Szerintetek megváltás lett volna Anyegin számára ez a szerelem?

Szerintem nem volt "jelen" először -nem fogta fel, mit jelenthet számára Tatjána. Amikor ráérzett -akkor meg már késő volt - Tatjana hűséges feleség lett:

Azt gondolom, Anyegin számára ÍGY lett "megváltás" így értette meg a lényeget, a szerelem lényegét, a sorsát, az életet.

Nem az volt csak a baj „nem fogadta” Tatjána vallomását- hanem el volt foglalva a felszínes dolgokkal, divatos szóval épp „kiélte magát” – rivalizált Lenszkíj-jel, szórakozott- nem volt nyitott egy tiszta szerelemre, ami Tatjána felől áramlott felé. A szerelemhez, a beteljesüléshez két lélek kell, és ő lelkével nem volt jelen, csapongott össze-vissza.

Később megértette – elérte Anyegint is a szerelem – de akkor már Tatjána hűséges társa volt Gremin-nek .. Tatjana hű volt, érzései ekkor is tiszták, – akkor meg már azért nem teljesedhetett be a szerelem – a hűtlenség tönkretette volna.

De mégis, a kérdésedre visszatérve, amit #1-ben írtam: Anyegin katartikus szenvedéssel mégis „megváltódott” – mert megértette, mi a szerelem, az élet, a halál, a felszínről mélyre jutott a megismerésben – és utána így, érettebben élte életét, bölcsebben, cselekedett. Talán egyetlen ilyen szerelem adatik az életben, talán többé nem volt számára, de mégis „megváltódott”, mert a megismerésben mélyebbre jutott – és az fontos. Miért, hogyan történnek a dolgok, mi a feladatom, ki vagyok én? - ezek fontosak az embernek, teljesen nem is megválaszolhatóak, csak egyre mélyebb re lehet jutni a megismerésében, és Anyegin az átéltek hatására jobban megértette ezeket.

Miért vannak a megpróbáltatások? Ezen érdemes elgondolkodni.

Ha Anyegin elfogadja Tatjánát – az nem szerelem, ’összejönnek’, igen, ez jó szó rá.

Első indok, miért nem lehetséges ez: hogy akkor nem lenne ez a drámai költemény, csak egy „való világ show”. Semmiképp nem lenne ’megváltás’ senkinek sem. Mert mi történne? T. hamar megérezné, hogy az ő tiszta érzéseihez nem „nőtt” fel Anyegin, hanem egy kényelmes dologba belehelyezkedett. Innentől a megoldás is hétköznapi, lapos, vagy veszekedések után elválnak, vagy laposan élik tovább életük- T. nagy szenvedésekkel, mert a szerelemhez az kell, hogy a másikban meglássa azt, ami több aktuális állapotánál.. a lehetőséget, amivé válhat.

(aki hívő, annak úgy mondom: a másikban élő Istent. Mert „Isten országa tibennetek van”- tanította a Názáreti, ne keressétek sehol máshol. A szerelmesek ezt az isteni létállapotot fedezik fel, azért olyan mindent felülmúló érzés)

Második indok, miért nem ez történik: Puskin egy lelki fejlődést mutat be, egy beavatódást a világ misztériumába. Ezt Anyegin végigszenvedi, nem kerüli ki, (nem legyint, á mindegy, nem keres pótszereket, szurrogátumokat, alkohol, prostik, egyéb függőségek, betegségbe menekülés is) :

ezért ’megváltódik’

Tehát nem lelte volna meg a boldogságot, ha ’összejönnek’- unalom folytatódott volna – és az unalom, a megszokás, a kényelem: a halál erői.

Így azonban meg meglelte – ez a megváltódás

(megint csak a hívőknek másképp kell fogalmaznom: ez a boldogság nem egy hétköznapi érzelem, sőt nem is érzelem. Ez egy megismerésen – gnózison - alapuló beavatódás a világ nagy misztériumába. Milyen különös, az evangéliumi Nyolc boldogság! [link]

Mert nem a múló időben létesülő - keletkező és elmúló – boldogságról szól, hanem az Örökkévalóságról, a Létről.)