Feladom?! Sok helyen látom, hogy mennyi ember szeretne író lenni és jobban is írnak mint én. Nem értem :/

Milyen témában akartál írni, mit szeretsz?

Mutatsz egy pár mondatos mintát? Lehet, hogy nem is vagy olyan rossz, csak bebeszéled magadnak.

De azok közül is legfeljebb ha két-három ember teheti meg, hogy rendszeresen ír majd, hivatásos író meg jó, ha egynek összejön. Az írás nem egy reális pálya ma Magyarországon.

Nézd, a tehetség nem minden. Gyakorlással, megfelelő és értő olvasással elsajátíthatod az alapvető technikákat, amik segítségével bárkiből lehet, úgymond, közepes író. Ez a mai ponyvák szintje. Tehetséges írók, de az inkább iparosmunka, mert a mesterségbeli fogásokat megtanulták, tudják alkalmazni, és ezzel eladják a munkájukat. Lehet valaki kiváló, zseni, ha ezeket a fogásokat nem ismeri, valamiért megbicsaklik a hangja.

Az iparosmunkán kívül persze van a szépirodalmi vonzódás, mikor már érzed, mit hogyan kéne (vagy lehet) kifejezni, de tágítod a határokat, megpróbálasz úgy láttatni, ahogy senki, olyat átadni, amire a ponyvaszerző szerint nem elég a szó. Ez színtisztán tehetség kérdése, és bizony erre a szintre a jelentős többség sosem jut el. De nem is feltétlenül akar.

Az írástechnika, az alapok megtanulhatóak. Mindenki meg tudja őket tanulni. A helyesírás jobbára megtanulható (ami nem, arra ott a szótár). A nyelvtanhoz kell egy kevés érzék, de az is megtanulható. Az írást mint mesterséget lehet tanulni, tehát ne kámpicsorodj el. Meglehet, hogy nem vagy olyan tehetséges, mint pl. egyes kortársaid. De ha képes leszel ezeket a szabályokat alkalmazni, akkor tehetség ide vagy oda, bizony a te írásod lesz a jobb, mivel te tudod azt is, hogyan add át azt, amit szeretnél, és nem csak érzed, hogy talán így kéne.

Feladni nem kell. Rengeteg időd és lehetőséged lesz még rá, ha megméretteted magad, hogy ezt megtedd, hogy végleg elfordulj, jelenleg nincs rá okod. Ha már most elbizonytalanodtál, akkor nem neked való az "íróság": írj nyugodtan a saját örömödre, de ne mutasd meg másoknak, különben csak csalódás fog érni, mert minden reakciót így értelmezel (vagy ha eljutsz egy kemény kritikai közönség elé, elszomorítanak, esetleg érdektelenségbe fullad a műved, ami szintén borzasztó tud lenni). Ehhez fele részben pofa kell. El kell viselni a pofonokat és az elvétve cseppenő dicséreteket is (amik nem biztos, hogy szívből és a megfelelő embertől jönnek... van olyan, aki azért dicsér, hogy te is megdicsérd, valójában fogalma sincs, mit írtál). Az érzékeny lélek ugyan jól jön a költészetnél, de az más kategória, ott nincs kérdés, hogy milyenek a kortársak és van-e hangod ahhoz, hogy elmondd, amit akarsz. :) (Az az, amikor a belső kényszer egyszerűen kirobbant belőled egy írást.)

Most lehet, hogy burkoltan, de azt mondtam, add fel, de nem így gondolom. Fogalmam sincs, hogy írsz, lehet, hogy tudsz, csak nem tudod felmérni magadat. Az mondjuk komoly önértékelési proléma lenne... Mindenesetre egy próbát minden megér. Még mindig elvehetik a kedvedet tőle azután is.

Ja, a végére: azért az itt részletet megjelentetők többsége nem kimondottan tehetséges, inkább amatőr, első próbálkozó, aki az írástechnikai alapokkal még nincs tisztában, a hangját még nem találta meg, és a történet éppen csak körvonalazódik benne. Kiforrt művet ide az elmúlt fél évben nem tettek fel. Van, aki tud(ni fog, ha megtanulja), van, aki csak nagyon sok gyakorlással érné el az olvasható szintet, de azért olyan is akad, aki már elboldogul a szavakkal, csiszolódnia kéne. Legfeljebb besorolunk téged is az egyik kategóriába, elmondjuk, hogy olvass sokat, gyakorolj, és utána méresd meg magad.