Ki tudná leírni a Hamlet c. drámából a sírásó jelenetet?

Erre gondoltál?:

Ötödik felvonás

1. szín

Temető.

Két Sírásó jön, ásóval, kapával.

ELSŐ SÍRÁSÓ

El szabad temetni keresztyén temetőben egy olyan leányt,

ki maga jószántából keresi az üdvösséget?

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Hát el azt, én amondó vagyok; ássuk meg neki szaporán

a sírt; a halottvizsgálók törvényt tettek rá, s úgy

találták, hogy megilleti a keresztyén temetés.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hogy lehet az, hacsak önvédelemből nem fúlt a vízbe?

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Márpedig azt úgy találták.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Se offendendo kellett esni; nem lehet különben. Mert

hát ez a bibéje: ha én készakarva fúlok vízbe: jele,

hogy az tett; a tettnek pedig három ága van; úgymint:

tenni, cselekedni és elkövetni; ergo, készakarva fúlt

belé.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Úgy, de hallja csak, pajtás-uram -

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hagyj békét nekem. Itt foly a víz, no jó; itt áll az

ember, no jó; ha már most az ember megyen a vízhez s

beléöli magát, az nollé-vellé annyit tesz, hogy ő

megy oda, érted? de ha a víz jön őhozzá, s úgy nyeli

el, akkor nem maga fojtotta belé magát; ergo, ki nem

vétkes önnön halálában, nem rövidíti meg az életét.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

De hát ez a törvény?

ELSŐ SÍRÁSÓ

E bizony; halottvizsgáló törvény.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Megmondjam hát az igazat? Ha őkelme nagy kisasszony nem

lett volna, bizony kívül temetnék ám a keresztyén temetőn.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hüm! mondasz valamit; sajnos bizony, hogy az úri népnek

több szabadsága van vízbe fojtani vagy felkötni magát,

mint a többi keresztyén felebarátjának. Ide veled, ásó.

Nincs olyan régi nemesember, mint a kertész, az árkoló,

meg a sírásó; ezek tartják fenn az Ádám mesterségét.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Hát Ádám nemesember volt?

ELSŐ SÍRÁSÓ

A bizony, vele kezdődik a nemesi kar.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Volt is akkor még olyan kar.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Micsoda! pogány vagy? Hát nem érted az Írást? Hiszen az

Írás mondja: »Ádám pedig ásott« - hogy áshatott volna

kar nélkül? Várj, teszek még egy kérdést: ha arra meg nem

felelsz, ismerd el magadat...

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Halljuk.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Ki az, aki tartósabb munkát csinál, mint akár a kőmíves,

akár az ács, vagy a hajóépítő?

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Hát az akasztófa-csináló; annak a készítménye ezer lakót

is elnyű.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Becsülöm az eszed, bizisten; az akasztófa éppen jó; de

kinek jó? annak jó, aki rosszat cselekszik; márpedig

te rosszat cselekszel, ha aszondod, hogy az akasztófa

tartósabb épület a templomnál: ergo, az akasztófa

éppen jó neked. No csak találd ki, gyere.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Már hogy ki épít tartósabbat, mint a kőmíves az ács,

vagy a hajómester?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Igen; ezt fejtsd meg, aztán kifoghatsz, pihenni.

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Ahá! tudom már.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Ki vele hát!

MÁSODIK SÍRÁSÓ

Bizistók, már nem tudom.

Hamlet és Horatio távol megjelennek.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Ne törd tovább a csürhejárást; nem üget a te szamarad

jobban, hiába püfölöd. Ha máskor ezt kérdik tőled, hát

mondjad: a sírásó; mert az olyan házat csinál, hogy

ítéletnapig eltart. Eredj csak, lódulj amoda Jáfethez,

hozz nekem egy itce valamit.

Második sírásó el.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Ásás közben dalol.

Hajdanda, míg ifjú valék,

Tartottam szeretőt;

Kényemre, hej! kedvemre, húj!

Tölthettem az időt.

HAMLET

Nem érzi e fickó, amit csinál, hogy dalol, midőn

sírt ás?

HORATIO

A megszokás közönyössé tette iránta.

HAMLET

Úgy van az: kevés dolgú kéznek annál finomabb az érzése.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Dalol.

De meglopott öregkorom,

Öklébe markola;

S elhányt-vetett, hogy azt se t’om,

Ki voltam valaha.

Feldob egy koponyát.

HAMLET

E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni;

s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Kain állkapcája

volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi

agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő;

egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?

HORATIO

Lehet, fönséges úr.

HAMLET

Vagy udvaroncé, ki oly szépen tudta mondani: »Jó reggelt,

édes úr! Hogy vagy, jó uram?« Ez-s-ez ő méltósága lehetett,

ki égig magasztalta ez-s-ez ő méltósága lovát, ha el akarta

csalni tőle; úgye lehetséges?

HORATIO

Igen, fönséges úr.

HAMLET

Hát biz’ úgy van az; és most Féreg asszonyságé; beesett

pofával, melynek csontját leüté a sírásó szerszáma. Furcsa

átalakulás folyt itt; ha belé láthatnánk. Hát csak annyiba

került táplálni e csontokat, hogy most tekézzenek velök?

Az enyémbe nyilallás áll, ha erre gondolok.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Dalol.

Ásó, kapa, veremvágó;

Egy szemfedő lepel;

Ó! az ily vendégnek egy gödör,

Egyéb semmi se kell.

Másik koponyát dob.

HAMLET

Itt egy másik: mért ne lehetne ügyvéd koponyája? Hol

vannak most szőrszálhasogatási, ármányai, tényálladéka,

birtokjoga és fogásai? Mért szenvedi most, hogy e goromba

ripők fültövön csapja egy piszkos ásóval, anélkül,

hogy perbe fogná »súlyos testi sérelem« miatt? Hm! -

Ez az atyafi meg, a maga idejében, nagy birtokszerző

lehetett; csupa telektörvény, nyugta, százalék, kettős

tanú, térítvény volt. De hát, annyi nyugta után itt leve

nyugta? annyi térítvény után ide tért meg? s agya százalék

helyett ázalékkal van tele? Tanúi az egész véteményből nem

megyéről, csak egy szűk mesgyéről tanúskodnak? Átruházó

oklevelei alig férnének e ruhaszekrényben, és most a

birtokosnak sincs tágabb tere? Mi?

HORATIO

Hajszállal sincs, uram.

HAMLET

Nemde juhbőrből készítik a pergament?

HORATIO

Abból, uram; meg borjúbőrből is.

HAMLET

Az is mind juh meg borjú, ki ebben biztosságot keres.

- Ki sírja ez, hé!

ELSŐ SÍRÁSÓ

Az enyém, uram. -

Dalol.

Ó, az ily vendégnek egy gödör,

Egyéb semmi se kell.

HAMLET

Gondoltam, hogy tiéd ez a zug, mert benne vagy, ha zúg.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Az úr meg kívül zúg, ha zúg; és így nem az úré; én, ha

zug sem vagyok benne, mégis enyém.

HAMLET

Abban vagy hazug, hogy benne lévén, magadénak mondod;

mert halottnak való az, nem elevennek.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Eleven hazugság ez, uram; visszapattan mindjárt, tőlem az úrra.

HAMLET

Miféle embernek ásod ezt?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Nem-embernek, uram.

HAMLET

Némbernek hát?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Annak se.

HAMLET

Kit temetnek belé?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Aki valaha nő volt, de már, Isten nyugassza lelkét, csak halott.

HAMLET

Mily átalkodott ez a semmirekellő! Az ember kótábul

beszéljen hozzá, különben megöli a szójátékával.

Uttartson, Horatio! három év óta, úgy veszem észre;

oly elménc lett a világ; hogy a paraszt lábujjhegye

az udvaronc sarkára tapos. - Mióta vagy sírásó?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Az esztendő minden napjai közül az napon adtam rá

magamat, mikor néhai Hamlet királyunk legyőzte

Fortinbrast.

HAMLET

Mennyi ideje annak?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hát nem tudja? Hisz minden bolond tudja azt. Éppen

aznap volt, mikor az ifjú Hamlet világra lett, tudja,

az, aki megbolondult, aztán Angliába küldték.

HAMLET

Vagy úgy! igen. Aztán mért küldték Angliába?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hát, mert bolond volt; ott majd eszire tér, vagy ha nem, ott úgyse baj.

HAMLET

Miért?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Mert ott szembe se tűnik; ott minden ember olyan bolond, mint ő.

HAMLET

Aztán, hogy bolondult meg?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Nagyon furcsán, aszondják.

HAMLET

Furcsán? hogy-hogy?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hát csak úgy biz’ a’, hogy elment neki az esze.

HAMLET

A gutába!

ELSŐ SÍRÁSÓ

Nem a gutába, hanem itt Dániába, hol én harminc esztendő

óta ásom a sírt, összevéve mint gyerek és ember.

HAMLET

Meddig áll el az ember, rothadás nélkül, a földben?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hát bizony, ha már halála előtt meg nincs rothadva

(mert mai napság annyi francu-ette test kerül ide,

aki a temetést is alig bírja), eláll az nyolc vagy

kilenc esztendeig; cserzővarga eláll kilencig.

HAMLET

Miért tovább az, mint más?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Mert hát, uram, annak a bőre úgy kicserződik a

mesterségivel, hogy soká nem ereszti által a vizet;

márpedig a víz leggonoszabb pusztítója ennek a mi

kurafi testünknek, ha meghalt. Látja ezt a kaponyát:

huszonhárom esztendeje fekszik a földben.

HAMLET

Kié volt az?

ELSŐ SÍRÁSÓ

Hej, kurafi bolond fickóé volt ez: mit gondol, kié?

HAMLET

Nem tudom.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Nyavalya essék a gaz bolondjába! egyszer egész palack

rajnait a nyakam közé öntött. Ez a tulajdon kaponya,

uram, ez a tulajdon kaponya Yorick kaponyája volt,

a király udvari bolondjáé.

HAMLET

Ez?

Elveszi a koponyát.

ELSŐ SÍRÁSÓ

Éppen ez.

HAMLET

Hadd lám. Haj, szegény Yorick! - Ismertem, Horatio;

végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt; engem

a hátán hurcolt ezerszer: és most hogy irtózik tőle a

képzeletem! a gyomrom is émelyedik rá. Itt függött az

ajk, melyet én összecsókoltam, azt se tudom, hányszor.

Hová lettek gúnyjaid, bakugrásaid, dalaid? villámló

élceid, melyek az egész asztalt hahotára fakaszták?

Egy sincs már belőlük, hogy kimajmolnád saját

torzképedet? Bezzeg, most esett le az állad! No,

eredj ő asszonysága öltözőjébe, s mondjad neki:

fesse bár magát ujjnyi vastagon, erre jut az arca;

eredj, kacagtasd meg vele. - Valamit kérdek tőled,

Horatio.

HORATIO

Mi lesz az, fönség?

HAMLET

Mit gondolsz, Nagy Sándor is ilyenné lett a földben?

HORATIO

Éppen.

HAMLET

S ilyen szaga volt? phű!

Leteszi a koponyát.

HORATIO

Éppen, fönség.

HAMLET

Minő aljas célokra használhatnak még bennünket, Horatio!

Nem nyomozhatja-e képzeletünk a Sándor nemes porát,

míg végre mint hordóakna tapaszát leli meg?

HORATIO

Nagyon tűhegyre vennők, ha igy vennők.

HAMLET

Bizony nem; egy szikrát sem; csak szerényen elkísérnők

őt oda, s valószínűség vezérlene; ilyenformán: Sándor

meghalt; Sándort eltemették; porrá vált; a por föld;

földből sárt csinálnak: és így azzal a sárral, mely

őbelőle lett, miért ne dughatnák be a sörös hordót?

Fejdelmi Caesar, ha föld röge lett,

Lyukat töm, hogy kizárja a szelet;

Ó, hogy ki a világ félelme volt,

E sár, most egy repedt falon a folt!

De lassan! félre! - Itt jő a király,

Király, Királyné, Laertes, Urak és egy Pap,

Ophelia koporsóját kisérve jőnek.

Királyné s udvaroncok. Kit temetnek

Ily csonka szertartással? Ez jele,

Hogy akit hoznak, öngyilkos kezekkel

Végezte éltét; bárha rangbeli.

Vonuljunk hátra, lessük el, mi ez.

Hátravonul Horatióval.

LAERTES

S mi szertartás még?

HAMLET

Ez Laertes,

Igen derék ifjú; figyelj csak.

LAERTES

Mi szertartás még?

PAP

A temetésben annyit kedvezénk,

Amennyi csak szabad: halála kétes,

S ha egy parancsszó rendet nem zavar,

Beszenteletlen várná e gödörben

Ama vég-harsonát: imák helyett

Cserép, kavics, kő hullna rá; de így,

Szűz dísze a virághintés, harangszó,

S köz temető-hely megengedtetett.

LAERTES

Ennél több nem szabad?

PAP

Több nem szabad.

Fertőzve lenne gyászszolgálatunk

A requiemmel, mely békében elszállt

Lelkekre mondatik.

LAERTES

Tegyék a földbe;

Szeplőtlen szűz testéből violák

Fakadjanak! - De tudd meg, durva pap,

Szolgáló angyal lesz húgom, midőn te

Ott lenn üvöltesz.

HAMLET

Mi! Ophelia!

KIRÁLYNÉ

Virágot hintve.

Kedvest a kedvesnek: Isten veled.

Reméltem, Hamletemnek nője léssz;

Azt gondolám, nászágyadat vetem meg,

Nem sírodat hintem, kedves leány.

LAERTES

Háromszoros jaj, ó! harmincszoros,

Fejére az átkozottnak, ki gonosz

Tettével megrabolta dús eszed! -

Ne még a földet! hadd szorítom újra

Karomba egyszer. Most halmozzatok

A sírba ugrik.

Port elevenre, holtra, míg hegyet

Emeltek e lapályon, mely tetőzze

Vén Peliont s Olympus kék fejét.

HAMLET

Előlép.

Ki az, kinek fájdalma elbir ily

Tulzó beszédet? kinek jaj-szavára

Bűvölten áll a vándor csillag is,

S döbbenve hallgatózik? - Én vagyok,

Hamlet, a dán.

A sírba ugrik.

Birkoznak.

LAERTES

Ördög lelked vigye

Pokolba hát.

HAMLET

Nem jól imádkozol.

Vedd, kérlek, a torkomról ujjaid;

Mert bárha nem vagyok tüzes, szilaj,

Veszélyes is van bennem valami:

Kerüld, tanácslom. Vedd innen kezed.

KIRÁLY

Szét kell cibálni őket.

KIRÁLYNÉ

Hamlet! Hamlet!

MIND

Urak -

HORATIO

Türelmet, édes jó uram!

A kísérők elválasztván őket, feljőnek a sírból.

Bővebben:

[link]