Melyik könyvek igaz történetek, vagy legalábbis igaz történeten alapulnak?

Henri Charrière: Pillangó

René Belbenoit: Száraz guillotine

- A firenzei rém (Douglas Preston)

- Nyomorultak (Victor Hugo)

- Az örökség (Neville Shute)

- Harc egy gyermekért (David Ball)

- Lédererné, mi van a kosárban? (Jankovics Éva)

A gésa emlékiratai nem igaz történet.

A regény írója, Arthur Golden New York-i professzor, szakterülete a japán és kínai kultúra. A könyv azonban nem készülhetett volna el egy „belső” szövetséges nélkül. Ivaszaki Mineko egykori gésa vállalta, hogy beavatja a professzort a gésák titkos világába, cserébe azt kérte az írótól, hogy ferdítse el a történetet annyira, hogy ne lehessen ráismerni. Golden ezt nem tette meg, a regény köszönetnyilvánításában név szerint is említi Ivaszakit, aki ennek következtében több halálos fenyegetést kapott. A tradíciók szerint ugyanis a gésáknak halálukig meg kell őrizni minden szakmai tudásukat, világukba kívülállót nem engedhetnek be. A nő azt is felrótta, hogy a regény luxus-prostituáltként festi le a gésákat, például a történet főhősének szüzességét egyszerűen elárverezik, ami szerinte nem igaz. Az exgésa ezért beperelte Goldent, akivel végül peren kívül egyezett meg egy nem publikus összegű kártérítésben, ami segített neki új életet kezdeni. Ivaszaki később megírta élettörténetét, ami szintén nagy sikerű könyv lett.

Jon Krakauer: Út a vadonba

Sebastian Junger: Viharzóna

Frank W. Abagnale – Stan Redding: Kapj el, ha tudsz

Waris Dirie – Cathleen Miller: A sivatag virága

Władysław Szpilman: A zongorista