Szent Margit legendája 1. részéről szeretnék egy tartalmat. Csak az első részéről kéne de viszonylag részletes mert így az egészről én is találtam?

Margit legenda

A legenda olyan irodalmi műfaj, amely az ábrázolt személy jellemének, cselekedeteinek a bemutatásával kívánja az emlékezetre méltó dolgokat rögzíteni, illetve az utókornak kíván erkölcsi tanítást adni, lelkesítő példát mutatni. Egyben a legendák megörökítette csodás események után, azok feljegyzésével és kivizsgálásával kezdődhetett meg az elhunyt szenttéavatási eljárása.

A Margit-legenda Árpád-házi Szent Margit életét, halálát és különböző csodáit mutatja be. Valószínűleg Marcellus domonkos szerzetes, Margit lelkiatyja írta latinul 1276 és 1300 között. Ezt egészítették ki az 1272 és 1274 közötti eseményekkel és az 1276. évi vizsgálati jegyzőkönyv anyagával. A XIV. század első harmadában már magyarul is lehetett olvasni, ezt később módosíthatták, míg végleges formája Ráskai Lea másolatából maradt fenn 1510-ből. A legenda hiányzó kezdetét Pray György kiadásából ismerjük.

Szent Margit legendája kisebb részekből áll össze egységes művé. Először értesülünk királyi származásáról, a születése körüli eseményekről, gyermekkoráról, a zárdában töltött éveiről, betegségeiről, szenvedéséről és haláláról. Igen sok történetet gyűjt össze a szerző, melyek megvilágítják a királylány jellemét, kapcsolatát az emberekkel és Istennel. A szereplők gondolatainak közlésével megismerhetjük, átélhetjük a Boldogasszony szigetének klastromában élők helyzetét, világát, a zárda belső hangulatát.

Az író néha megszakítja előadását, egy-egy kisebb fohászban fejezi ki véleményét, kritikáját a koráról; példaként hangsúlyozza Margit valamilyen erényét, ezzel is buzdítva olvasóját az Istennek tetsző élet gyakorlására.

A következő fejezetekben Szent Margit különböző csodáit gyűjti csokorba, bár már életének az elmesélésekor is beszél néhány csodás eseményről (gyógyulás, mezítelen teste bevilágítja a sötét helységet, tűz nem égeti meg a kezét, feje felett lángnyelvet látnak). A halála utáni csodák felsorolásakor többször pontosan megmondja, hogy kivel történt meg a rendkívüli dolog, ami még inkább meggyőzi az olvasót, hogy valóban megtörténtek ezek a természetfeletti jelenségek.

Ezután azon apácák felsorolása következik, akik tanúskodnak Margit szentsége mellett. Végül Margit temetésekor

Fülöp esztergomi érsek mond gyászbeszédet, aki megerősíti az ott jelenlevő híveket, de egyben a legenda olvasóját is, hogy a királylány valóban üdvözült, részesül Isten örök szeretetében („…a mennyei örök örökségnek jutalmát őtet vennie nyilván látjuk”).

A legendát olvasva megdöbbentő közelségbe kerül a középkor világa, különösen élővé pedig a magyar történelem egy nőalakja, Árpád-házi Szent Margit. Mintha a szemünk előtt válna a kétéves, komoly kislány szép, fiatal leánnyá, aki szülei fogadalmát megtartva magát Istennek ajánlja. S nem valamilyen hűvös, másoktól elforduló nőről van szó, hanem egy olyan, érzelmeiben gazdag, imádságos lelkületű lányról, aki teljesen átadja magát Krisztus imádásának: a keresztet csókolgatja és könnyeivel öntözi, engedelmesen teljesít minden munkát, amivel megbízzák. IV. Béla király leánya szolgálja a betegeket és az egészségeseket egyaránt, az evangélium szellemében. Mártír szeretett volna lenni, kívánja a halált, hogy találkozhasson végre Krisztusával; böjttel, vezekléssel szinte halálig sanyargatja magát; buzgóságával megérinti egyesek lényét, de sokakat durvaságra, gorombaságra késztet, amit ő türelmesen, szelíden fogad. Nem feledkezik meg szentéletű elődeiről sem: Szent István, Imre, László, Erzsébet életén elmélkedik, és próbál példájuk nyomán élni. Bár szembefordul szüleivel és Krisztust választja jegyeséül, mégis szereti apját, anyját, testvérei közül pedig különösen Istvánt, a későbbi királyt. Igen felzaklatja apja és István között dúló harc, próbál közvetíteni közöttük, további áldozatot ajánl fel a békéért és családjáért, mígnem fiatalon, 29 éves korában, szenvedések közepette elhuny.

Melegszívű teremtés lehetett, a haldokló apácáknál mindig virraszt, és halálukkor keservesen megsiratja őket. Az apjától kapott ajándékokat a szegények között osztatja szét, ápolja és gondozza beteg társait, egyszerűségre és szegénységre törekedve képes mindent megtenni, hogy ne különbözzék a többiektől.

A legendát olvasva az ember közelebb kerülhet Margithoz, megismerheti egész lényét; megismerheti azt a magyar királylányt, aki a múlt megfoghatatlan messzeségéből a mű révén valós személlyé válik, olyanná talán, amilyen több száz évvel ezelőtt lehetett.