Szerintetek egy ilyen jelenet belefér egy romantikus könyvbe vagy túlzottan erotikus?

Ez egy részlet a regényem negyedik fejezetéből, és kicsit bizonytalan vagyok. :)

- Jaj, minden férfi egyforma! – válaszolta Miranda bosszúsan. – Ha feltűnik egy jó nő, képtelenek vagytok elhinni, hogy nem a pénzetekért akaszkodunk rátok. – A nő dacosan hátraszegte a fejét, mikor Leslie ujjai az álláról a szájára kúsztak. A férfi finoman megérintette az ajkait, egy pillanatra összenyomta őket, aztán hagyta, hogy szétváljanak. – Nézd, huszonkét éves vagyok, nem egy klimaxos, kapuzárási pánikban szenvedő nő, úgyhogy én még megválaszthatom a partnereim. Az, hogy te ezzel mit kezdesz, már nem az én dolgom.

Leslie válasz helyett közelebb húzta magához Mirandát, és megcsókolta. Az ajkaik lágyan összeértek, miközben bizonytalanul kóstolgatták egymást, és próbáltak hozzászokni a másik hol fanyar, hol édeskés ízéhez. Leslie Miranda derekára tapasztotta a kezét, ahogy a nyelve utat talált a nő szájába, és finoman megérintette a nő nyelvének csúcsát. Mirandát magát is meglepte, mennyire felizzította a férfi csókja. Szinte lángra kaptak a porcikái, ahogy összefonódtak a nyelveik, lassú, megfontolt táncot járva, amiből csak úgy sütött az elfojtott szenvedély.

- Tudod, nem azért jöttem, hogy egyetlen éjszakában lerendezzük ezt a kapcsolatot – lehelte Miranda Leslie szájába. Az ajkaik, ha el is váltak, továbbra is csak néhány másodpercre távolodtak el egymástól, hogy aztán újból összesimulhassanak. Leslie nyelve ráérősen bebarangolta Miranda száját, minden apró zugot felfedezve. Lelkesen szívta fel a kapucsínó utolsó cseppjeit, amelyekbe mintha a nő erőteljes illata is belevegyült volna. – Ennél komolyabb kapcsolatot akarok. Ha megkapsz, mindenestül megkapsz… - Miranda alig tudta befejezni a mondatot, ahogy Leslie a szájába furakodott. Nyelveik most már őrülten kergetőztek, a szájuk érzéki, elnyújtott csatát vívott. Olyan fuldoklóan csókolóztak, hogy Miranda alig kapott levegőt, amikor összeütközött az orruk, fogaik folyton egymásnak koccantak. – Cserébe viszont meg kell tartanod.

- Te vagy a legkülönösebb nő, akivel valaha is találkoztam – súgta Leslie, miközben végigfuttatta az ujjait Miranda arcán. A keze végül Miranda nyakán állapodott meg, finoman csiklandozta a nő bőrét, akinek azonnal felgyorsult a légzése. Miranda úgy érezte, kínzóan szűkké válik a ruhája, a látvány, hogy Leslie hatalmas tenyere a vállán fekszik, feltüzelte. Vett néhány mély lélegzetet, hogy lecsillapítsa magát. Bármennyire vágyott is arra, ami most következett, nem veszíthette el a fejét. Tudta, amint elérkezik az idő, Leslie kezébe kell adnia az irányítást, most azonban neki kellett gondoskodnia arról, hogy minden az elképzelése szerint történjen. – Ennyire konkrétan még soha senki nem közölte velem a szándékát.

- Akkor legfőbb ideje, nem igaz? – duruzsolta Miranda. Végighúzta a kezét Leslie mellkasán, érezte, mennyire hevesen dobog a férfi szíve. Halványan elmosolyodott, egy kicsit jobban szétcsúsztatta a lábait, mikor Leslie harmadjára is megostromolta a száját. Egy kissé irritálta a férfi borostája, ám az apró fájdalom csakhamar lüktető kínná változott, mikor Leslie belecsípett a mellbimbójába a blúzán keresztül. Mostanra annyira megduzzadtak a hegyes kis csúcsok, hogy valósággal átdöfték a felsőjét, Miranda akár le is vehette volna a feleslegessé váló ruhadarabot. – Csak a miheztartás végett.

- Azt hiszem. – Leslie csókja annyira mohóvá vált, hogy valósággal még a levegőt is elszedte Miranda elől. Beleharapott a nő alsó ajkába, és hevesen szívni kezdte, mintha addig akarná Mirandát ingerelni, amíg teljesen magatehetetlenné nem válik. Mirandának hátrabicsaklott a feje, lehunyta a szemét, és átadta magát Leslie-nek, aki élvezettel játszott a szájával. A férfi apró harapásokkal puhatolózott, meddig mehet el. – Attól még felvihetlek magamhoz? – incselkedett a nővel.