Figyelj, idézek! Érdekelne? Kérlek, írd meg, miért igen ill. miért nem?

Arra is kíváncsi vagyok, hogy ebből az abszolút nem sokat eláruló párbeszédből mi jut eszedbe, mi lehet a szitu? / Ez amolyan fantáziatesztnek is jó. :D /

1. idézet:

– Mi maga, valami mágus, vagy mi? Hipnotizőr?

– A Volnoor őre.

– Szép kis őr, ha meg se fogja a követ, és mással ásatja ki!

– Miért jár ennyit a szád?!

– Mert kezd elegem lenni abból, hogy nem ébredek föl!

– Tedd le a követ! Úgy. Most menj tőle nyolc lépés távolságra!

Sanji nem értette, miért, de engedelmeskedett. A férfi ekkor hozzá­ugrott, és lekevert neki egy hatalmas pofont. A lány csengő füllel terült el a földön.

– Ezt most miért kaptam?! – tapogatta az arcát könnybe lábadt szemmel.

– Fájt?

– Kis híján eltört az állkapcsom, maga bunkó, hogyne fájna?!

– Na látod! Nem álmodsz.

– Aú! – kelt fel a földről. – Ha nem álom, akkor mi ez az egész?!

– Mindent meg fogsz tudni. Tedd el a követ, és soha, soha ne mu­tasd meg senkinek! Megértetted?! Nálad kell, hogy legyen, kivéve, amikor velem harcolsz.

– Miért kéne magával harcolnom?

– Meg akarod óvni a Földet, nem? Akkor pedig edzened kell, mert nem vagy más, csak egy nyámnyila földlakó!

– Miért, maga micsoda?!

2. idézet:

Felhúzta karjára a hegyes patentokkal kivert könyök- és csuklóvédő­ket is, majd egy fehér fejpántot kötött a homlokára.

Ebben a pillanatban kivágódott a bejárati ajtó. Yakon rontott be rajta olyan erővel, hogy belereccsent az ajtófélfa.

Árnyéka hosszan benyúlt az előszobába. Fél percig hunyorogva nézték.

A harcoson az az öltözet volt, amit utoljára viselt a Poleynen, illetve legelőször itt, a Földön. Ahogy az ajtóra támaszkodva, felszegett fejjel állt, úgy festett, mint egy daliás, büszke, nemesi hadvezér.

Sanji kérdőn pislantott rá. Bólintott.

Jools holtsápadtan ugrott fel a helyéről.

– Jaj ne, Sanji!

Átölelte a lányt, és sírva fakadt.

– Még ne!

– Jools...

– Ne...

– Hamarosan jövök, Jools – mondta Sanji bizonytalan hangon.

– Ne menj, kérlek, kicsim, ne! – könyörgött a teljesen kétségbeesett nő, s próbálta visszatartani a készülődő lányt.

– Engedj! Ne csináld! Mennünk kell!

– Én is... Én is megyek!

– Jools, szedd össze magad! Megbeszéltük már. Vigyázz, mert Bart bácsi bármikor felébredhet! Nem fogadhatod így!

– Tudom, de mindjárt meghalok, Sanji, kérlek... Istenem, nee!

Yakon odalépett hozzájuk. Lefejtette a nő kezeit Sanjiról, megra­gadta a lány karját, és húzni kezdte a kijárat felé.

Jools botladozva ment utánuk.

– Sanji...

– Itt várj! Jövök. Végzünk, pihenek, és jövök. Valami finommal várj holnap, jó? Jools, hallod?

– Szeretlek, drágám! Kérlek, nagyon vigyázz magadra! Siess vissza! Siess! Yakon, hozd őt vissza épségben, ahogy ígérted… Jó?

– Úgy lesz – felelte a fiú, aztán megfordult, hogy Sanji felkapaszkodhasson a hátára.