Szerintetek is romboló hatású az Alkonyat, meg a többiek?

de

elég gáz

mondjuk normálisan szocializált és jó nevelést kapott tinikre kisebb a romboló hatásuk ezeknek a filmeknek

Nem romboló hatású az Alkonyat meg a többi olyan stílusú könyv.

Miért lenne romboló hatású?

Ez egy történet, amit leírtak elolvasod és kész.

Akkor ennyi erővel kérdezhetnéd azt is, hogy a filmek nem romboló hatásúak? Elég sok filmre lehetne ilyet mondani. De szerintem egy könyv vagy film nem fog egy embert megváltoztatni. Esetleg ha van, valami tanulsága annak a könyvnek/filmnek lehet, valaki elgondolkozik rajta. De olyan könyvektől, mint az Alkonyat szerintem nem fog senki sem megváltozni. Én olvastam és nagyon tetszik és elég sok olyan és más stílusú könyvet is olvastam/olvasok és nem változtam meg. Bár én már nem vagyok „kis taknyos”. De szerintem ők úgyis abban a korban vannak mikor legtöbbjüknek a fiúzáson/csajozáson jár az eszük és az nekik a legfontosabb, hogy 12-13 évesen van-e már barátjuk/barátnőjük attól függetlenül, hogy olvasták-e vagy nem ezeket a könyveket.

Én pont ezt gondoltam, amikor elolvastam. Nem hordoz jó üzeneteket, semmilyen szempontból; azért az ilyen könyvekben mindig szokott lenni egyfajta tanulság, életre tanító bölcsesség a végén: legyél jó, tarts ki a barátaid mellett, látod apádnak igaza volt, stb...

Itt meg tényleg az volt, hogy ha szerelmes leszel, felejts el mindenkit (holott ez a való életben totális elszigetelődéshez vezet, főleg ha elhagy a pasi) ne legyenek barátaid, szüleidet is nyugodt szívvel hagyd hátra; ne legyen ambíciód, életcélod( az a csaj tényleg végig ezt hangoztatta, hogy fogalma sincs mihez kezdjen, de nem is fontos, mert neki ott van a pasija, az majd vármpírrá teszi oszt jólesz minden) ez pl kimondottan beteges volt.

Meg az, ahogy az a csaj alárendelte magát, de minden téren, nemcsak a pasinak, hanem a pasija családjának is - olyan idegesítő volt, hogy egy ponton túl már alig bírtam folytatni, mert nem tudtam átélni, hogy ez a csaj ennyire ne tudjon kiállni magáért, és azt mondani vmire, hogy nem, ha nincs hozzá kedve.

Meg az esküvő.. arra biztat, hogy tök jó, várjatok a szexszel az esküvőig, de akkor házasodjatok tizennyolc évesen.

Meg az se tetszett, hogy ott ócsárolta az embereket a csaj szemszögéből (buták, lassúak, unalmasak) de mi is emberek vagyunk ám, és ebben a világban élünk! Ez irritált, az írónőnek vmi komoly gondja lehet.

Ja meg az, hogy a pasi jöhet-mehet, de nem gond, a csaj minden további nélkül visszamegy hozzá, akkor is, ha valaki más, egy tényleg jótét lélek addig a gondját viselte. Ebben a csajban így abszolút nem volt se tartás, se önbecsülés, se önérzet, semmi!

Szóval nekem nagyon nem jött be, de ezen felül még millió dolog volt, ami nem tetszett, de ezektől felfordult a gyomrom is... :S

Főleg mert E/1-ben írja, és így bele kéne élnem magam, de ha arra gondolok, hogy valaki erőszakosan rám akarja kényszeríteni, hogy a lagzim század eleji legyen, és nincs beleszólásom, meg ilyen százéves ronda ruhákba akar bújtatni, és nyíltan kimondják, hogy édesem ez a nap nem rólad szól, hanem a pasiról... na akkor én leléptem volna egy szabadabb élet reményében. Fujj!

"nem buzdít minden kis taknyost arra,hogy árkon-bokron át menjen egy csaj,vagy egy srác után,átgázolva a szülein,letojva a barátait,hasonló..."

Ha ez így lenne, akkor a világon fellelhető milliárdos nagyságrendű rajongótábor ugrásszerűen akarna 18 évesen házasodni, nemet mondani a szexre és alárendelni magát teljes mértékben a pasijának. Én eddig még nem hallottam ugrásszerű tiniházassági kvótáról... de ki tudja.

Sokan szeretik elfelejteni hogy attól, hogy valaki rajong valamiért attól még nem csökkent értelmű.

Én a Harry Potter időszakban voltam tini... akkor a "szakértők" még attól féltek, hogy fekete mágiával akarunk majd foglalkozni és túlságosan elvarázsoltak leszünk, így nem fogjuk érteni a mai kor problémáit... ha igazuk lett volna akkor azóta is itthon kevergetném a házi készítési kis üstömben a mérgeimet és bambán bámulnám a híreket.

Utolsó jó nagy hülyeségeket mondasz... a Harry Potter nagyon jó könyvsorozat, én is akkor voltam tini, amikor megjelent, és az egész sorozat a barátságról, a szeretetről, az önfeláldozásról, a gonosz elleni harcról, az összefogásról, a kitartásról, és hasonlókról szól; ha nem vetted volna észre, tök lényegtelen,hogy milyen világba volt ágyazva, mert akármilyen kontextusban megállná a helyét tanmeseként, és igenis forszíroznám, hogy majdan az én gyerekem is olvassa el, mert csak jót tanulhat belőle.

Az alkonyatból, viszont, mint mondottam volt, semmi emberi értéket nem tanulhat meg, de nem fogom ismételni magam. Még a Hannah Montana szintű sorozatok végén is ott voltak a nagy tanulságok, amik elfogadhatóvá teszik a meglétüket. Ebben a könyvben viszont egyszerűen nincs semmi, amit jó szívvel ajánlhatnék egy befolyásolható, labilis tinédzser gyereknek.

Ráadásul kötve hiszem, hogy az alkonyatnak milliárdos nagyságrendű rajongótábora lenne, hacsak az emberiség hirtelen nem ugrott volna több százmilliósra.

17:36

Szerintem elég világosan kiemeltem, hogy az a "szakértők" véleménye volt, és NEM az enyém. Tehát ha hülyeséget írtam, akkor azért mert idéztem őket. Olvasd el újra...

Minden korosztálynak vannak "mániái", egy dolog vagy személy amiért/akiért rajonghat és azt általában vannak emberek akik károsnak is tartják. Ezt a túllihegést is az Alkonyat káros hatásairól ugyanolyan feleslegesnek tartom, mint a mi időnkben a Harry Potter esetében.

Egyébként meg ha nagyon vitázni akarok kiemelném, hogy az Alkonyatban is van némi tanulság: a család fontos, létezik egy életre szóló szerelem, a továbbtanulás része lehet az életednek és merj más lenni.

A család fontos részt nem találtam sehol. A csaj végig arról rinyált, hogy a tiniszerelme kedvéért simán hátrahagyná az apját, csak kis lelkifurdalása volt.

Létezik életre szóló szerelem - na az lehet, hogy létezik, de akkor se feltétlenül a legelső az, s minden ilyen tanulságos sztoriban az van, hogy a csaj az elején a jóképű, gazdag szépfiúba szerelmes, akit nem is ismer (ismerős, nem? - aztán a végén mégis rájön, hogy a talán szegény, legjobb barátjába szerelmes, aki végig ott állt mellette - ez is megjelenik részben, csak engem hidegzuhanyként ért, hogy mégis a gazdag szépfiúval maradt, aki még ott is hagyta, de a csaj kiskutyaként ügetett vissza hozzá, amikor annak kénye-kedve úgy tartotta.

Továbbtanulás fontos - a csaj szemszögéből ez is úgy jelent meg, ha jól emlékszem, hogy óh, minek az, nem is fogok egyetemre járni, úgyis vámpír leszek, és a pasimmal együtt, kettesben, örökre, akkor meg minek bármi, vagy bárki más az életemben?

Ja és még egy dolog: az is rémes volt, ahogy a csaj mindenképpen meg akart halni még húsz éves kora előtt, és halálra bizonygatta, hogy neki soha az életben nem lesz másra szüksége, mint arra az egy darab fiúra. de ez nem igaz! Az írónőnek itt pont azt kellett volna hangsúlyoznia, hogy kiderül, hogy téved: mert igenis, a kis tinik még nem tudják, de egy-két éven belül radikálisan megváltozik az életszemléletük, felnőnek, s mégis az előbbit támasztotta alá, amikor megírta a sztorit.

Egyedüli jópont az volt, amikor a csaj terhes lett (bár a tiniterhességet nem pártolom) na, akkor egyszer mutatott valami jellemfejlődést a csaj, amikor rájött, hogy esetleg, talán mégsem csak egy szem pasi az, aki örökre kelleni fog neki.