Szeretitek a történelmi (témájú) regényeket? Miért?

Nagyon szeretem a történelmi regényeket. Talán mert kicsit magam is a múltban élek. Tudom, hogy minden kornak megvolt a maga nehézsége, de úgy érzem, a világ egyre szennyesebb, és a régebbi korok tisztábbak voltak. A mából hiányzik a hit és az erkölcs. Azokat a korokat szeretem, amikor az eszmék még számítottak, a hűség a hazához és a valláshoz, a barátság, és amikor még az emberek képesek voltak valamivel nagyobb önzetlenségre, mint napjainkban. A hitet keresem a könyvekben, azt, hogy a hős képes-e fennköltebben, saját magán túllátva gondolkodni, hisz-e abban, hogy ő is tehet valamit, hozzáadhat ahhoz, hogy a világ kicsit jobb hely legyen. Hogy az önfeláldozásnak célja van, mert jobb jövő születik általa.

Nagyon szeretem az Árpád-kort, meg az Anjou-kat, (Mátyás királyt nem túlságosan), a Rákóczi féle szabadságharcot, az 1500-as éveket (török hódoltság és Erdély aranykora), a 48-as szabadságharcot és 1950-56-ot.

Külföldi történelemben pedig (elsődlegesen a magyar történelemért vagyok oda :)) a görög mitológiát, a kelta legendákat :), Nagy Károlyt, a Bizánci Császárságot, a reneszánsz Itáliát, a Tudor Angliát, a francia forradalmat, az amerikai pionírokat, és a Habsburgokat (nem csak a Magyarországra is begyűrűzőket).

általában szeretem a történelmi témájú regényeket, meg azokat is amik csak régebbi korban játszódnak de nem annyira a történelmi eseményekre építenek, kosztümös regényeknek nevezem őket.

A tipikus történelmi regények közül főként a Tudor Angliában játszódókat olvastam, de kacsintgatok a franciák felé is és az amerikaiak is érdekelnének de az ott játszódó regények közötti keresésben még nem mélyedtem el.

A magyar regényekkel sincs bajom, de azért nem annyira a szívem csücskei.

Mindezek mellett néha nagyon felidegesítem magam rajtuk, mert az erős vallásosságot nem mindig tudom megérteni, mivel tőlem a vallás igencsak messze áll.

Nem különösebben szeretem a történelmi témájú könyveket, de vannak olyanok, amik nagyon jól meg vannak írva. Ha egy történet simán a múltban játszódik (szóval nem konkrétan az adott történelmi korról, uralkodóról stb... szól) az már inkább szimpatikus.

Ami nagyon megfogott az a Szirmok a hamuban, ami 1666-ban, Angliában játszódik. Hihetetlenül jól ír a korról és a nagy londoni tűzvészről is.