Regényt írok, szerintetek elkaptam ebben a jelenetben a hangulatot?

Jól fogalmazol, viszont 1-2 egymást követő mondatban előfordul ugyanaz a szó vagy kifejezés, és ez egy picit zavaró. Ismétlés. Pl a részlet elején, mikor minden szem a színpadra szegeződik, és feltűnik a nő a színpadon. Ezen kívül még: többször hangsúlyozod ebben a jelenetben, hogy Russel mennyire nem akarja nézni a nőt, és hogy utána elfeledkezik a körülötte lévőkről. Szerintem ezt elég egyszer megírni, mert onnantól az olvasó már úgyis tudja, hogy mit érez a férfi.

De alapvetően szerintem jó.

Öhm, hát, hogy is mondjam. Szóval. Én is írok egy regényt, de az enyém azért visszafogottabb. Sokkal. Nem is tudom. Akkor sorba:

-Tetszik, ahogy megfogalmazod.

-Már bocsánat, hogy megkérdezem, de hány éves vagy?

-Miről fog szólni ez a könyv? Úgy végig?

-Mi a címe?

-Kész van az egész könyv?

Amúgy, teljesen egyetértek abban, hogy van tehetséged az íráshoz. :)

13/L

Jól írsz, nyelvtanilag is igényes ez a szöveg, de engem nem fogott meg. Az én ízlésemhez mérten túl hosszasan taglalsz egy olyan jelenetet, amely sokkal jobban átjönne, ha rövidebbre fognád a leírását. Tudod, a kevesebb néha több. Most egy filmművészeti példa jutott eszembe ennek az érzékeltetésére: nem tudom, láttál-e már Tarantino filmet, de ő például, bár minden filmje tocsog a vérben, sosem mutatja a dolgokat explicit módon. Csak a hangokat (csontreccsenés, jajgatás stb.) hallani, és valami teljesen más, semleges dolgot látunk közben. Szerintem egy ilyen megvalósítás sokkal hatásosabb, mint az, amikor az író (vagy rendező) mindent a szánkba rág.

Szóval az tény, hogy jól írsz, de szerintem nagyobb hatást érnél el a sejtetéssel, mint azzal, ha mindent ilyen szép alaposan és részletesen leírsz.