Ez miért van? Veletek is előfordul? :S
Ha olvasok egy, olyan könyvet, regényt, sorozatot, ami nagyon tetszik, a befejezés után mindig depressziós leszek. Például, ha egy régi könyvről van szó, akkor azért, hogy: "Jaj de régen írták már, milyen régi történet"
De sokszor fog el ez a különös érzés, ha sajnálom a szereplőket.
Szerintem nagyon beleélem magam ezekbe a könyvekbe. S::S
Köszönöm mindkettőtöknek. Örülök, hogy Ti is hasonlóan érzitek át ezeket a dolgokat.
1.-nek : Írni szoktam:D Talán az az egyetlen amiben, kitudom fejezni művészetemet:D Hogy is mondják? "Bothangú&botkezű" vagyok:'D
En is gyakran igy vagyok, neha a szereploket sajnalom, neha meg magamat. :) Mert mikor peldaul egy tokeletes fiurol, kapcsolatrol olvasok, mindig (a vegen) eszembe jut, hogy EZ CSAK KONYV, es ilyen SOHA nem tortenik meg a valosagban...:'(
Nagyon beleelem magam.Mikor egy jo konyvet befejezek, napokig gondolkodom rajta, tobbszor visszaolvasom, keresven azt az elmenyt, amit eloszori olvasaskor ereztem. Mikor mar nem talalom, nyugtalannak erzem magam. Mikor reggel felebredek, ez az elso gondolatom. Majd eldontom, hogy ennel jobb konyv nincs. Aztan olvasok egy meg jobbat...stb, stb,stb...
Szoval nyugi, nem vagy egyedul.:)
Nekem is volt már ilyen. Pl. amikor befejeztem a Harry Potter 7-et.
Neked melyik könyvek olvavsása után volt ez?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!