosso José

Rosso José Serrano Cadena tábornok jelenleg Kolumbia ausztriai és még hét más közép-európai országba, köztük hazánkba is akkreditált nagykövete, valamint Kolumbia bécsi ENSZ-missziójának vezetője.

Meir SHALEV

Meir Shalev az izraeli Nahalalban született 1948-ban. Apja Itzhak Shalev, az ismert izraeli költő. A nahalali kibucban nevelkedett, majd Jeruzsálembe költözött, ahol ma is él. A Héber Egyetemen pszichológiát tanult, majd különböző rádió- és televízióműsorok házigazdájaként, illetve publicistaként lett ismertté.

Íróként egy 1982-ben megjelent, gyermekeknek szánt könyvvel (Michael and the Monster of Jerusalem) debütált. A későbbiekben számos esszét, gyermekkönyvet és regényt publikált. Egyes műveit a nagy világnyelveken kívül svéd, norvég, dán, holland, lengyel és olasz fordításban is kiadták. Legnagyobb nemzetközi érdeklődést kiváltó műve – az 1991-ben megjelent, Ézsau című regénye mellett – az immár magyarul is olvasható Orosz románc [The Blue Mountain] volt, melyet nyolc nyelvre fordítottak le.

Meir Shalev művei:

Michael and the Monster of Jerusalem (children), Hakibbutz Hameuchad, 1982

Mishkav Letzim (humor), Dalia Peled, 1982

Bible Now (articles), Schocken, 1985

Zohar's Dimples (children), Keter, 1987

My Father Always Embarrasses Me (children), Keter, 1988

The Blue Mountain (novel), Am Oved, 1988

Nehama the Louse (children), Am Oved, 1990

Esau (novel), Am Oved, 1991

As a Few Days (novel), Am Oved, 1994

Mainly About Love, Am Oved, 1995

His House in the Desert, Am Oved, 1998

The Tractor in the Sandbox, Am Oved, 2000

Fontanelle (novel) Am Oved, 2002

Mary SHELLEY

Mary Shelley, leánykori nevén: Mary Wollstonecraft Godwin Londonban született 1797. augusztus 30-án, és ott halt meg 1851. február 1-jén. 1814-ben az ifjú Mary megismerkedett az apjához bejáratos Shelley-vel. A költő a kontinensre szöktette a lányt, 1816-ban összeházasodtak és még abban az évben Svájcban megismerkedtek Byronnal. A három lázadó kalandos éveket töltött együtt.

A Frankenstein vagy a modern Prométheusz 1818-ban született. Az írónőnek ezt az egy művét fordították le magyarra (fordította Göncz Árpád, 1977.). Egyéb munkái közül Az utolsó ember (1826) érdemel figyelmet. Élete utolsó éveiben Mary Shelley férje hagyatékát gondozta.

Carol SHIELDS

Carol Shields 1935-ben Oak Park-ban (Illinois állam) született. A Hanover College-ban, az angol University of Exeter-ben, valamint a University of Ottawa-ban tanult. 1957-ben hozzáment Donald Hugh Shields mérnökprofesszorhoz és Kanadába költözött. Öt gyermeket nevelt fel. Shields a Canadian Slavonic Papers szerkesztőségében dolgozott, valamint 15 évig professzorként az Ottawai, a Brit Kolumbiai, és a Manitobai Egyetemeken. Ismertebb művei: The Orange Fish, Swann, Various Miracles, Happenstance, a The Republic of Love, The Stone Diaries. Könyveivel elnyerte a Canada Council Major Award-ot Canadian Author's Award-ot és a CBC short story award-ot. 2003-ban mellrákban hunyt el.

Javier SIERRA

Javier Sierra 1971-ben Teruel-ben, Spanyolországban született. 16 évesen már újságoknak írt cikkeket, 18 éves korára pedig az Año Cero elnevezésű nemzetközi magazin egyik alapítótagja lett. 27 évesen az ismert spanyol havilap, a Más Allá de la Ciencia szerkesztőjeként dolgozott. Sierra a Madridi Complutense Egyetemen tanult újságírást, 1995-ben jelent meg első könyve. Három tényirodalmi könyvet írt, történelmi és tudományos enigmákkal kapcsolatban, valamint négy sikeres regény szerzője. Első irodalmi próbálkozása, az 1998-ban megjelent La Dama Azul volt. A 2004-ben jelent meg La cena secreta (magyarul: A titokzatos vacsora, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006) című műve, amely a nagy presztízzsel rendelkező irodalmi díj, a Ciudad de Torrevieja döntőse volt, és azonnal a spanyol és latin-amerikai bestseller listák élére került. Sierra könyveit huszonöt nyelvre fordították le, ez is mutatja rendkívüli sikerét. Javier Sierra számos televízió és rádióműsor közreműködőjeként is ismert személyiség Spanyolországban. Jelenleg Malagán, a Costa del Sol-on él és további hét könyvön dolgozik.

Scott SIGLER

Daniel SILVA

Daniel Silva 1960-ban született, amerikai kémregény és thriller könyvek szerzője. Silva 1984 – ben újságíróként kezdte pályafutását a United Press International-nél. Később a UPI közel-keleti tudósítója lett és két évre Kairóba költözött. Ezután a CNN Washingtoni irodájában producerként dolgozott. 1994-ben kezdte első regényét megírni, The Unlikely Spy címmel. A regény bestseller lett és Silva 1997-ben otthagyta állását a CNN-nél, hogy teljes idejét az írásnak szentelje. Jelenleg Georgetown-ban (Washington, DC) él feleségével és ikergyermekeivel.

Israel Joshua SINGER

Israel Joshua Singer 1893. november 30-án Biłgorajban, Lengyelországban született. Jiddis regényíró, a Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer testvére. Singer 1916-tól az európai jiddis sajtó képviselője, 1921-től a vezető jiddis amerikai újság, a The Forward tudósítója. 1927-ben írta meg első regényét Steel and Iron címen. A testvérpár, az idősebb Israel és öccse, Isaac 1934-ben emigráltak Lengyelországból az USA-ba. 1936-ban jelent meg az Egyesült Államokban Israel Joshua Singernek legfontosabb műve, Az Askenázi fivérek. Israel Joshua Singer 1944 február 10-én, New Yorkban hunyt el.

Művei:

Pearls (1923)

Steel and Iron (1927)

Yoshe Kalb (1932)

The Brothers Ashkenazi (1937) (magyarul: Askenázi fivérek Ulpius-ház Könyvkiadó, 2004)

„A siker egyik fontos titka, hogy az ember türelmetlen a céljai elérésében, és türelmes a módszereiben.”

Israel Joshua Singer

Karin SLAUGHTER

Karin Slaughter 1971. január 6-án született amerikai krimiíró. Első regénye, a Blindsighted (magyarul: Nadragulya, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2008) 2001-ben jelent meg. Karin jelenleg Atlantában él.

Ahdaf SOUEIF

Ahdaf Soueif 1950-ben született Kairóban, de négy és nyolcéves kora között Angliában élt. Olvasni is angolul tanult meg először. 1973-ban tért vissza Angliába, amikor nyelvészetből a Lancaster Egyetemen a Ph.D.-jét írta. Számos napilapnak és magazinnak, többek között a Sunday Telegraph-nak és a Washington Post-.nak is írt. Két novelláskötete (Aisha (1983) és a Sandpiper (1996)) és két regénye (In the Eye of the Sun (1992), The Map of Love (1999)) jelent meg, A The Map of Love (magyarul: Szerelmem, Egyiptom, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2001) című regényét Booker-díjra jelölték. 2004-ben jelent meg Mezzaterra című tényirodalmi könyve. Ahdaf Soueif jelenleg Londonban és Kairóban él.

Art SPIEGELMAN

Art Spiegelman Stockholmban született, 1948-ban. Társszerkesztője és alapítótagja az elsősorban avantgarde képregényeket és grafikákat közlő, nemzetközi hírű Raw magazinnak, munkái többek között a New York Timesban és a Village Voiceban jelentek meg. Maus című képregényével elnyerte a Pulitzer-díjat és az európai országok Yellow Kid díját. Ma a New Yorker munkatársa, rajzait és metszeteit számos múzeumban és galériában állították már ki Amerika-szerte és külföldön egyaránt. New Yorkban él.

Andreas STAÏKOS

Andreas Staïkos 1944-ben született. Hat színdarabot írt és számos francia klasszikust fordított le görög nyelvre. Szenzációs szakács, remekül főz. Étkek és vétkek című regénye az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Lisa ST. AUBIN DE TERÁN

Lisa St Aubin de Terán 1953-ban született és Clapham-ben nőtt fel. A fiatal, jó házból való angol lány tanulmányait félbeszakította, és hozzáment a venezuelai Jaime Terán-hoz, akivel hét évet töltött Venezuelában. Később elvált és George Macbeth angol költő felesége lett. 1982-ben megjelent könyve, a Keepers of the House – A ház őrizői elnyerte a Somerset Maugham Díjat és a Granta magazin Terán-t a legjobb fiatal brit írók közé választotta. Eszelős Évek című műve a John Llewelyn Rhys Díj nyertese volt. Harmadik férjével, a festő Robbie Duff Scott-tal Olaszországba költözött. Három gyermeke és egy unokája van. Jelenleg Amszterdamban él partnerével Mees Van Deth-el, egy filmvállalatot vezet és létrehozta a Mozambique-i Terán Alapítványt.

Chris STEWART

Chris Stewart 1951. március 27-én Crawley-ban született (Sussex, Anglia). 1964-től a Charterhouse-School hallgatója. Az 1967-ben alakult Genesis együttes alapítótagja és dobosa volt. Előzőleg a The Garden Wall nevű rövidéletű együttes dobosa. Jonathan King popguru és szülei nyomására azonban elhagyta a Genesis együttest. Ezután kezdett el érdeklődni a farmerkedés iránt. Eredetileg hat hónapra vállalt kondásként munkát egy farmon. Chris annyira élvezte a munkát, hogy majdnem egy évig maradt. A következő húsz évben Sir Robert Fossett cirkuszában dobolt, birkákat nyírt Svédországban majd egy sussex-i farmon dolgozott.

1999-ben jelent meg Driving Over Lemons (magyarul: Egy optimista Andalúziában, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006) című regénye. További művei: A Parrot In The Pepper Tree, 2002, The Almond Blossom Societ, 2006.

Bram STOKER

Abraham „Bram” Stoker (1847. – 1912.) ír író, a világ legismertett horrorjának, a Drakulának (1897) a szerzője.

1847. november 8.-án egy hétgyermekes család harmadik gyermekeként született Marino Crescent in Clontarf -ban, Dublin mellett. Nyolc éves koráig beteg volt, és sem felállni, sem járni nem tudott. Ez a traumatikus élmény tükröződik irodalmi műveiben is, például megjelenik a Drakulában az örök álom és az újra felébredés motívumaként.

Nemcsak betegsége, de gyógyulása is hihetetlen volt orvosai számára, hiszen talpraállása után atléta és a Trinity College futballsztárja lett. Az intézményben történelmet, irodalmat, matematikát és fizikát hallgatott. Az iskola elvégzése után hivatalnoki pályára lépett, de ez a foglalkozás nem tette boldoggá. Az újságírói és színházkritikusi pálya felé fordult érdeklődése, színház iránti vonzódásának köszönhetően életre szóló barátságot kötött a színész Henry Irvinggel.

Stoker 1878 - ban feleségül vette Florence Balcombe-t - ki régebben Oscar Wilde kedvese volt - s a pár Londonba költözött, ahol az író Irvings Lyceum Színházánál managerként tevékenykedett. Az Irving mellett folytatott munka eredményeképpen a londoni "High Society" tagjává vált, s itt megismerhette James McNeil Whistler-t és találkozhatott Sir Arthur Conan Doyle -val. Ugyancsak Irving kíséretében lehetősége nyílt az egész világot bejárni.

1890 -ben az író találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad Tepes Drăculea legendájáról. E karakter nyomán hét évi munkával alkotta meg Stoker a vámpír figuráját. 1897-ben végre megszületett a Drakula regény.

Bram Stoker a maga regényének óriási sikertörténetét azonban már nem érte meg, 1912. április 20-án végelgyengülésben (más források szerint szifiliszben) hunyt el Londonban.

Forrás: Wikipédia

SUBA Mari

Plum SYKES

Victoria „Plum” Sykes 1969 december 4-én Londonban született és Kentben nőtt fel. 1988-tól az oxfordi Worcester College-ban folytatta tanulmányait, ahol újkori történelemből diplomázott. 1993-tól az angol Vogue – nál dolgozott, majd 1997-től az amerikai Vogue magazin film- és divatkritikusa. Jelenleg New Yorkban él férjével, Toby Rowland-dal és Ursula nevű kislányukkal.

SZABÓ Illés

Született: 1948. április 8. Budapest.

Iskolái: Eötvös József Gimnázium, Testnevelési Főiskola tanári szak, ELTE filozófia szak

. Foglalkozásai: rakodómunkás, kérdezőbiztos, ejtőernyős kommandós, labdarúgó edző, tanár (általános és középiskolák), újságíró (Népsport, Képes 7, Mai Nap, Kurír, Európa).

Művei: - irodalmi riportok Magyarországról és a világ több tucat országából.

- novellák (Új Tükör, Élet és Irodalom, egyéb irodalmi folyóiratok).

- regények: Rendkívüli események, Ordaskölykök, A tizedik hónap, Csillagkő, Mária gyűrűje, Telitalálat, A tartot regénye.

- színdarabok: Telihold, Joe evangéliuma, Add a bankot.

- filmek: Cézium 137, Öregberény, Kisváros, Istálló, Az öt zsaru, Telitalálat.

filmográfia

2003: Winning Ticket / Telitalálat

SZÁLINGER Balázs

Szálinger Balázs költő Keszthelyen született 1978-ban.

Könyvei:

1999 - Kievezni a vajból (versek, Erdélyi Híradó)

2000 - Zalai Passió (vígeposz, Erdélyi Híradó)

2002 - Első Pesti Vérkabaré (versek, Palatinus)

2005 - A sík (eposz, Ulpius-Ház)

Díjak, ösztöndíjak:

2000 - Sziveri János díj

2000 - Móricz Zsigmond ösztöndíj

2001 - Petőfi-díj

2001 - Bródy Sándor díj

2002 - Irodalmi Jelen díj

SZÉCSI Noémi

1976. március 29-én született Szentesen. Iskoláit főleg Csongrád városában végezte. 1994-ben érettségizett, és az ELTÉ-n folytatta tanulmányait latin szakon. Végül angol és finn szakon fejezte be az egyetemet. 1998-ban és 2000-ben egy-egy tavaszi szemesztert töltött a Helsinki Egyetemen, finn nyelvet és gender studiest tanult. 2002-ben jelent meg első regénye, a Finnugor vámpír.

Fordító, újságíró, író, kritikus.

SZÉP Ernő

1884. június 30. Huszton született, gyerekkorát Hajdúszoboszlón, Debrecenben és Mezőtúron tölti

1908 a Nyugatnak indulásától munkatársa; Fővárosi Cabaret Bonbonnière rendszeres sanzonszerzője

1910-től az Est munkatársa, glosszákat, tárcanovellákat ír

1914 önkéntes betegápoló, haditudósító; kardjára felvéseti: "Leben und leben lassen";

1920-21 Bécsben él emigrációban

1925-től, megindulásától Az Újság munkatársa, a polgári liberális eszmék szószólója

1920-30 ünnepelt színpadi szerző

1944 augusztusában "csillagos házba" internálják, a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadul

1944. okt. 20.- nov. eleje a nyilasok munkaszolgálatra hurcolják

1948 után szegénységben él; a Petőfi Társaság tagjai közé választja

1953. okt. 2. Budapesten hal meg

Forrás: Hunlit

SZILÁGYI CS. Tibor

(1973-2003)

1973. október 30-án született Szombathelyen. Tanulmányait Budapesten végezte. Több évet dolgozott szabadúszóként különféle lapoknak, kiadóknak, cégeknek. Az Index magazin Mp3 rovatának, az Univerzoom Rt.-nek, a Nekrofilm stúdiónak és az ISL Film-nek is munkatársa volt.

SZŐCS Géza

SZŐCS Géza és FARKAS WELLMANN Endre

TAKAMI Kósun

Takami Kósun 1969-ben született Oszakához közeli Amagaszakiban. A Sikokuhoz tartozó Kagava tartományban nőtt fel, ahol ma is él. Az Oszakai Egyetemen irodalomból szerzett diplomát és a Nihon Egyetem szabad művészetek levelező kurzusának is hallgatója volt. 1991-től 1996-ig a Sikoku Sinbun hírügynökség különböző rovataink tudósított politikai eseményekről, rendőrségi ügyekről és gazdaságról. Bár angol tanári képesítést is szerzett, még nem járt az Egyesült Államokban.

A Battle Royale-t Takami a hírügynökségtől való távozása után fejezte be. A regény heves vitát váltott ki Japán egyik legfontosabb könyvkiadója által támogatott irodalmi verseny utolsó fordulójában és végül a zsűri visszautasította. Ennek ellenére megjelenése évében (1999) hatalmas sikert aratott – főleg a fiatalok között -, és hamar a bestseller listák élére került.

Gay TALESE

Gay Talese 1932 február 7-én született Ocean City-ben, New Jersey-ben. Olasz származású író, újságíró. Talese 1953-ban diplomázott az Alabamai Egyetemen. 1953 és 1965 között a The New York Times riportereként dolgozott, majd az Esquire lapnál helyezkedett el. Felesége Nan Ahern, két lányuk van: Catherine és Pamela.

Művei:

The Bridge (1964, tényirodalom)

The Overreachers (1965, esszék)

The Kingdom and the Power (1969, tényirodalom a New York Times-ról)

Honor Thy Father (1971, regény) (magyarul: A keresztapa fia, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2003)

Thy Neighbor's Wife (1980, regény)

Unto the Sons (1992, memoár)

Origins of a Nonfiction Writer (1996, memoár)

További információ: www.gaytalese.com

Quentin TARANTINO

Amerikai színész, forgatókönyvíró, rendező, producer. 1963-ban született Knoxville-ben. Gyermekéveit Los Angelesben töltötte, az édesanyja egyedül nevelte. A középiskolát nem fejezte be. Videotékában dolgozott eladóként, s közben készült a filmes pályára. Utóbb a Sundance Intézet rendezői műhelyében és laboratóriumában folytatott filmművészeti tanulmányokat.

A Ponyvaregény forgatókönyvéért elnyerte a Legjobb Eredeti Forgatókönyv Oscar-díját. A film a Cannes-i Filmfesztiválon megkapta az Aranypálmát. Tarantino e filmmel stílust, kultuszt, sőt iskolát teremtett. A fiatal rendező a kilencvenes évek közepétől Hollywood szinte istenként tisztelt személyisége, aki a filmnek nemcsak a jelenét, hanem valószínűleg a jövőjét is meghatározza.

Tarantino művei:

Reservoir Dogs [Kutyaszorítóban] (1992, forgatókönyvíró, rendező)

True Romance [Tiszta románc] (1993, forgatókönyvíró)

Natural Born Killers[Született gyilkosok] (1994, forgatókönyvíró)

Pulp Fiction [Ponyvaregény] (1994, forgatókönyvíró, rendező)

Four Rooms [Négy szoba] (1995, forgatókönyvíró, rendező, producer)

From Dusk Till Down [Alkonyattól pirkadatig] (1996, forgatókönyvíró)

Jackie Brown (1997, forgatókönyvíró, rendező)

Kill Bill 1-2. (2003-2004, forgatókönyvíró, rendező.)

Edith TEMPLETON

Edith Templeton 1916-ban született Prágában. Fiatal lányként vándorolt ki Angliába. Első novellái a The New Yorkerben tűntek fel az ötvenes években, majd sorra jelentek meg regényei. 1956-ban második férjével, a nepáli királyság ismert kardiológusával áttelepült Indiába. Jelenleg az olasz tengerparton, Bordigherában él.

TESLÁR Ákos

Teslár Ákos 1980-ban született Budapesten. Kamaszkora óta ír, húsz éves kora óta publikál szépirodalmi írásokat és irodalmi kritikákat, esszéket. Első regénye, az Ezeket kidobtam, amelynek középpontjában a középiskolai élmények, a kamaszkor és a személyiség töredezettségének kérdései állnak, 2003-ban jelent meg. A könyvért 2004-ben Petőfi-díjat kapott, és – szintén abban az évben – ő volt a magyar résztvevő a Budapesti Könyvfesztivál keretében megrendezett Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján, valamint a németországi Kielben tartott Elsőregényesek Fesztiválján. Második regényén, amely végül a Nehéz kutya címet kapta, 2002 és 2008 között dolgozott.

2005-ben szerzett diplomát az ELTE bölcsészkarán, magyar és esztétika szakon. 2005 és 2008 között az ELTE PhD-hallgatója volt a „Nyugat és kora” programon, ahol az Ady Endrét övező irodalmi kultusz történetének kutatásával foglalkozott. Ebben az időszakban az egyetem kommunikáció szakán retorikát tanított, a magyar szakon pedig több kurzust tartott az irodalmi kultuszkutatásról. 2007-2008-ban neves kritikusok és szerkesztők társaságában részt vett a József Attila Kör által hagyományosan megrendezett havi kritikai beszélgetéssorozaton a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amely abban az évben a Pulzus címet viselte – a tíz beszélgetés 2009-ben könyv alakban is megjelent.

„A szerző meghökkentő alapossággal járja körül egyrészt a regényírás lélektani, sőt élettani, másrészt poétikai, bölcseleti problémáit. Mintha valaki nagyon tudatosan hozzákezdett volna saját, későbbi regénypoétikájának megalapozásához. Ez oltári merészség ilyen fiatalon, de a tehetség kiköveteli.”

Károlyi Csaba (Élet és Irodalom) az Ezeket kidobtamról

Ronda THOMPSON

Werner THUSWALDNER

Werner Thuswaldner 1942-ben Kaerntenben (Karintia) született. Mérnöki végzettséget szerzett, majd később a Salzburgi Egyetemen germanisztikát és történelmet tanult. Ma a Salzburger Nachrichten napilap kultúra rovatának vezetője. Első regénye 2000-ben jelent meg Pittersberg címen. Rádiójátékokat és színdarabokat is írt. Wuensche ans Leben und Koenige unter sich című művét több nyelvre is lefordították.

TISZA Kata

Gróf Tisza Kata kínálatai

(Sztankay Ádám cikke, megjelent a 168 óra 2005/31. számában)

A női lélek modern kori nyavalyáit elsőként és piacképesen újságíró-kollegina teregette ki. A Terézanyu sikere átütő volt, filmre is vitték, legfeljebb az átlagosnál finnyásabb irodalomfogyasztókat hagyta hidegen. A tavaszi könyvhéten befutott Pesti kínálatot jövendő kollegina jegyzi. Ez esetben a szerző külső biztatásra szánta el magát a publikációra. Novellái laza füzérét a recenzensek fajsúlyosabbnak tartják, mint a Terézanyu egybefüggő regényét. Az új kiadványban jórészt megélt történetek sorakoznak. Ráadásul igazi arisztokrata jegyzi a művet: a hajdani miniszterelnök, Tisza Kálmán huszonnégy éves ükunokája - aki egyben Tisza István dédunokahúga.

Otthonos szétszórtságban lakja a Rákosi-korban megálmodott bérkaszárnya garzonját a bájos főrend. Buja növényzet nőtte be a múltat az udvaron, oda nyílik a francia erkély. Szobájának falán, polcokon fotók, rajzok; tanítványoktól elnyert oklevél a "legvidámabb tanárnak". Arrébb egy másik: a papa részvételével létrejött erdélyi Castellum Alapítvány - tagja megannyi arisztokrata - elismerése irodalmi közreműködésekért "gr. Tisza Katalinnak".

Heverőjén laptop. Foteljának stílusa: grószmutter. Onnan idéz mezítláb, farmerban, apró topban történelmet s tegnapot.

A Teleki, Bethlen, Tisza családok java a második világégés után Nyugatra teszi székhelyét. Tisza Kálmán egykori miniszterelnök György nevű unokája azonban marad Erdélyben. Köti a nemzeti érzés. Jutalma internálás, kényszerlakhely Marosvásárhelyen. Kisebbik gyermeke, Kálmán intézetben cseperedik - kékvérű édesanyjának elég feladat idősebbik fiát eltartania.

A pártállami pedagógia ellenére Kálmán már kamaszként angol nyelvre okítja önmagát. A hatvanas évek rock and roll szelleme a vasfüggöny felett is átlebben, fertőzi a fiút. A nyugati rokonoktól postázott kellékek segedelmével lesz idővel az ifjú grófból hírhedt vásárhelyi rocker.

Bölcsésznek készül, de felmenői okán ott nincs helye. Hanem a Securitate mellett a neves vásárhelyi építészcsalád, a Katzok Katalin lánya is felfigyel rá. Maguk is afféle arisztokraták: amennyiben kohének, ősidők zsidó papjainak leszármazottait annak lehet mondani.

Akárhogy is: szerelem lesz a figyelemből, s a vegytiszta Tisza-vérvonal színesedik némileg. Kálmán felesége révén válik végül diplomás építésszé.

A hetvenes években születik fiuk.

Az ifjabb Kálmánt - miniszterelnöki ükunoka - már gyerekként vonzza a zene. Hangszeréül a dobot választja. Nyolc évvel ifjabb Katalin húga meglehetős hang- és egyéb zavarban keresi identitását. Magyarnak lenni Ceau%u015Fescu Romániájában nem főnyeremény, főnemesi elődök tovább rontják a dolgot. Akit más zavar, az zsidózza.

Tisza Katalint katolikusnak keresztelik, de a maga részéről minden lehetőségre nyitott. Irodalmi, színjátszó szakkörökbe jár; templomban angyalkát alakít. Elsőáldozó lesz, aztán konfirmál is. Tizenkét évesen áttér a reformátusokhoz. A katolikus pap évekig reklamál lelkéért a református kollégánál.

A mama mosolyában ősi bölcsesség. Papát olykor elviszi a Securitate.

Telnek-múlnak az évek.

A rendszerváltás után gróf Tisza Kálmán, egykori ro-cker, visszatalál a családi hagyományokhoz. "A név kötelez!" - inti gyermekeit. Alapítója lesz a Castellumnak, s hajlamos a nagy magyar nekibúsulásokra. Párja ugyanakkor igazi "jiddise máme". Foglalkozására nézve építőipari kémikus. Gyermekeinek úgy magyarázza szakmáját: ő készíti azt az anyagot, amely összetartja a házat.

Katalin lányuk tízévesen jár először Izraelben. Sírva tér vissza "otthonról" Romániába. Négy évvel később jut el Budapestre. Ott semmi sem familiáris. Rideg és vonzó, tébolyult és hűvös. Beleszeret a városba, oda húzza vissza a szerelem kémiája, amikor betölti a tizennyolcat.

Nagy rácsodálkozás. A hétköznapi pesti panoráma: futó szeretések, körbepróbálkozások, tréfára vett becstelenségek - neveltetése okán számára mindez idegen. Elveiben szabad, erkölcseiben konzervatív. Von Haus aus.

Sokan rácsodálkoznak: hol nőtt fel, zárdában?

Nevét Katára kurtítja. S bár atyai őseit soha meg nem tagadná, identitását zsidóként véli megtalálni.

Több felsőoktatási intézménybe is felvételt nyer. A színművészeti egyetemen eljut a - később legendássá lett - Simó Sándor filmes osztály felvételijének utolsó kanyarjáig. A mester lényegében azzal búcsúztatja: pedagógiai hiba lenne, ha gyereklányként eresztené a farkasverembe.

Végül munka - nyelvtanítás - mellett az ELTE angol szakát végzi el. Két évet tanít a Közép-európai Egyetemen. Főállása a Horn Gábor alapította Közgazdasági Politechnikumban. Többre vágyik a katedra melletti napi rutinnál. Beiratkozik a Komlósi Oktatási Stúdióba. Egyike lesz a szalagon képzett médiareménységeknek. Köztük viszont évfolyamelső, díjak nyertese.

Képernyőre sosem vágyott. Mióta eszét tudja: ír. Novella lesz abból is, amikor szerelmetes városában kórházi állapotúvá verik a metróban, s kirabolják.

Szorgalmáért a Mócsing nevű iskolai újság a Termékeny Kata nevet biggyeszti az inzultált grófnőre. Tanintézeti rendezvényen lapozgatja a Mócsingot kiadói igazgató - Brenyó József - poharazás közben. A svungos, főrendi karcolatokban üzletet lát.

Kata atyai jóváhagyást kér előbb. A jelenlegi gróf Tisza Kálmán pedig azt: finomodjanak a vaskosabb szavak.

Nem finomodnak.

Könyvhétre jelenik meg a Pesti kínálat, s lesz körülajnározva a média által.

Olvasói tudják: vannak a műben utált nosztyfiúk, zsigeri vágyakozások, dokumentált ölelések, rákészülések - bölcsészlányos kanyarulatok, szívből jött őszinteségek. Fitymálható vagy egy svunggal fogyasztható. Utánnyomták, eladható.

Ül a grófnő a nagyi foteljában, sorolja a tévéket, rádiókat, női lapok sorát - interjúkat, napos-hetes fotózást, filmezést. Csevegős tévéműsorban irodalomtörténész javasol írói irányt. Van, aki modern kori szüfrazsettnek kiáltja ki: az nincs kedvére.

A sikerbe belepirul, de csillog hozzá a szeme. Állítja: ha beleszakad a média, akkor sem megy át hülyébe. Mondja azt is: Pesten az a nehéz, hogy sokszor mást mondanak az emberek, mint amit gondolnak. Erdélyben ez másként van.

Fiatalabb tanítványait arra kérte: ne olvassák el még a könyvét. Az idősebbekkel megbeszélte az írásokat. Tervezi, felhagy a tanítással, készülő regényére szánja idejét. Családi históriához huszonnégy évesen még fiatalnak tartja magát. Filozofikus művet tervez. Mindegy, ha mást várnak is tőle.

Első kötetéért jelentősebb honoráriumot még nem kapott. Ám mondták: a könyvüzletben hosszú az átfutás.

A legvidámabb tanárnő. Napsugár babrálja barna tincseit. Mosolya néha gyereklányé. Szeme kékje védjegy. Írásaiban laza utcanyelven beszél. Élőben olykor múltba tűnt kifejezésekkel. Lényéből fakadnak. Finoman, tisztán.

Tatyjana TOLSZTAJA

Tatyjana Nyikityicsna Tolsztaja 1951. május 3-án született Leningrádban. Az egyik ágon Alekszej Tolsztoj író és Natalja Krangyijevszkaja költőnő unokája, a másikon Mihail Lozinszkij műfordítóé. Távoli rokonságban áll Lev Tolsztojjal is. A Leningrádi Egyetem bölcsészkarát végezte el.

1983-ban debütált az Avrora című folyóiratban egy elbeszélésével. A nyolcvanas évek második felében egyre-másra jelentek meg novellái és esszéi különböző folyóiratokban, 1987-ben pedig elbeszéléskötete jelent meg Na zolotom krilce szigyeli… <(Aranytornácukon ültek…) címmel. A kritika az új orosz próza legnagyobb reménységének tartotta; a világ számos országában jelent meg kötete, így magyarul is Mamutvadászat címmel, 1992-ben.

Tolsztaja a kilencvenes éveket jórészt az Egyesült Államokban töltötte, orosz irodalmat tanított különböző egyetemeken, és jobbára csak esszéket publikált jelentős amerikai lapokban.

Újabb művét óriási várakozás előzte meg. A Kssz 2000-ben jelent meg, óriási sikerrel. Ennek nyomán újabb elbeszélés- és esszékötetei is napvilágot láttak. Izjum című esszékötetében szellemesen ír az orosz történelemről és irodalomról, a posztkommunista Oroszország visszásságairól, s szintúgy amerikai élményeiről – egyik írásában például kifejti, hogy Mickey Mouse hasonló szerepet tölt be az amerikai néplélekben, mint amit a szovjet emberek számára Lenin jelentett.

Oroszországi hírnevét fokozta az is, hogy 2002 óta Skola zloszlovija címmel irodalmi talk-show-t vezet az orosz tévében (Dunya Szmirnovával együtt).

Kssz című regényéért Triumf-díjat kapott.

Giuseppe TOMASI DI LAMPEDUSA

1896. december 23-án született Pármában Giuseppe Tomasi di Lampedusa, Szicília egyik legjelentősebb arisztokrata családjának leszármazottja, Palma és Lampedusa hercege, aki hírnevét egyetlen, szicíliai környezetben játszódó regényének, A Párducnak köszönheti. Gyermekkorát palermói palotájukban töltötte, ahol toscanai nevelőnők oktatták irodalomra és a legfontosabb európai nyelvekre. Anyjától franciául tanult, nagyanyja pedig Emilio Salgari regényeit olvasta föl neki esténként. 1911-ben Rómában, majd Palermóban folytatott jogi tanulmányokat, 1915-ben Rómába költözött. Még ugyanebben az évben önkéntesként csatlakozott a hadsereghez, hogy részt vegyen az I. világháborúban. Harcolt a caporettói csatában, osztrák fogságba esett, de megszökött, a Poznanból hazavezető utat gyalog tette meg. A kaland nagyon megviselte egészségét és idegeit, egészségét csak hosszas ápolás után nyerte vissza. Torinóban megszerezte jogi diplomáját, majd 1925-ben hadnagyként szerelt le. Szíciliába hazatérve behatóan tanulmányozta a világirodalom remekeit, anyjával pedig hosszú utazásokat tett. A fasizmus időszakában visszahúzódott és diplomata nagybátyja segítségével elsősorban Londont és Párizst látogatta, majd amikor rokonát lettországi nagykövetté nevezték ki, Lampedusa gyakori vendége lett. 1932-ben, Rigában ismerkedett meg a német arisztokrata származású Alexandra Wolf-Stommersszel, becenevén „Licyvel", aki pszichoanalitikát tanult az egyetemen. Még ebben az évben összeházasodtak, s Palermóba költöztek Lampedusa anyjának kastélyába, de Licy sehogyan sem tudott kijönni anyósával és visszatért Lettországba. 1934-ben apja halála után a hercegi rang Lampedusára szállt. 1940-ben rövid időre még egyszer bevonult a hadseregbe, de mert kulcsfontosságú, hagyományosan virágzó mezőgazdasági terület birtokosa és irányítója volt inkább a visszaküldték földjeire. Capo d'Orlandóban vészelte át a háborút anyjával, és újra találkozott feleségével. Anyja 1946-ban halt meg, így feleségével újra Palermóba költözött. Ebben az időben egyre inkább szükségét érezte, hogy magányából kitörjön, 1953-ban egy fiatal értelmiségiekből álló csoport szerveződött körülötte. Lampedusa számos előadást tartott nekik és konzultációkat vezetett a világirodalom jelentős alkotóiról. Gioacchino Lanzához olyan szoros baráti szálak fűzték, hogy a következő évben törvényesen is fiává fogadta. 1954-ben egy San Pellegrio Termében tartott irodalmi díjkiosztó ünnepségen megismerkedett Eugenio Montaléval és Maria Belloncival. Hatásukra kezdte el írni a Párducot, bár alkotásra csak három és fél éve maradt. Alkotó munkáját gyógyíthatatlan betegségének első tünetei zavarták meg. Amíg romló egészsége engedte, javítgatta regényét, és számos kiadónak elküldte kéziratát, de mindannyiszor visszautasították. A sorozatos kudarc keserűséggel töltötte el, állapota tovább romlott és az elhatalmasodó tüdőrák 1957. július 23-án győzedelmeskedett felette. Nem sokkal ezután regénye Giorgio Bassani kezébe került a Feltrinelli kiadóban. Az ő előszavával jelent meg a mű 1959-ben jelentősen megosztva a közvéleményt. Az olvasóközönség körében azonban olyan nagy sikert ért el, hogy 1963-ban Luchino Visconti megfilmesítette, a főszerepet Burt Lancester, Alan Delon és Claudia Cardinale játszotta. Lampedusa hagyatékából, még néhány irodalmi tanulmány (Stendhal, Mérimée, Flaubert) és elbeszélés is előkerült. Élete utolsó hónapjaiban alkotta meg az olasz irodalom egyik legszebb novelláját, a Ligheát.

Forrás: MTI-Panoráma

TÓTISZ András

Tótisz András első regénye 1985-ben jelent meg. Angolos írói álnéven az ország akkori legnépszerűbb krimiírója lett. Harcművész nemzedékek nőttek fel könyvein, de köteteit nagy élvezettel forgatták a karatét nem gyakorló olvasók is. Több művét is lefordították angol, orosz és cseh nyelvre. Egyik novellája Amerikában bekerült az év legjobb kriminovelláit közlő antológiába, de írt könyveket a sportbabonákról (Wágner úr, csodazokni és a többiek) és a karate történetéről (Karate – A legendák sportja; Karateföldön) is. Önmagáról s eddigi munkáiról így nyilatkozik:

"Azon kevés, idehaza élő magyar írók közé tartozom, akiknek munkáit Amerikában is kiadják, és aki ezt a maga erejéből, politikai, társadalmi szervezetek támogatása nélkül érte el. Azt hiszem, az egyetlen, akinek regényéből Hollywoodban film készült, három Oscar-díjra jelölt színésszel. Írtam bestsellert és irodalmi krimit, komoly mondandójú, költői novellákat (most készül az angol nyelvű kötet) és történelmi regényt, megteremtettem Magyarországon az igényes karate-regény műfaját. Regényeim többségét a magyar irodalom kitüntetett és legavatottabb orosz tolmácsolója, Tánya Voronkina fordította oroszra, aki munkáimról tanulmányt is írt."

A kiadónknál 2003-ban megjelent, A másik világ legendája című kötet egy kisregényt és hét novellát tartalmaz. Mind a nyolc írás más és más világba vezet, mégis összetartoznak. Tizenhét sikeres regény írói tapasztalata, többévnyi töprengés és keleti meditációs technikák élménye öltött testet ebben a könyvben, bizonyítva, hogy a komoly mondandót is lehetséges olvasmányos formában tolmácsolni.

Tótisz András művei

regények:

Öld meg puszta kézzel, (Magvető, 1985; Lapics, 1995; oroszul: Novosti, 1991)

Gyilkosság négy lépésben (Sportpropaganda, 1985; oroszul: F&S, 1992)

Gyilkosság lapzárta után (Sportpropaganda, 1986; oroszul: F&S, 1992)

Gyilkosság vízum nélkül (Magvető, 1987)

Gorillák (Tótisz, 1989)

...Vagy életet (Tótisz, 1989; oroszul: Novosti, 1992; Zenski detektiv, 1994)

A kard élén (Tótisz, 1989; oroszul: Novosti, 1992)

A thai lány (Tótisz, 1990)

A nindzsa örökség (Tótisz, 1990; Interpress, 1997)

Üldözési mánia (Tótisz, 1991)

Öld, ahol éred (Sportpropaganda, 1992; oroszul: F&S, 1992)

Bécsi keringő (Tótisz, 1992)

Tökéletlen bűntény (Esély, 1993)

Méregcsók (Esély, 1995; angolul: Boson Books, 2000)

A nap szamurájai (Lapics, 1996)

Ojabun (Lapics, 1997)

novellák:

Tervek (Rakéta Regényújság, 1991; csehül: Antologie Detektivni Povidky, 1991; németül: Königreich am Rande, Wilhelm Heyne Verlag, 1999)

A hang (Rakéta Regényújság, 1986; angolul: Ellery Queen's Prime Crime Anthology 5, 1987)

Vihar előtt (angolul: First Class Magazine, 2000)

film:

Tótisz András …Vagy életet című regénye alapján készült a Shadow Kill című film:

Sam Yeong Film Co. Ltd

Atlas International

Directed by: Jeno Hodi

Starring: Sally Kirkland

A műfordítások listája túl hosszúra nyúlna, ezért csak azt említjük meg, hogy Tótisz András – többek között – Michael Cunningham műveit ültette át magyar nyelvre.

TÖRÖK Rezső

Török Rezső (Bp., 1895. dec. 12. – Bp. 1966. nov. 7.): író. 1916-tól újságírással foglalkozott. Rendkívül termékeny, népszerű regényíró, színpadi szerző volt. Humoros regényeivel is sikert aratott. Több mint száz egyfelvonásosát, zenés vígjátékát, operettjét külföldön is sikerrel játszották. – F. m. Borcsa Amerikában (színmű és film, Emőd Tamással, Bp., 1929); Ida regénye (színmű Gárdonyi Géza regényéből, Bp., 1929); A férfi mind őrült (r., Bp., 1930); Péntek Rézi (r., Bp., 1937); Nehéz ma férjhez menni (r., Bp., 1938): A feleség is ember (r., Bp., 1941); A férjnek nem szabad (r., Bp., 1942); Békebeli béke (r., Bp., 1947); Vők iskolája (zenésjáték többekkel, bem. Fővárosi Operettszínház, 1958); Az elúszott sziget (fantasztikus r., Bp., 1963). – Irod. Schöpflin Aladár: T. R. (Nyugat, 1934); Búcsú a szentgyörgypusztai remetétől (Pestmegyei Hírlap, 1966. 264 sz.).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Szu TUNG

Szu Tung kínai író 1963-ban Jiangsu-ban (Suzhou) született. A Pekingi Egyetemen kínai irodalomból diplomázott.

Raise the Red Lantern című novelláját 1989-ben Zhang Yimou filmesítette meg. A filmet Oscar-díjra is jelölték, amely megismertette az egész világgal Szu Tungot. Jelenleg Nanjing-ban él.

Művei:

My Life as Emperor, 2005 (Így éltem császár koromban, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007)

Rice, 1995

Raise the Red Lantern: Three Novellas, 1993

Sarah TURNBU

Bocsi, ezt nem így akartam. Még egyszer:

J.R. WARD

Jessica Rowley Pell Bird amerikai író. Valódi nevén kortárs romantikus regények szerzője, míg J.R. Ward-ként paranormális romantikus műveket ír.

Jessica Bird a Smith College-ban végzett, történelmet és művészettörténetet tanult. Ezután Albany Law School-ban jogi diplomát szerzett. Évekig az egészségügyben dolgozott. 2001-ben házasodott össze John Neville Blakemore-ral. Első regénye 2002-ben jelent meg, Leaping Hearts címen. Néhány évvel később kezdett el romantikus vámpírtörténeteket írni, J.R. Ward írói néven.