Hogy tetszik ez a prológus?

Nekem tetszett a fogalmazásod, de (ha) hosszútávon nem a nőn van a hangsúly, (hanem) a gyilkoson, akkor az ő gondolatait kicsit jobban ki kéne bontanod. TÉNYLEG NEM rossz, de csiszold még egy kicsit! :)

A kérdésed második felére válaszolva, én elolvasnám, (ami talán 'rossz' benne) az utolsó mondat miatt. Az eleje, tulajdonképpen 'színtelen' lett, hogy úgy mondjam, mivel a gyilkos indítékai és az érzései rejtve maradtak, de én akkor is elolvasnám :) Ami a te javadra írható, hogy feltuttad kelteni a figyelmemet, ha csak egy mondattal, de akkor is :)

Szerintem egyáltalán nem baj, hogy nagyobb hangsúlyt fektettél az áldozat gondolataira és érzéseire. Így fokozatosan átvetült a figyelem a nőről a gyilkosra, először csak a nő, aztán a nő szemszögéből a férfi egyre közelebbről, végül elérkezünk a férfihoz. Nekem tetszik.

Több leírást tényleg igényelne, kell a hangulathoz - és ahogy előttem is írták, az olvasóknak is.

Szerintem nagyon jól fogalmazol:), de a részletekre fektethetnél kicsit nagyobb hangsúlyt. Számomra például nem volt egyértelmű, hogyan volt kikötözve a nő: csak a karjai? Akkor miért nem próbált védekezni? A lábai is ki voltak kötve? Akkor hogyan nyitotta szét őket? Miért nem maradt ideje sikítani, amikor meglátta a csákányt? A sikítás elméletben nem annak szólna szerintem ilyen helyzetben, hogy a hapsi belevágja a csákányt, hanem a rémületnek, ami eluralkodik rajta a csákány láttán.

A vére hogyan tud zubogni az ágyneműre? Nekem erről egy vízesés jut eszembe, márpedig a vér nem tud víz módra "zubogni".

Tudom, kukacoskodó vagyok, de nekem, ha ilyeneket észreveszek, általában elmegy a kedvem a sztoritól, mert nem érzem azt, hogy az írója kellően átgondolta a dolgokat.

De mint írtam is, szerintem nagyon jól fogalmazol, tehetséges vagy, és szerintem egyáltalán nem zavaró, hogy az áldozat szemszögéből írtad a prológust. Nekem is az tetszett, mint egy másik hozzászólónak, hogy így vezetted át a dolgokat.

Csak így tovább!:)

persze :) és köszi

breakingfollow@gmail.com