Titeket ez zavar egy regényben?

A kettő kombinációját. Csak a párbeszédekből nem lehet megítélni a szereplők jellemét, körülményeit, személyiségét, motivációját. A leíró részek nagyon fontosak a környezet és a körülmények megismerése szempontjából. Rengeteg háttérinformációt tudsz adni az olvasónak. Ha tele van a könyved párbeszédekkel, akkor "üres" marad a történet.

Találd meg a helyes egyensúlyt.

Mindkettőt, ezek nélkül nem lenne könyv.

Viszont borzalmasan unom, amikor 20-30 oldalon keresztül leíró rész, ellenben a párbeszédet hosszabban is szívesen olvasom.

El kell találni a helyes arányt.

Ez leginkább a kivitelezéstől függ, valaki nagyon jól meg él szinte csak párbeszédekből, valaki meg ha meg gebed sem tesz bele dialógust. Én spec nem szerettem ezt az Egri Csillagokban rettenetesen untam, lehet leginkább azért mert kötelező volt, ha nem lett volna az, tlaán jobban tetszik, ellenben a Kőszívűt szerettem, abban is sok a leírás. De ne csak kötelezőt mondjak Merle mestere a leírásoknak és nagyon jó dialógusokat is ír, igaz ő viszonylag rövideket.

Azzal viszont vitatkoznék hogy ha nincs leírás nem tud a karakter jelleme kibontakozni. Valami Shakespear nevű angol úriember egész jól rajzolt jellemeket alkotott, semmi leírás, csak a párbeszéd, igaz hogy az egy másik műfaj de az eszköz ugyan az. És persze még sokan mások is.

Nekem az tetszik, ha felváltva vannak párbeszédek és leírások egy regényben. Az sem zavar, ha sok a leírás, de jobban szeretem, ha ezt több rövidebb bekezdésben írja le az író.

Például itt új bekezdést kezd. Szellős lesz, de nem zökkenti ki az olvasót az, ha új bekezdésbe kezded a mondatod. Mint ahogy az sem, ha új fejezetet kezdesz, feltéve, hogy érdekes a mű.

Mondjuk Jókai Kőszívű ember fiai regényében sok oldalon keresztül 1-2 soros bekezdések vannak, ami számomra érdekes, bár nem zavart az sem. Csak többször kezdődött a sor bentebb, mint kintebb.