Mik azok a dolgok, amik számotokra unalmassá tesznek egy romantikus könyvet?

Ha ugyanolyan, mint mindegyik más

Az a gond, hogy a romantikus sémák azok, amelyeket a leginkább másolnak, mivel valamiért a "személyiségnélküli csajszi és a bunkó szexi férfi" kapcsolata kelendő mint a kenyér, de sokszor nem látok sem kémiát sem bármi indokot, hogy miért lennének együtt, azon túl hogy az írónak tetszik a felállás.

Szeretem ha van kémia kettejük között, ha a románc érthető, a szereplők meg néha azért kidolgozottak. Szeretem ha van sztori is a háttérben, a romantikus szálat is kivéve.

Szerintem az a legunalmasabb, ha nincs semmilyen megragadható jelleme és élete a karaktereknek. Ha nincsenek jó és rossz tulajdonságaik (a sablonokon túl), ha nincsenek hobbijaik, ha nincsenek barátaik, ha nem dolgoznak vagy tanulnak, ha nem utaznak. Ha csakúgy léteznek és mindent a másik fél köré építenek fel. Unalmas, mert ezek nem jellemek, hanem üres vázak.

Szeretném látni, hogy miért szeretnek bele egymásba. Nem is az kell, hogy én is odáig legyek az adott félért, de az lenne a minimum, hogy lássam, miért vonzódnak egymáshoz azon túl, hogy külsőleg tetszenek egymásnak. Legyen egy történet, ami legyen kellően felépítve, ne álljon annyiból, hogy találkoznak és két fejezettel később már egymásnak esnek.

Ami unalmassá, idegesítővé teszi:

-A karakterek a szerelmi szálon kívül lóf@szt nem csinálnak, sodródnak az árral. Senki nem motivált, nincsenek céljai, nehézségei, a kapcsolaton kívül élete. Dolgok történnek vele, de nem hoz döntéseket amiknek érdemben következménye lenne.

-Instalove. Mindneki azonnal szerelmes, összeszokott, anélkül, hogy megismernék egymást. A kapcsolat nem épül föl, hanem a nulláról egy hét éves házasságban találják magukat.

-A szereplők nem szerethetőek. Ez nem, nem azt jelenti, hogy legyen mindenki jóságos, édibédi, szexi és mindenben tehetséges. Sőt. Legyen benne emberi, negatív, pozitív, és morálisan értsük mit miért tesz. Valami, amiben az emberek magukat látják.

- A szereplők túl tökéletesek. Senkinek nincsenek szorongási, mindneki fitt, 16 évesen már elérte a karrierje csúcsát, szexi, de ok nélkül kisebbségi komplexusa van.

Merj hibákat adni nekik. Igazi hibákat, nem ilyen jajj sajnos túl átlagos vagyok meg sajnos alacsony lány vagyok. Nem. Legyen nőként markáns orra. Pasinak kusza fogai vagy göcsörtös térde.

-Egy rossz, abúzív kapcsolat istenítése. A minimum az lenne, hogy a kapcsolat amit bemutatsz, jó mindkét félnek. Jól érzik magukat együtt.

A legtöbb dark romance kategóriában futó könyv nem romantikus regény, hanem pornó olyanoknak, akik CNC meg pocsékul kommunikált bdsm fantáziákra izgulnak. Ez általában azzal, jár, hogy legalábbis egy szereplő nem szerethető, még nem is antihős, hanem kifejezetten borzalmas valaki.

-A szereplőknek nincs igazi karaktere. Van pár kontúr vagy séma, hogy mindenki mögé képzelhesse önmagát/az ideális párját.

-Nincs igazi történet, cselekmény. Minden alá van rendelve a románcnak.

-Indokolatlan vagy/és túltolt erotika.

-Nyálas, szirupos és csöpögős az egész.

Ezek nálam azonnal parkolópályára tesznek egy romantikus könyvet.

Amikor az író ahelyett, hogy a környezetében lévő emberekre figyelne, más regényeket másol, felszínesen.

Sajnos romantikát érzelmi intelligencia nélkül nem lehet írni.

Ha te nem látod át a szereplők érzéseit, nem tudsz érzésekről beszélni, nem lesz jó.

Amit szeretek, ha egy író jól csinálja ezt az érzelmi ár-apályt a két karakter között.

Elsőre el tudja érni, hogy empátiát érezzek a főszereplő karatere iránt, szurkoljak neki.

Aztán hogy ez a karakter megismeri a másik főszereplőt, és elkezd érdeklődni iránta.

Ennél a résznél kiderül, hogy miért illenének össze, hogyan egészítik ki egymást.

Itt beszúrni pár izgulós, zavarban lévős jelenetet, izgulni velük, hogy na, kölcsönös-e.

Esetleg van egy elsietett csók, vagy egy félfeértett vallomás.

Emiatt szétrebbennek, a főszereplő elkönyveli magában, hogy oké, talán nem lesz semmi.

Aztán valami megint összébbhozza őket, átbeszélik mi volt.

Ezt a részt felhasználni arra, hogy mindkét felet jobban megismerjük, és már alig várjuk a következő párkapcsolati mérföldkövet.

Mondjuk itt van az első randi.

Új széthúzó körülményekre derül fény.

Aztán ezt átbeszélve mégközelebb kerülnek, jobban megértjük a karaktereket.

Ezzel párhuzamosan növelednek a tétek is, fejlődnek a szereplők, kiteljesednek, elérik a céljaikat.

Ha valaki ezt ügyesen tudja felépíteni, az zseniális.

így kell, tessék

[link]