Mik az abszolút közhelyek egy krimiben? Mert szeretnék én is írni Krimi történeteket.

És a közhelyeket felhasználás vagy elkerülés céljából gyűjtöd? :D (Csak viccelek. De közhelytáblázatból is születhet rendkívüli mű.)

Még Umberto Eco A rózsa neve című regéyne kapcsán idézett egy irodalmárt - az agyam lyukas, nem tudom a nevét -, aki a krimik összes lehetséges helyzetét (216-ot említ?) megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az összeset megírták már, egyedül az várat magára, ahol az Olvasó a tettes. (Azóta azt hiszem, ilyet is írtak. Határozottan emlékszem egy cikkre a témával kapcsolatban.) Ennélfogva bármi közhely. A műfajon kívül vannak ugyebár még az "általános közhelyek", illetve más műfajokhoz kapcsolódó közhelyek (a romantikus klisék a tengerparttal - nem zárja ki semmi, hogy egy krimiben ilyen felbukkanjon). Ezeket sem árt kivédeni, ha írni szeretnél. Ez lehetetlen feladat, úgy készülj neki. Nem lehet minden közhelyről lemondani, hiszen maga az élet is közhelyes (és milyen olcsó panelekkel él!), illetve a legjobb tudásodat beleadhatod, akkor is lesz valaki, aki rámutat, hogy ezt és ezt a jelenetet már ötezerszer elcsépelték Homérosz óta. A legordasabb, leglaposabb kliséket célszerű csak kerülni.

Mik lehetnek ezek... Meghívás egy gyilkos vacsorára címmel készült filmművészeti alkotás megtekintése a témában javasolt. Bár az részben paródia, így nem az "általános közhelyeket" gyűjti, hanem az adott figurákhoz kapcsolódóakat, de azért tanulságos. (A színészek meg marha jók.) Én is említek párat. Elsőként nem igazán panel, de azért kerülendő az információ visszatartása, az olvasó átverése. Közhely valami "félelemetes", "elzárt" környezet, a noir hangulat végsőkig fokozása. Vagyis "sűrű, sötét éjszaka" [itt jegyzem meg, a "sötét éjszaka volt" kezdés általános közhely és örök vicc, így épelméjű író nem kezd, szokták mondani], "elhagyott kastély", "olcsó motel egy sosem alvó, bűnös metropoliszban" stb. A tökéletes femme fatale fellépése és gyors gyanúba keveredése szintén klisé, de még nem láttam krimiszerzőt, aki nem használta volna. Ez egy olyan elem, amit szabad, elhagyásával színtelenebb lesz a mű. (Az olvasóknak kell egy Nő.) Mi lehet még... a tipikus "jó zsaru, rossz zsaru" felállás, a kelekótya, de keves barát (a kötelező vicces karakter), a főszereplő zűrös magánélete, talán árvaság, ilyenek. Persze a krimi műfaja elég széles, nem feltétlenül futnál bele minden említettbe. Illetve vannak történetvezetési helyzetek, amiket jobb elkerülni. A klasszikus detektívregények végén a detektív összegyűjti a társaságot és előadja a sztorit. Ezt nehéz jól aklamazni, jobb kihagyni (amúgy is bizonyos szerzők jellemzője). A rejtély megoldásához nem vezethet olyan információ, amit a főhős nem tudat az olvasóval, ha ő a nézőpontkarakter (E/1-ben pedig "bűn" az utolsó két oldalon "rájönni", hogy a rejtély megoldása végig a zsebében volt, még az első oldalon tette el, csak a szerző sehol nem utalt rá egy sor erejéig sem). Ha nem ő, akkor persze de... (lásd Sherlock Holmes és dr. Watson - a doki fele annyi információval sem rendelkezett az esetekről, mint Holmes, de ő volt a nézőpontkarakter). Mi lehet még... a deus ex machnia. Az utolsó oldalakon minden megoldódik egy szerencsés véletlennek köszönhetően, az snassz. A főszereplő épp haldoklik, a főgonosz pisztolyt szegez a fejének, de egy arra tévedő, gellert kapott golyó a szomszéd utcai verekedésből megakadályozza a lelövésben. Ugye, milyen rossz? Nem feltétel, hogy a főszereplő önként másszon ki a csávából (meg is halhat, de akkor ne E/1-ben), de azért ne is a Gondviselés szabadítsa meg. Arra vannak a társak, barátok, ügyfelek, bárki. Persze ugyanígy nem javallott egy szereplőt csak erre a főjelentre tartogatni, vagyis ne legyen valaki, aki addig csak téblábol egyik jelenetből a másikba, hogy végül megmenthesse a főhőst. Legyen más szerepe is.

Hirtelenjében ennyi. Talán még a vádak, a vádlottak, a nyomozás és a helyszín kapcsán vannak olyan "kisebb panelek", amiket nem érdemes bevetni. (Pl. a tökéletes helyszínelés után még maradnak perdöntő bizonyítékok a helyszínen, a rendőrség egy helyben toporog, de a főhős, aki egy jött-ment senki, rögvest megold minden rejtélyt, a bűntettre nem derül fény, a bűnös indítékait egy sima leleplezés után nyugodt hangon elsorolja és önként börtönbe vonul - ezt lélektanilag alaposan meg kell alapozni; csak a főhős vagy a nyomozó veszi észre a fontos elemeket stb.)

Annyiban egyetértek, hogy nehéz már bármi olyasmit írni, amit előtted senki nem vett még elő.

Nálam a kriminél az fontos, hogy legyen esélyem kitalálni, mi történik, a tettes ne a semmiből tűnjön fel. Hogy mi a klisé? Ha megfelelsz az általános szemléletnek, azt mondják klisé, ha nem, akkor azt, hogy egy nyomozó nem is ilyen. Tapasztaltam :)

Szerintem írd meg úgy, ahogy te látod, és szerinted értelmes a sztori.

Ahogy az előttem levő helyesen írta: nagyon fontos, hogy az írás autentikus (hiteles és hihető) legyen, aminek egyik alapfeltétele, hogy ARRÓL ÍRJ AMIT ISMERSZ.

Lásd, Agatha Christie férje régész volt, ezért is történik sok minden régészeten. Kisvárosban élt, stb.

A világ legtöbb könyvét eladott szerzője (tévedés, nem Agatha Christie, hanem)Erle Stanley Gardner a Perry Mason könyvekből évente négyet adott ki. Ma is megy a sorozata. Főhőse, Perry Mason sikeres ügyvéd. Az író, Gardner szintén jogász volt, sőt, gyakorló büntetőügyvéd is.

Tehát bármiről írsz, vagy ismerd a témát nagyon, vagy írj sci-fit, de akkor az ottani ismeretek kellenek.

Ezen kívül ajánlom Agatha Christie "tízparancsolatát" arról, hogy ki NEM lehet gyilkos egy jó krimiben. Most nem tudom fejből, de biztos megtalálod.

Ilyenek vannak benne (többek közt), hogy

- a detektív

- kertész, szobalány, sofőr, stb.

és ami szerintem talán a legfontosabb:

NEM választhatsz gyilkosnak olyt, akiről szó sem esik a könyvben, az utolsó oldalakon nem rángathatsz hajánál fogva elő mondjuk egy csavargót aki benézett a kertkapun.

Aztán, Agatha Christie szabály, hogy mindig, minden informmáció valahol legyen ott az olvasó számára is, amit a nyomozó tud. Érezze az olvasó a kihívást, hogy ő is tud mindent, de a végén mégis a detektív rakja össze, ekkor csap az olvasó a homlokára, "én hülye, hogy ez nem jutott eszembe", és ezek a jók.

(Most feltételezem, hogy tényleg krimit, és nem horrort vagy misztikumot írsz, az teljesen más műfaj.)

Aztán vannak ötletek, amit valaki kitalált, és azóta sokan felhasználták.

A legismertebb Agatha Christie ABC gyilkosságok könyve, zseniális az ötlet, azóta sok film és könyv is használja, nem hiszem, hogy poént lőnék le. A lényege az, hogy sorozatgyilkosság van (néha előre is figyelmeztetik a detektívet), amelyek közt vagy látszólag semmilyen összefüggés nincs, vagy teljesen értelmetlen (eredeti A.Ch.-ben ABC sorrendben történik, olvasd el az ilyen című könyvet). Ekkor a sok gyilkosság mind elterelés, csak egy a lényeg, a többi összezavarásért van. De nem feltétlen az utolsó,, vagy az első. Az olvasónak tudnia kell az infot, de olyan ügyesen elrejtve, hogy csak a nyomozó világítson rá.

A másik típus (kedvencem, és nagyon nehéz) az Ellery Queen féle (keresd a könyveit) gyilkosságok, a "kulcsra zárt szobák". Ellery Queen (a szerzőt és a nyomozóját is így hívják) olyan eseteket nyomoz, ahol elvileg teljesen lehetetlen a gyilkosság. A szoba belülről kulcsra zárva, ablakon nem lehet bejutni, nincs titkos rekesz, ajtó, stb. És mégis megtörténik. Na ez jó, csak ismerni kell a már megírt előzményeket.

Aztán olyan is van, ahol (A. Ch. törvényeit részben megsértve) mégis a nyomozó a tettes, de olyan ügyes, hogy őnála is tud az olvasó mindent, mégsem jösz rá csak a végén. Ennek a szerzőjét címét nem írom le, mert zseniális, el kell olvasni, az a lényeg, hogy már ezt is megírták.

Sok sikert.

Az Ellery Queen féle "bezárt ajtó"-ra most láttam egy példát a tévében, bár nem tökéletes.

Adott egy gazdag ember, egyedül van otthon kedvenc majmával, csimpánz. A riasztó betörést jelez, ő a csimpázzal rögtön bemegy a pánikszobába (biztos ismered: vastag falak, egyetlen 20 centi vastag acél ajtó, bombabiztos, nincs ablak, stb.) Ezzel automatikusan riad a rendőrség is. Mindezt látjuk. A rendőrség kimegy, nagy nehezen speciális vágóval átvágják a pánikszoba ajtaját, és ott fekszik vérben a gazdag ember, le van lőve, mellette a majma egy pisztollyal a mancsában, azzal lőtték le a férfit. Sehol egy másik rés, senki más nincs a pánikszobában. És mégis gyilkosság történt, de nem a majom tette.

JÓ, de egy pár véletlen kell hozzá, igaz, mindent lát a néző, amit a nyomozó, és mindent hall.

Ezeket szeretem.