Mi a véleményetek erről?
A mai nap írtam. Egy érzés kinyilatkozása inkább, nem történet. Tudom, hogy van még rajta csiszolni való, de kíváncsi lennék egy-két (értelmes) véleményre, hozzászólásra.
Csikorgott.
Megállt.
Egy utolsót villant a fény az órakerekeken, aztán örökre elnémult.
És rám zárta elvarázsolt kastélyának börtönét.
Az idő furcsa szerkezete elromlott és az arcomra fagyasztotta az utolsó boldogság narancs mosolyát. Körülöttem élet virágzik, de nekem az örökkévalóságig kell viselnem ezt a jeges maszkot.
Valahol mélyen legbelül még lélegzem. A lelkem néhány törött darabkája még mindig vágyik rá, hogy valaki felemelje a száraz sivatagi homokból, belenézzen száztükrű szivárványcsillogásába és behintse aranyporral és kristályvízzel.
De tudom, hogy már semmi sem vagyok, csupán egy elkopott bádogszobor. Ezer sebből csordogál fanyar vérem, és pokoli átkom, hogy minden, mit te ebből látsz, csak alabástrom-mosolyom ragyogása.
Egy szörny vagyok, egy gyilkos. Nem akarom a lelkedet, mégis felfalom szépséges kapkodásomban egy jó szó és ölelés után. Mert az én vérző szívem képtelen téged úgy szeretni, ahogyan a virág a lelkedben nyújtózna felém. Az én virágom elszáradt, elhamvadt már és képtelen élni többé.
Hiába kérlek, hogy fuss messze, amíg nem törtem szét ezernyi apró darabkára a törékeny liliomot benned, te itt maradsz és csodálsz engem. Ezt különleges rab madarat, aki szállni képtelen a sors sötét bádogkalitkájából.
Pedig futnod kell, mert nem akarlak megsebezni.
Őszintén... giccs. De ha ezt levetkőzöd, simán tudnál jobbat is. Arra gondolj, hogy ne akard szépen megfogalmazni, inkább nyersen, keményen, ahogy jön. Akkor majd lesz egy formázatlan masszád, amit még te sem akarsz látni, de legalább tisztába kerülsz a saját érzéseiddel. Ugyanis a hangulatnak azt kell tüköröznie, különben az olvasó disszonánsnak érzékeli. Mintha Erős Pistáttennél a csokitortára. Mindkét összetevő a maga formájában jó, szeretik is, de nem illenek össze. Itt is: a forma, a hangzásvilág csillogó, csengő-bongó, giccsbe hajló, és ettől elveszik az, amit át akar adni, maga az érzés.
Ha "kiírod" magadból, akkor persze az ihlet is elszáll, de a hangulat legalább ott lesz a papíron. Ezt a hangulatot kell később a műnek is visszaadnia.
Jelen esetben szerencséd van, mert ezt két csodálatos dalban is megénekelték már:
Köszönöm a választ, érdekes véleménynek tartom, amit írtál. Habár én azért írok így, mert szerintem ezek a "giccses" szavak is érzéseket fejeznek ki, különbség van aközött, hogy azt mondom, hogy "De semmi nem vagyok, csupán egy elkopott bádogszobor." és "Megcsömörlöttem." Én ezért írok így, ahogyan írok, mert szeretem a szenvedésben is - úgymond - meglátni a szépet.
Köszönöm, hogy véleményezted, mindenképpen érdekes kritika, meggondolom. =)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!